Hétvége

2008.05.24. 02:27

Kikerülve a nagybetűs életbe

Minden segítséget megadtak a tőlük kikerülő fiataloknak egy önálló életkezdéshez, ám csakis rajtuk múlt, hogy meg tudtak-e kapaszkodni - így fogalmaztak a lenti Móricz Zsigmond Általános Iskola, Diákotthon, Speciális Szakiskola és Gyermekotthonban.

Kovács Krisztián

A közel három évtizede fennálló intézmény átmeneti vagy tartós nevelésben részesülő gyerekek számára biztosítja a család helyett az otthon melegét.

Az elmúlt hét végén az iskola dolgozóinak javaslatára találkozót szerveztek azon diákoknak, akik évekkel ezelőtt kerültek ki az intézmény falai közül, s ma már önállóan - többen közülük saját családban - élik életüket. A találkozó a régi élmények felelevenítésére szolgált, valamint arra is alkalmat adott, hogy megvizsgáljuk, milyen esélyekkel vágnak neki a nagybetűs életnek az egykori ifjúsági szállón, illetve ma már családi házas otthonokban nevelkedett fiatalok.

- Azok az átmeneti vagy tartósan nevelt gyerekek, akik 18 éves korukig nem kerülnek vissza a családjukba, a felnőtté váláskor kérhetik utógondozói ellátásukat - magyarázta Kollárné Pető Friderika, a Móricz Zsigmond Általános Iskola és Diákotthon igazgatóhelyettese. - Ezek a fiatalok 24 éves korukig, nagyon indokolt esetben még egy évet maradhatnak nálunk, amennyiben önmaguk ellátására nem képesek, dolgoznak vagy tanulnak. Általában előbb kikerülnek tőlünk, de arra is volt példa, hogy kihasználták a törvényi lehetőséget, s 25 éves korukig maradtak.

Az intézmény a jelzett kor elérésekor nem egyszerűen kibocsátja őket, hanem segíti beilleszkedésüket. Ez azt jelenti, hogy az összegyűjtött családi pótlékból, illetve árvaellátásból kisebb lakást, esetleg családi házat vásárolnak számukra, segítik azt berendezni. Az otthonban a fiatalok életviteli ismeretekre tesznek szert, így tudják a későbbiekben ellátni önmagukat.

A lenti intézményben átlagosan tízes nagyságrendet tesz ki az utógondozottak száma. Közéjük tartozik a 22 éves Bogdán Julianna is, aki már készül az önálló életvitelre. A korábban nevelőszülőknél élt, majd öt évvel ezelőtt Lentibe került lány addig kívánt a Kinizsi úti családi házas otthonban maradni, amíg munkát nem talált magának.

- A közelmúltban sikerült elhelyezkednem a novai dísznövénykertészetben - mondja. - Van egy saját házam is Hernyéken, így hamarosan kiköltözöm oda. Részben örülök is neki, mert már várom az önálló életet, de azt nagyon sajnálom, hogy a többieket itt kell hagynom. Megszerettem őket és nagyon ragaszkodom hozzájuk.

Julianna azt is elmondta, hogy van egy friss kapcsolata, arról azonban még nem döntöttek, hogy egyedül, vagy párjával kettesben költözzön a hernyéki házba. A szociális szférában dolgozók ellenben úgy látják, azok tudnak könnyebben beilleszkedni, akik kettesben kezdik az önálló életvitelt. Jó példaként a 15 éve házasságot kötött, s azóta Pákán élő Jandovics Anikó-Varga Barnabás párost említik. Mint az többször is elhangzik, igazi szerelem volt az övék, s ki is tartottak egymás mellett. Vargáék ma két gyermeküket - a 13 éves Barbarát, illetve a tízesztendős Barnabást - nevelik nagy szeretetben.

- Nem volt könnyű számunkra sem, de mindketten talpraesettek vagyunk, és kerestük a lehetőségeket - mondta Anikó. - Voltak komoly nehézségek, de együtt mindent sikerült legyűrnünk. Mi még egy nagy kollégiumban éltünk, ott keveset tanultunk a háztartásról, sok mindent azután kellett elsajátítani, hogy saját lakásba költöztünk. Szép lassan azért sikerült minden. A szomszédok is sokat segítettek.

Anikó Lentiben, a helyi ruhagyárban kezdett el dolgozni, majd költözésüket követően többször váltani kényszerült. Barnabás viszont tíz éve hűséges jelenlegi munkahelyéhez, ahol megbecsülik az ügyes kezű fiatalembert.

- Amikor 1986-ban dolgozni kezdtem, a gyermek- és ifjúságvédelem nagyrészt abból állt, hogy visszahoztuk az elszökött gyerekeket - idézi vissza a több mint két évtizede történteket Nagy István, aki munkaköréből adódóan is tartotta a kapcsolatot a lenti intézményből kikerült fiatalokkal. - Abban az időben két lehetőség volt, az általános iskola befejezése után szélnek eresztettük a tanulóinkat, akik így többségében munkásszállóra kerültek, vagy az összegyűjtött pénzükből házat vettünk nekik.

A lakásvásárlás alapját a Kollárné Pető Friderika által korábban említett családi pótlék vagy árvaellátás, valamint az úgynevezett életbeindulási támogatás jelentette. Nagy vagyont mindez akkoriban sem jelentett, de az első lépésekhez elegendőnek bizonyult. Nagy István ugyanakkor emlékszik arra is, hogy számos esetben kétkezi munkával is segítették a fiatalokat, falat véstek, húzták a vezetéket, nyílászárókat cseréltek. Mégis könnyebben ment a gondozottak életkezdése, mert a társadalmi elfogadottságuk akkor még nagyobb volt. A jelenleg is a lenti intézményben dolgozó pedagógus azt is hozzáteszi, aki törekvő volt, az meg tudott állni a saját lábán is - több olyan volt diákjukról tud, aki saját családdal rendelkezik, biztos munkahelye van, nyelveket beszél -, de ellenpélda is akad szép számmal.

- Régen nagyobb volt a veszélye ennek, hogy a tőlünk kikerülő fiatalok nem tudnak mit kezdeni az önálló életvitellel, az utógondozásra akkor ugyanis még nem volt lehetőség - foglalta össze röviden Orvos Károlyné, az egyik legtapasztaltabb gondozó. - Az úgynevezett családi házas otthonokban nevelkedők megtanulják mindazt, amire a későbbiekben szükségük lehet. Az életbekezdési támogatásból annyi pénzük is összegyűlik, amiből saját lakást tudnak vásárolni maguknak.

Az otthonvezető azt is hozzáteszi: természetesen megvan a veszélye annak, hogy az évek során megtakarított pénzüket a fiatalok hamar felélik, de ez nem általános jelenség, egyéne válogatja. Tudnának jó és rossz példát egyaránt említeni. A lehetőséget tehát megkapják, hogy tudnak-e élni vele, az már rajtuk múlik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!