Hétvége

2009.07.04. 02:29

Szeretet-mami 77 éve (képgalériával)

Gizi, a legkisebb lány széles mosollyal, de gyanúsan fátyolos szemekkel közelít, karján hatalmas szív alakú torta. Rajta a felirat: Édesanyánk soká éljen! A grandiózus édesség címzettje a 77 éves Farkas Istvánné.

Magyar Hajnalka

Bödén járunk, a faluházban, egy nem akármilyen születésnapon. A feldíszített teremben négy hosszú asztalsor áll megterítve, hiszen legalább 150 vendéget várnak. A falon versbe szedett köszöntők, fényképes jókívánságok. S hogy miért különleges ez a családi összejövetel? Mert Rózsi nénit nem csak a születésnap okán köszöntik, amiatt is megilleti őt a törődés és a figyelem, hogy kereken századik unokája világrajöttét várják.

Tehát egy kis matek: Rózsi néninek tíz gyermeke született, s nekik köszönhetően immár 39 unoka, 54 dédunoka és 6 ükunoka fakaszt mosolyt az arcán. A századik utód egyelőre pocaklakó, de már ő is itt lehet, édesanyja, Oláh Szandra jóvoltából.

- Szeptemberre várjuk, fiú lesz... - mosolyog a bájos kismama, amikor az ünnepelt végigsimítja a pocakját.

Rózsi néni nem járt iskolába, mégis sok mindent megtanult. Azt is, mikor kell erősnek lenni, azt is, mikor kell simogatni.

- A tavasszal igen beteg voltam, fájt mindenem, orvosok jártak nálam, injekcióztak - meséli. - Akkor megkértem a Jóistent, hogy addig ne haljak meg, amíg a családomat, az unokáimat együtt nem látom. Meg is segített, s most itt a család...

Életéről kérdezzük.

- Kaszaházán nőttem fel, de miközöttünk ugye szokás korán férjhez menni, én is 16 évesen idekerültem Bödébe. Nekem más nem is volt az életemben, csak az István - utal férjére. - Bérletes földeket használtunk, voltak lovak, tehenek, disznók. Közben lettek a gyerekek. Tizenegyet hoztam a világra, de egy háromhetesen meghalt. Azóta még kettejüket elveszítettük, így nyolcan maradtak, négy lány és négy fiú. Én nem bántam, hogy ennyi jött, mindnek örültem, fel is tudtam nevelni őket. Amikor a téesz megalakult, ott dolgoztunk a férjemmel együtt. Később elkerültem Egerszegre a városgazdálkodáshoz, virágokat ültettem, takarítottam, amit kellett. Tizenöt évig. Aztán, alighogy nyugdíjba mentem, ahelyett, hogy egy kicsit könnyebb lett volna, meghalt a férjem. Gyomorfekélye volt, 21 éve már ennek. Azóta a legkisebb fiammal és lányommal, meg az ő családjukkal élek. Meg járnak a többiek is haza, ha idejük engedi, hozzák az unokákat. Tisztelnek, megbecsül a családom, jó érzés ez. Ennyi az egész... 

A bödei család sokfelé ágazott, rokonok érkeznek Fótról, Siklósról, a Balaton környékéről, Baktüttősről, Zalabérről, Nováról, Zalalövőről, Türjéről, Egerszegről.

- Vagyunk páran... - nyugtázza Farkas János, aki a harmadik legfiatalabb Rózsi néni gyerekei közül. - Édesanyánk egész életében dolgozott, volt munkahelye, nevelte az unokákat, törődött mindennel. Ő csinált belőlünk családot... - érzékenyül el a férfi.

A testvérek között persze jócskán van korkülönbség, így fordulhat elő, hogy egynémely unoka idősebb, mint Rózsi néni legkisebb lánya, Gizi. Ő, ez a csupa mosoly hölgy volt egyébként az est főszervezője.

A 150 fős sokadalmat jóltartani sem egyszerű. Giziék már előző nap nekiveselkedtek a főzésnek, szerencsére volt segítsége. A korábban érkező vendégeket délben gulyásleves várta, amit túrós, meggyes és tökös-mákos rétes követett. Az esti, faluházi menü pedig - ilyenkor a leves már nem illő - sokféle pecsenye, kirántott hús és pörkölt, ami egy 160 kilós disznó végzetét jelentette.

A férfiak a faluház előtt szellőznek a puhán közelgő estében. Réglátott unokatestvérek ölelkeznek, lappogatják egymás vállát, s tesznek csípős megjegyzéseket némelyikük öblösebb derekára. Néhány messziről jött apróság szundít egy kicsit apa ölében, vállán, az sem zavarja őket különösebben, hogy a zenét szolgáltató családtagok már elemükben vannak. Az ünnepelt csendben ül a fő helyen, csak a tekintetét járatja a nyüzsgő sokadalmon. Megérkezik Böde polgármestere, Horváth Amália Mária is.

- Régóta nagyon jó a kapcsolatom a családdal, Rózsi néni őszinte, egyenes ember - dicséri az ünnepeltet. - Ha szót váltunk, ő mindig tisztességről, becsületről, munkáról beszél, s a gyerekeit is így nevelte. Szorgalmas család, nem panaszkodnak, mindig fizikai munkát végeztek. Harmadik ciklus óta vagyok polgármester, de soha nem jöttek segélyért, talán el sem fogadnák. Saját erőből építkeztek, sok más család példát vehetne arról, milyen rendben tartják az otthonukat, az udvart. A falubeliekkel soha nem volt nézeteltérésük, hozzájuk nem jár a rendőrség, nincsenek botrányok, példaértékű az életük. S mindezek mögött ott van Rózsi néni. Az, hogy mindig becsületre, összetartásra nevelte őket. Mert ő ilyen. Egy igazi szeretet-mami...

Újabb és újabb családtagok futnak be, már az ajtóból zeng a köszöntő, senki nem jön üres kézzel. Rózsi nénit egész torta, virág és ajándék kavalkád veszi körül, de a sornak még mindig nincs vége. Vállas férfiak méretes rózsaszín csomagot hoznak. Mi lehet benne?

- Függőágy... - súgja egy beavatott. - Megérdemli a mama, hogy végre pihenjen is egy kicsit.

Lassan elköszönünk. A kocsiban automatikusan ránézek a mobilomra, s látom, nincs térerő. Az jut róla eszembe, hogy ezt a családot tényleg másfajta erőtér tartja működésben.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!