Hétvége

2008.10.11. 02:27

Szalmabálából akár házat is

Mintha mesebeli házikó toppanna elénk, úgy ragyog ki a környezetéből a fehérre meszelt, spalettás épület. Az oldala hosszan benyúlik az udvarra, ahol kerekes kút egészíti ki a régi hangulatú idillt. Mert hiszen itt minden a múlt megidézéséről szól...

Sinkovics Eta

Nemesrádón járunk, a ház asszonya, Lovász Anita kalauzol bennünket a vályogfalú házban. Pestről költözött a család a zalai településre, hosszas keresgélés után újsághirdetésben bukkantak rá erre a parasztházra. Sokáig csak le-lejárogattak, hétvégi laknak használták, mígnem tavaly júliustól véglegesen ideköltöztek. Az épület két részből áll, az egykori, vályogból készült istállót átalakították lakótérré úgy, hogy a külső vályogfalat felújították. A konyhát hatalmas fabútor tölti be, a háziak igyekeztek természetes anyagokkal berendezni a teret, mindenekelőtt meghagyva a kemencét, s a gerendát. Csak azokat a modern eszközöket (mint például a mosógép, zuhanyzó) engedték be, amelyek a mai világban nélkülözhetetlenek. Ebben a lakrészben idén nyáron már budapesti táborozó gyerekeket is fogadtak, s erre a célra szeretnék hasznosítani a jövőben is. A ház elülső részét ugyancsak átalakították, itt él jelenleg a család. A 17 éves Diána, a 14 éves Péterés a 13 éves Fanni mellé novemberben érkezik a kistestvér. Anita turizmusra szakosodott közgazdász, otthon dolgozik. Férje, Zsebők Tamás, villamosmérnök egy egerszegi iparvállalatnál, s munka mellett építészetet tanul. A népi építészet iránt érdeklődő Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar hallgatói náluk töltötték nyári gyakorlatukat, ahol megismerkedtek különböző vályogkészítési technikákkal. 



A régi parasztház vályogfalát megújították, a spaletták helybeli asztalos keze munkáját dicsérik 
Fotó: Katona Tibor

- Azért őriztük meg a vályogot, mert úgy érezzük, hogy emberközelibb és jól szigetel. A régi s már feledésbe merült technológiák közül többet is szeretnénk kipróbálni, hogy megtaláljuk a leghatékonyabbat. Három évig Ausztriában éltünk, ott ismerkedtem meg a környezettudatos építkezéssel: ökoházak, passzív házak, alternatív fűtési módok... Rájöttem, semmi csoda nincs ebben, csak azt az ismeretet használjuk fel, amit a régi öregek már tudtak. Szeretnénk ezeket a hagyományos dolgokat feleleveníteni, megmutatni, hogy a természetes anyagok lélegeznek , semmi sincs bennük, ami károsítaná az egészséget. Így a következő projekt a szalmabálás építkezés - vetíti előre Anita. S átellenben, az út túloldalán már nyitja is a kerítésajtót, s egy hatalmas telken találjuk magunkat. Kecskék, bárányok társaságában közeledünk a félkész szalmabálás gazdasági épület felé. Közben megtudjuk, Anita apukája bukovinai székely származású, igazi ezermester, aki még ismeri a hagyományos építési technikákat. S azt is, hogy komoly szakirodalom foglalkozik a szalmabálából való építkezéssel a skandináv országokban, Ausztráliában, illetve Amerikában. Európában egy Csehországba nősült dán fiatalember a népszerűsítője. Anitáék a télen nála jártak, és akkor beszéltek vele e régi gazdasági épület felújításáról. Hazánkban az Őrségben található egy szalmabála lakóház, s a környezettudatos építkezés terjedésével több hasonló építési kísérlet zajlik az országban. Zalában ez nem jellemző, ezért is szeretnék kipróbálni. Azt mondják, a szalmaépítmény jobb hőtechnikai tulajdonságokkal bír, mint a vályog vagy a tégla.

A gazdasági épületnél a helybeli Süle Lászlót találjuk. Almásházán lakott, gyerekkorában sokszor látta, hogyan készül a vályogház. Igaz, a szalmaház más, de könnyen kivitelezhető. Sűrűre összepréselt bálákat tesz egymás mellé, majd az egész felületre nádborítást helyez, amit sárral von be. Többször ismétli a műveletet, végül meszelés zárja a rétegelést. Kívülről nem is lehet majd látni, hogy szalmát rejtenek a falak, amiről megnyugtatóan mondja: abszolút tűzbiztos. Az építőanyaghoz egyébként könnyen hozzájutottak, hiszen sokan vannak, akiknek nincsenek jószágaik, így nem tudják hasznosítani a szalmát. A család majd fűtőanyagként is számításba veszi.

- Jártam már ilyen lakóházban, jók a tapasztalatok. Azért is van létjogosultsága a jövőben, mert környezetbarát és költséghatékony - teszi hozzá Anita.

- A faluban nem kíváncsiak, mi készül itt valójában?

- Át-átnézegetnek, de mi az életvitelünkkel és gondolkodásmódunkkal egy más szemléletet hoztunk a községbe - mondja. Többször aláhúzza, vállalkozásuk próbálkozás. Ha beválik, itt a telken lévő épületrészt is evvela technológiával újítják fel... S ha már itt tartunk, abba is beavat, hogy az önerőből végzett munkálatok során sok minden nem kerül pénzbe. Ajtókat, ablakokat használtan vettek, de ha meglátnak egy romos épületet, akkor a tulajdonos nem kis örömére önkéntes bontóbrigádot alkot a család az építőanyagokért cserébe. Így jutottak hozzá ahhoz a téglához is, amit járólapnak építettek be a vályogházba.

A férjet korábban is érdekelte az öko-, biokultúra, de igazából akkor fogta meg a népi építészet, a vidéki lét világa, amikor Anitával megismerkedett. Fontos számukra a régi tisztelete, megbecsülése, s a környezettudatos magatartás. Biogazdálkodásba is belekezdtek a nyáron, krumplit, zöldséget vetettek. Bekapcsolódtak a falusi turizmusba, s jövő nyáron már komfortosabb körülmények között tudják fogadni a táborozó gyerekeket. De nemcsak a szűk környezetükben tesznek meg mindent ennek a kultúránaka népszerűsítéséért. Anita a LEADER-közösségben a tervezést koordináló csoport vezetőjeként vett részt a térséget segítő helyi vidékfejlesztési stratégia kidolgozásában.

A férj ottjártunkkor dolgozott, telefonon érdeklődtünk tőle, laknának-e szalmabálából felhúzott házban? Ő is úgy véli, ha beválik, akkor meglátják, de inkább az igen hallható ki szavaiból. Azt persze nem gondolják, hogy ez az építkezési mód rohamos terjedésnek indul itthon is, elsősorban saját maguk számára fontos ez a próbálkozás.

Ezek is érdekelhetik