Hétvége

2008.06.14. 02:29

Pillatok, lelkek, óriásfejek és a feltámadó anyagok

Az alkotók megismerik egymást, a másik lelkét, és egy kicsit ez is a lényege a dolognak: lélekben összehozni a művészembereket - fogalmazta meg a ma záruló Ludvig Nemzetközi Művésztelep filozófiáját Ludvig Zoltán.

Zalai Hírlap

Az első művésztelep még 1999-ben nyílt meg a kendlimajori Páli László birtokán. Ezt megelőzően Ludvig Zoltán öt évig a szomszédos Ausztriában szervezett alkotótáborokat. Az első kendli művésztalálkozó után a két alapító még úgy gondolkodott: talán ha tíz alkalommal fogad majd vendégeket a telep, de alaposan alábecsülték magukat, ugyanis most már jóval többnél tartanak...

- Immár 15. alkalommal népesült be a Ludvig Nemzetközi Művésztelep - mondta elöljáróban Ludvig Zoltán. - Évente átlagosan 35-40 művészt látunk itt vendégül, idén is kilenc országból, köztük Olaszországból, Németországból, Ausztriából és Vietnamból érkeztek alkotók. Most sem szorítottuk be művészeinket egyetlen téma korlátai közé, mert ez sosem volt sikeres. Mindenkinek van önálló gondolkodása. Itt, ebben a gyönyörű környezetben amúgy is óriási inspiráció éri őket, látják egymás munkáját, az idősebbek segítenek a fiataloknak, és viszont. Ebből az egymásra hatásból aztán kialakul valamiféle közös munka, egyfajta együttgondolkodás. Éppen ez az, ami lényegében a művésztelep varázsát adja. Itt minden változik, finomodik, közben a művészek megismerik egymást is, hiszen 14 napon keresztül egymás mellett alszanak, 3-4 személyes szobákban, s bizony, el kell viselniük a másik illatát is. Mint a katonaságnál, megismerik az alkotótárs lelkét, és egy kicsit ez is a dolog lényege: lelkileg összehozni a művészembereket. Azt hiszem, mindenki sokat profitálhat egy-egy kendlimajori együttlétből, mert az itt kialakult kapcsolatok általában további művésztelepi meghívásokban öltenek testet. Rendszeresen vannak tudniillik olyan vendégeink, akik maguk is szerveznek művésztelepeket, alkotótáborokat.

Ludvig Zoltán azt is elmondta: nem szeretnék tovább növelni sem a művésztelep területét, sem az azon résztvevő alkotók számát. Inkább különleges projektekben gondolkodnak: most éppen monumentális fejekből akarnak szoborparkot építeni. Az első, csaknem kétméteres agyagfej már elkészült, méghozzá nemzetközi kooperációban . Négy művész, Katalin Bereczki-Kossak, Kacsó Péter, Págyi Zsóka és az olasz Angelina Tulimiero keze nyomán, de egy sátor alatt, ugyanis az időjárás az elmúlt hét végén nem fogadta kegyeibe az alkotókat.

- A műalkotás elkészítése mindannyiunk számára nagy kihívás volt, hiszen nem műtermi körülmények között dolgoztunk, hanem kinn, az Isten szabad ege alatt, küzdve az időjárás viszontagságaival - mondta Katalin Bereczki-Kossak. - A gyönyörű vörösre égő agyagot a kanizsai téglagyártól kaptuk. Méretét tekintve a fej akkorára sikerült, hogy nem lehetett elmozdítani, ezért az égetésre a készítés helyén került sor. Egyébként úgy vélem, az alkotás a maga egyszerűségében is nagyszerű, ékes bizonyítéka például annak, hogy ha az ember tudomásul veszi a természeti törvényeket, s megpróbálja átszabni őket, akkor ebből az ősi küzdelemből még jól is kijöhet.

A művésznő amúgy békéscsabai, onnan került Németországba. Minden évben elutazik Afrikába, Maliba, az ott élő dogon népcsoporthoz, ahol az asszonyok révén megismerkedett a fazekassággal. E tekintetben ugyanis a dogon nők igencsak rutinosak : univerzális célszerszámként valójában egyetlen kődarab csak a munkaeszközük. Katalin Bereczki-Kossak úgy véli, sokat lehet tanulni ezektől az asszonyoktól, például elszántságot, vidámságot, és bizony nem árt, ha e tulajdonságokat magáévá teszi egy művész is. Ám Katalin szerint eközben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy van egy erő, ami felettünk áll, a végszó pedig úgyis az övé lesz...

Kicsivel arrébb a Kendliben első alkalommal vendégeskedő, Olaszországból érkezett művész, Brunivo Buttarelli keze alatt szögletes vasak alakulnak át különleges formákká. Buttarelli sajnos, angolul és németül sem ért, de azért annyit sikerült megtudnunk róla, hogy a talján csizma egyik legismertebb szobrásza, a világ több pontján állította már ki remekbe szabott darabjait. Legkedvesebb időtöltése, hogy úgynevezett holt anyagokból, egyebek között kidobott, szétvágott, rozsdás vasakból, kiszáradt fákból készít monumentális, 2-2,5 méter magas alkotásokat.

Az ausztriai Georg Brandner -ellentétben olasz kollégájával -szinte törzsvendég a Ludvig Művésztelepen, hiszen eddig egyet ki nem hagyott volna. A hazai közönségben talán leginkább performanszai hagytak mély nyomot. Kendlimajorban festett ő már ledér hölgyek testére is (mondjuk, ez esetben nehéz eldönteni, mi ragadta meg jobban a szemlélőket...), meg hófehér lepedőre - traktorral. Ottjártunkkor szerényen csak egy oszlopon dolgozott.

- Körülbelül tizennyolc esztendeje ismerem már Zolit, többször dolgoztunk együtt Ausztriában is - mondta. - Egyszer egy este átjöttünk vele ide, s akkor vetődött fel bennünk a gondolat, hogy kellene valami művésztelep-félét csinálni Kendlimajorban is. A gondolatot aztán tett követte, és azóta minden évben itt vagyok, s nagyon jól érzem magam. Jó az atmoszféra, velem vannak a barátaim, és persze az sem utolsó szempont, hogy itt, a természet lágy ölén teljes szabadságban dolgozhatok...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!