A keszthelyi karmeliták bújtatták őket

A történet kiadásának ötlete a keszthelyi Hitesy Ervinben fogalmazódott meg.

- Két éve foglalkozom a keszthelyi Karmelita Bazilika és Rendház történetével (remélhetőleg jövőre sikerül megjelentetni az erről szóló kötetet). Munkám közben a bazilika irattárában találkoztam azzal a ténnyel, miszerint Paskai Antal és öccse László, 1945. január 2. és április 9. között a rendházban lelt menedéket - idézte fel a könyv ötletének születését Hitesy Ervin. - Mindennek utánanéztem az interneten is, ahol Bíboros úrról szóló egyik ismertetőben azt írták, hogy Paskai László a háború alatt a keszthelyi ferenceseknél talált menedéket . Ez nyilvánvaló tévedés, hiszen a ferencesek már 19. század elején távoztak Keszthelyről, átadva helyüket a Premontrei Rendnek. Ráadásul tény, hogy a karmeliták nyújtottak menedéket számukra, nem kis kockázatot vállalva ezzel. Mindketten Dunaföldváron szöktek el a Németországba tartó különítménytől, ezzel katonaszökevénynek minősültek (ami tudjuk mivel járt), és kalandos úton jutottak el Keszthelyre.

Hitesy Ervin arra gondolt, hogy felkeresve Paskai László bíborost, megpróbálja az emlékeiről kikérdezni.

- Nagyon szívélyesen fogadta a kérésemet. Idén márciusban elutaztam hozzá. Megérkezésemet követően frissítővel kínált, amit saját kezűleg szervírozott (elméláztam: keveseknek adatik meg, hogy egy bíboros szolgálja ki ). Meg kell jegyeznem, hogy hihetetlenül közvetlen, barátságos, tapintatos (remekül átsegített a kezdeti megilletődöttségemen) és rendkívül előzékeny ember. Kiderült aztán, hogy kevés emléke maradt, de bátyja Antal 1949-ben papírra vetette egész menekülésük történetét, és a Keszthelyre vonatkozó részt kimásolta, és átadta nekem. Hazafelé sikerült majdnem teljesen elolvasnom, s már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ki kellene adni, hiszen rendkívül érdekes napló, remek stilisztikai, tájleíró, és hangulatteremtő olvasmány. Felölelte a Nagykanizsáról való elindulásuktól, egészen a háború befejeződéséig eltelt időszak történéseit, félelmeiket, reményeiket. Egyben remek korrajz is, az olvasó hű képet kap erről a zűrzavaros, véres, embertelen időszakról, egy fiatalember látásmódjában. A kötet prológusát Paskai László írta. A világháború idejéből sok szomorú, fájdalmas, tragikus, véres emlék maradt meg bennem. De maradtak szép emlékek is. Ezek közé tartozik az a három hónap, amelyet a háború befejezése előtt a keszthelyi Kármelben töltöttem. Hazaérkezésünk után testvérem írásba foglalta a fél esztendő eseményeit, így a Keszthelyen töltött időt is. Tartalmazza a mi szemszögünkből és a mi élményeinkkel a kolostor történetét. Örülök, ha ez az emlékezés gyarapítaná a keszthelyi Kármel történetének az ismeretét. Legyen egyben a köszönet kifejezése a kármelita atyák szeretetéért. A háború közt lelki gyarapodást is nyújtottak nekünk.

A könyv kiadását Keszthely város polgármestere is támogatta.

- Ehhez kapcsolódóan ünnepséget szerveztünk, melyre meghívtuk dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek urat, aki holnap 16 órai kezdettel szentmisét celebrál a Karmelita Bazilikában, majd negyed hatkor meggyújtja a főutcán az adventi koszorú első gyertyáját, megáldja a Betlehemet, végül 18 órakor a Balaton Színházban, könyvbemutatón ismerteti bátyja kiadott emlékiratát.

A történet kiadásának ötlete a keszthelyi Hitesy Ervinben fogalmazódott meg.

- Két éve foglalkozom a keszthelyi Karmelita Bazilika és Rendház történetével (remélhetőleg jövőre sikerül megjelentetni az erről szóló kötetet). Munkám közben a bazilika irattárában találkoztam azzal a ténnyel, miszerint Paskai Antal és öccse László, 1945. január 2. és április 9. között a rendházban lelt menedéket - idézte fel a könyv ötletének születését Hitesy Ervin. - Mindennek utánanéztem az interneten is, ahol Bíboros úrról szóló egyik ismertetőben azt írták, hogy Paskai László a háború alatt a keszthelyi ferenceseknél talált menedéket . Ez nyilvánvaló tévedés, hiszen a ferencesek már 19. század elején távoztak Keszthelyről, átadva helyüket a Premontrei Rendnek. Ráadásul tény, hogy a karmeliták nyújtottak menedéket számukra, nem kis kockázatot vállalva ezzel. Mindketten Dunaföldváron szöktek el a Németországba tartó különítménytől, ezzel katonaszökevénynek minősültek (ami tudjuk mivel járt), és kalandos úton jutottak el Keszthelyre.

Hitesy Ervin arra gondolt, hogy felkeresve Paskai László bíborost, megpróbálja az emlékeiről kikérdezni.

- Nagyon szívélyesen fogadta a kérésemet. Idén márciusban elutaztam hozzá. Megérkezésemet követően frissítővel kínált, amit saját kezűleg szervírozott (elméláztam: keveseknek adatik meg, hogy egy bíboros szolgálja ki ). Meg kell jegyeznem, hogy hihetetlenül közvetlen, barátságos, tapintatos (remekül átsegített a kezdeti megilletődöttségemen) és rendkívül előzékeny ember. Kiderült aztán, hogy kevés emléke maradt, de bátyja Antal 1949-ben papírra vetette egész menekülésük történetét, és a Keszthelyre vonatkozó részt kimásolta, és átadta nekem. Hazafelé sikerült majdnem teljesen elolvasnom, s már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ki kellene adni, hiszen rendkívül érdekes napló, remek stilisztikai, tájleíró, és hangulatteremtő olvasmány. Felölelte a Nagykanizsáról való elindulásuktól, egészen a háború befejeződéséig eltelt időszak történéseit, félelmeiket, reményeiket. Egyben remek korrajz is, az olvasó hű képet kap erről a zűrzavaros, véres, embertelen időszakról, egy fiatalember látásmódjában. A kötet prológusát Paskai László írta. A világháború idejéből sok szomorú, fájdalmas, tragikus, véres emlék maradt meg bennem. De maradtak szép emlékek is. Ezek közé tartozik az a három hónap, amelyet a háború befejezése előtt a keszthelyi Kármelben töltöttem. Hazaérkezésünk után testvérem írásba foglalta a fél esztendő eseményeit, így a Keszthelyen töltött időt is. Tartalmazza a mi szemszögünkből és a mi élményeinkkel a kolostor történetét. Örülök, ha ez az emlékezés gyarapítaná a keszthelyi Kármel történetének az ismeretét. Legyen egyben a köszönet kifejezése a kármelita atyák szeretetéért. A háború közt lelki gyarapodást is nyújtottak nekünk.

A könyv kiadását Keszthely város polgármestere is támogatta.

- Ehhez kapcsolódóan ünnepséget szerveztünk, melyre meghívtuk dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek urat, aki holnap 16 órai kezdettel szentmisét celebrál a Karmelita Bazilikában, majd negyed hatkor meggyújtja a főutcán az adventi koszorú első gyertyáját, megáldja a Betlehemet, végül 18 órakor a Balaton Színházban, könyvbemutatón ismerteti bátyja kiadott emlékiratát.

- Két éve foglalkozom a keszthelyi Karmelita Bazilika és Rendház történetével (remélhetőleg jövőre sikerül megjelentetni az erről szóló kötetet). Munkám közben a bazilika irattárában találkoztam azzal a ténnyel, miszerint Paskai Antal és öccse László, 1945. január 2. és április 9. között a rendházban lelt menedéket - idézte fel a könyv ötletének születését Hitesy Ervin. - Mindennek utánanéztem az interneten is, ahol Bíboros úrról szóló egyik ismertetőben azt írták, hogy Paskai László a háború alatt a keszthelyi ferenceseknél talált menedéket . Ez nyilvánvaló tévedés, hiszen a ferencesek már 19. század elején távoztak Keszthelyről, átadva helyüket a Premontrei Rendnek. Ráadásul tény, hogy a karmeliták nyújtottak menedéket számukra, nem kis kockázatot vállalva ezzel. Mindketten Dunaföldváron szöktek el a Németországba tartó különítménytől, ezzel katonaszökevénynek minősültek (ami tudjuk mivel járt), és kalandos úton jutottak el Keszthelyre.

Hitesy Ervin arra gondolt, hogy felkeresve Paskai László bíborost, megpróbálja az emlékeiről kikérdezni.

- Nagyon szívélyesen fogadta a kérésemet. Idén márciusban elutaztam hozzá. Megérkezésemet követően frissítővel kínált, amit saját kezűleg szervírozott (elméláztam: keveseknek adatik meg, hogy egy bíboros szolgálja ki ). Meg kell jegyeznem, hogy hihetetlenül közvetlen, barátságos, tapintatos (remekül átsegített a kezdeti megilletődöttségemen) és rendkívül előzékeny ember. Kiderült aztán, hogy kevés emléke maradt, de bátyja Antal 1949-ben papírra vetette egész menekülésük történetét, és a Keszthelyre vonatkozó részt kimásolta, és átadta nekem. Hazafelé sikerült majdnem teljesen elolvasnom, s már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ki kellene adni, hiszen rendkívül érdekes napló, remek stilisztikai, tájleíró, és hangulatteremtő olvasmány. Felölelte a Nagykanizsáról való elindulásuktól, egészen a háború befejeződéséig eltelt időszak történéseit, félelmeiket, reményeiket. Egyben remek korrajz is, az olvasó hű képet kap erről a zűrzavaros, véres, embertelen időszakról, egy fiatalember látásmódjában. A kötet prológusát Paskai László írta. A világháború idejéből sok szomorú, fájdalmas, tragikus, véres emlék maradt meg bennem. De maradtak szép emlékek is. Ezek közé tartozik az a három hónap, amelyet a háború befejezése előtt a keszthelyi Kármelben töltöttem. Hazaérkezésünk után testvérem írásba foglalta a fél esztendő eseményeit, így a Keszthelyen töltött időt is. Tartalmazza a mi szemszögünkből és a mi élményeinkkel a kolostor történetét. Örülök, ha ez az emlékezés gyarapítaná a keszthelyi Kármel történetének az ismeretét. Legyen egyben a köszönet kifejezése a kármelita atyák szeretetéért. A háború közt lelki gyarapodást is nyújtottak nekünk.

A könyv kiadását Keszthely város polgármestere is támogatta.

- Ehhez kapcsolódóan ünnepséget szerveztünk, melyre meghívtuk dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek urat, aki holnap 16 órai kezdettel szentmisét celebrál a Karmelita Bazilikában, majd negyed hatkor meggyújtja a főutcán az adventi koszorú első gyertyáját, megáldja a Betlehemet, végül 18 órakor a Balaton Színházban, könyvbemutatón ismerteti bátyja kiadott emlékiratát.

- Két éve foglalkozom a keszthelyi Karmelita Bazilika és Rendház történetével (remélhetőleg jövőre sikerül megjelentetni az erről szóló kötetet). Munkám közben a bazilika irattárában találkoztam azzal a ténnyel, miszerint Paskai Antal és öccse László, 1945. január 2. és április 9. között a rendházban lelt menedéket - idézte fel a könyv ötletének születését Hitesy Ervin. - Mindennek utánanéztem az interneten is, ahol Bíboros úrról szóló egyik ismertetőben azt írták, hogy Paskai László a háború alatt a keszthelyi ferenceseknél talált menedéket . Ez nyilvánvaló tévedés, hiszen a ferencesek már 19. század elején távoztak Keszthelyről, átadva helyüket a Premontrei Rendnek. Ráadásul tény, hogy a karmeliták nyújtottak menedéket számukra, nem kis kockázatot vállalva ezzel. Mindketten Dunaföldváron szöktek el a Németországba tartó különítménytől, ezzel katonaszökevénynek minősültek (ami tudjuk mivel járt), és kalandos úton jutottak el Keszthelyre.

Hitesy Ervin arra gondolt, hogy felkeresve Paskai László bíborost, megpróbálja az emlékeiről kikérdezni.

- Nagyon szívélyesen fogadta a kérésemet. Idén márciusban elutaztam hozzá. Megérkezésemet követően frissítővel kínált, amit saját kezűleg szervírozott (elméláztam: keveseknek adatik meg, hogy egy bíboros szolgálja ki ). Meg kell jegyeznem, hogy hihetetlenül közvetlen, barátságos, tapintatos (remekül átsegített a kezdeti megilletődöttségemen) és rendkívül előzékeny ember. Kiderült aztán, hogy kevés emléke maradt, de bátyja Antal 1949-ben papírra vetette egész menekülésük történetét, és a Keszthelyre vonatkozó részt kimásolta, és átadta nekem. Hazafelé sikerült majdnem teljesen elolvasnom, s már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ki kellene adni, hiszen rendkívül érdekes napló, remek stilisztikai, tájleíró, és hangulatteremtő olvasmány. Felölelte a Nagykanizsáról való elindulásuktól, egészen a háború befejeződéséig eltelt időszak történéseit, félelmeiket, reményeiket. Egyben remek korrajz is, az olvasó hű képet kap erről a zűrzavaros, véres, embertelen időszakról, egy fiatalember látásmódjában. A kötet prológusát Paskai László írta. A világháború idejéből sok szomorú, fájdalmas, tragikus, véres emlék maradt meg bennem. De maradtak szép emlékek is. Ezek közé tartozik az a három hónap, amelyet a háború befejezése előtt a keszthelyi Kármelben töltöttem. Hazaérkezésünk után testvérem írásba foglalta a fél esztendő eseményeit, így a Keszthelyen töltött időt is. Tartalmazza a mi szemszögünkből és a mi élményeinkkel a kolostor történetét. Örülök, ha ez az emlékezés gyarapítaná a keszthelyi Kármel történetének az ismeretét. Legyen egyben a köszönet kifejezése a kármelita atyák szeretetéért. A háború közt lelki gyarapodást is nyújtottak nekünk.

A könyv kiadását Keszthely város polgármestere is támogatta.

- Ehhez kapcsolódóan ünnepséget szerveztünk, melyre meghívtuk dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek urat, aki holnap 16 órai kezdettel szentmisét celebrál a Karmelita Bazilikában, majd negyed hatkor meggyújtja a főutcán az adventi koszorú első gyertyáját, megáldja a Betlehemet, végül 18 órakor a Balaton Színházban, könyvbemutatón ismerteti bátyja kiadott emlékiratát.

Hitesy Ervin arra gondolt, hogy felkeresve Paskai László bíborost, megpróbálja az emlékeiről kikérdezni.

- Nagyon szívélyesen fogadta a kérésemet. Idén márciusban elutaztam hozzá. Megérkezésemet követően frissítővel kínált, amit saját kezűleg szervírozott (elméláztam: keveseknek adatik meg, hogy egy bíboros szolgálja ki ). Meg kell jegyeznem, hogy hihetetlenül közvetlen, barátságos, tapintatos (remekül átsegített a kezdeti megilletődöttségemen) és rendkívül előzékeny ember. Kiderült aztán, hogy kevés emléke maradt, de bátyja Antal 1949-ben papírra vetette egész menekülésük történetét, és a Keszthelyre vonatkozó részt kimásolta, és átadta nekem. Hazafelé sikerült majdnem teljesen elolvasnom, s már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ki kellene adni, hiszen rendkívül érdekes napló, remek stilisztikai, tájleíró, és hangulatteremtő olvasmány. Felölelte a Nagykanizsáról való elindulásuktól, egészen a háború befejeződéséig eltelt időszak történéseit, félelmeiket, reményeiket. Egyben remek korrajz is, az olvasó hű képet kap erről a zűrzavaros, véres, embertelen időszakról, egy fiatalember látásmódjában. A kötet prológusát Paskai László írta. A világháború idejéből sok szomorú, fájdalmas, tragikus, véres emlék maradt meg bennem. De maradtak szép emlékek is. Ezek közé tartozik az a három hónap, amelyet a háború befejezése előtt a keszthelyi Kármelben töltöttem. Hazaérkezésünk után testvérem írásba foglalta a fél esztendő eseményeit, így a Keszthelyen töltött időt is. Tartalmazza a mi szemszögünkből és a mi élményeinkkel a kolostor történetét. Örülök, ha ez az emlékezés gyarapítaná a keszthelyi Kármel történetének az ismeretét. Legyen egyben a köszönet kifejezése a kármelita atyák szeretetéért. A háború közt lelki gyarapodást is nyújtottak nekünk.

A könyv kiadását Keszthely város polgármestere is támogatta.

- Ehhez kapcsolódóan ünnepséget szerveztünk, melyre meghívtuk dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek urat, aki holnap 16 órai kezdettel szentmisét celebrál a Karmelita Bazilikában, majd negyed hatkor meggyújtja a főutcán az adventi koszorú első gyertyáját, megáldja a Betlehemet, végül 18 órakor a Balaton Színházban, könyvbemutatón ismerteti bátyja kiadott emlékiratát.

Hitesy Ervin arra gondolt, hogy felkeresve Paskai László bíborost, megpróbálja az emlékeiről kikérdezni.

- Nagyon szívélyesen fogadta a kérésemet. Idén márciusban elutaztam hozzá. Megérkezésemet követően frissítővel kínált, amit saját kezűleg szervírozott (elméláztam: keveseknek adatik meg, hogy egy bíboros szolgálja ki ). Meg kell jegyeznem, hogy hihetetlenül közvetlen, barátságos, tapintatos (remekül átsegített a kezdeti megilletődöttségemen) és rendkívül előzékeny ember. Kiderült aztán, hogy kevés emléke maradt, de bátyja Antal 1949-ben papírra vetette egész menekülésük történetét, és a Keszthelyre vonatkozó részt kimásolta, és átadta nekem. Hazafelé sikerült majdnem teljesen elolvasnom, s már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ki kellene adni, hiszen rendkívül érdekes napló, remek stilisztikai, tájleíró, és hangulatteremtő olvasmány. Felölelte a Nagykanizsáról való elindulásuktól, egészen a háború befejeződéséig eltelt időszak történéseit, félelmeiket, reményeiket. Egyben remek korrajz is, az olvasó hű képet kap erről a zűrzavaros, véres, embertelen időszakról, egy fiatalember látásmódjában. A kötet prológusát Paskai László írta. A világháború idejéből sok szomorú, fájdalmas, tragikus, véres emlék maradt meg bennem. De maradtak szép emlékek is. Ezek közé tartozik az a három hónap, amelyet a háború befejezése előtt a keszthelyi Kármelben töltöttem. Hazaérkezésünk után testvérem írásba foglalta a fél esztendő eseményeit, így a Keszthelyen töltött időt is. Tartalmazza a mi szemszögünkből és a mi élményeinkkel a kolostor történetét. Örülök, ha ez az emlékezés gyarapítaná a keszthelyi Kármel történetének az ismeretét. Legyen egyben a köszönet kifejezése a kármelita atyák szeretetéért. A háború közt lelki gyarapodást is nyújtottak nekünk.

A könyv kiadását Keszthely város polgármestere is támogatta.

- Ehhez kapcsolódóan ünnepséget szerveztünk, melyre meghívtuk dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek urat, aki holnap 16 órai kezdettel szentmisét celebrál a Karmelita Bazilikában, majd negyed hatkor meggyújtja a főutcán az adventi koszorú első gyertyáját, megáldja a Betlehemet, végül 18 órakor a Balaton Színházban, könyvbemutatón ismerteti bátyja kiadott emlékiratát.

- Nagyon szívélyesen fogadta a kérésemet. Idén márciusban elutaztam hozzá. Megérkezésemet követően frissítővel kínált, amit saját kezűleg szervírozott (elméláztam: keveseknek adatik meg, hogy egy bíboros szolgálja ki ). Meg kell jegyeznem, hogy hihetetlenül közvetlen, barátságos, tapintatos (remekül átsegített a kezdeti megilletődöttségemen) és rendkívül előzékeny ember. Kiderült aztán, hogy kevés emléke maradt, de bátyja Antal 1949-ben papírra vetette egész menekülésük történetét, és a Keszthelyre vonatkozó részt kimásolta, és átadta nekem. Hazafelé sikerült majdnem teljesen elolvasnom, s már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ki kellene adni, hiszen rendkívül érdekes napló, remek stilisztikai, tájleíró, és hangulatteremtő olvasmány. Felölelte a Nagykanizsáról való elindulásuktól, egészen a háború befejeződéséig eltelt időszak történéseit, félelmeiket, reményeiket. Egyben remek korrajz is, az olvasó hű képet kap erről a zűrzavaros, véres, embertelen időszakról, egy fiatalember látásmódjában. A kötet prológusát Paskai László írta. A világháború idejéből sok szomorú, fájdalmas, tragikus, véres emlék maradt meg bennem. De maradtak szép emlékek is. Ezek közé tartozik az a három hónap, amelyet a háború befejezése előtt a keszthelyi Kármelben töltöttem. Hazaérkezésünk után testvérem írásba foglalta a fél esztendő eseményeit, így a Keszthelyen töltött időt is. Tartalmazza a mi szemszögünkből és a mi élményeinkkel a kolostor történetét. Örülök, ha ez az emlékezés gyarapítaná a keszthelyi Kármel történetének az ismeretét. Legyen egyben a köszönet kifejezése a kármelita atyák szeretetéért. A háború közt lelki gyarapodást is nyújtottak nekünk.

A könyv kiadását Keszthely város polgármestere is támogatta.

- Ehhez kapcsolódóan ünnepséget szerveztünk, melyre meghívtuk dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek urat, aki holnap 16 órai kezdettel szentmisét celebrál a Karmelita Bazilikában, majd negyed hatkor meggyújtja a főutcán az adventi koszorú első gyertyáját, megáldja a Betlehemet, végül 18 órakor a Balaton Színházban, könyvbemutatón ismerteti bátyja kiadott emlékiratát.

- Nagyon szívélyesen fogadta a kérésemet. Idén márciusban elutaztam hozzá. Megérkezésemet követően frissítővel kínált, amit saját kezűleg szervírozott (elméláztam: keveseknek adatik meg, hogy egy bíboros szolgálja ki ). Meg kell jegyeznem, hogy hihetetlenül közvetlen, barátságos, tapintatos (remekül átsegített a kezdeti megilletődöttségemen) és rendkívül előzékeny ember. Kiderült aztán, hogy kevés emléke maradt, de bátyja Antal 1949-ben papírra vetette egész menekülésük történetét, és a Keszthelyre vonatkozó részt kimásolta, és átadta nekem. Hazafelé sikerült majdnem teljesen elolvasnom, s már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ki kellene adni, hiszen rendkívül érdekes napló, remek stilisztikai, tájleíró, és hangulatteremtő olvasmány. Felölelte a Nagykanizsáról való elindulásuktól, egészen a háború befejeződéséig eltelt időszak történéseit, félelmeiket, reményeiket. Egyben remek korrajz is, az olvasó hű képet kap erről a zűrzavaros, véres, embertelen időszakról, egy fiatalember látásmódjában. A kötet prológusát Paskai László írta. A világháború idejéből sok szomorú, fájdalmas, tragikus, véres emlék maradt meg bennem. De maradtak szép emlékek is. Ezek közé tartozik az a három hónap, amelyet a háború befejezése előtt a keszthelyi Kármelben töltöttem. Hazaérkezésünk után testvérem írásba foglalta a fél esztendő eseményeit, így a Keszthelyen töltött időt is. Tartalmazza a mi szemszögünkből és a mi élményeinkkel a kolostor történetét. Örülök, ha ez az emlékezés gyarapítaná a keszthelyi Kármel történetének az ismeretét. Legyen egyben a köszönet kifejezése a kármelita atyák szeretetéért. A háború közt lelki gyarapodást is nyújtottak nekünk.

A könyv kiadását Keszthely város polgármestere is támogatta.

- Ehhez kapcsolódóan ünnepséget szerveztünk, melyre meghívtuk dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek urat, aki holnap 16 órai kezdettel szentmisét celebrál a Karmelita Bazilikában, majd negyed hatkor meggyújtja a főutcán az adventi koszorú első gyertyáját, megáldja a Betlehemet, végül 18 órakor a Balaton Színházban, könyvbemutatón ismerteti bátyja kiadott emlékiratát.

A könyv kiadását Keszthely város polgármestere is támogatta.

- Ehhez kapcsolódóan ünnepséget szerveztünk, melyre meghívtuk dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek urat, aki holnap 16 órai kezdettel szentmisét celebrál a Karmelita Bazilikában, majd negyed hatkor meggyújtja a főutcán az adventi koszorú első gyertyáját, megáldja a Betlehemet, végül 18 órakor a Balaton Színházban, könyvbemutatón ismerteti bátyja kiadott emlékiratát.

A könyv kiadását Keszthely város polgármestere is támogatta.

- Ehhez kapcsolódóan ünnepséget szerveztünk, melyre meghívtuk dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek urat, aki holnap 16 órai kezdettel szentmisét celebrál a Karmelita Bazilikában, majd negyed hatkor meggyújtja a főutcán az adventi koszorú első gyertyáját, megáldja a Betlehemet, végül 18 órakor a Balaton Színházban, könyvbemutatón ismerteti bátyja kiadott emlékiratát.

- Ehhez kapcsolódóan ünnepséget szerveztünk, melyre meghívtuk dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek urat, aki holnap 16 órai kezdettel szentmisét celebrál a Karmelita Bazilikában, majd negyed hatkor meggyújtja a főutcán az adventi koszorú első gyertyáját, megáldja a Betlehemet, végül 18 órakor a Balaton Színházban, könyvbemutatón ismerteti bátyja kiadott emlékiratát.

- Ehhez kapcsolódóan ünnepséget szerveztünk, melyre meghívtuk dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek urat, aki holnap 16 órai kezdettel szentmisét celebrál a Karmelita Bazilikában, majd negyed hatkor meggyújtja a főutcán az adventi koszorú első gyertyáját, megáldja a Betlehemet, végül 18 órakor a Balaton Színházban, könyvbemutatón ismerteti bátyja kiadott emlékiratát.