Hétvége

2008.05.31. 02:26

A matika óra tanárnője

Takácsné Barna Éva óvónőként kezdte a pályáját. Aztán, amikor Zalaegerszegen először indult gyógypedagógiai óvodai csoport, megpályázta az állást, s az óvónői képesítése mellé gyógypedagógusi diplomát is szerez. Majd a Béke ligeti általános és speciális szakiskolába került, ennek már 23 éve.

Sinkovics Eta

- 1998-ban kapott az iskola egy számítógépet a baromfisoktól. Senki nem értett semmihez, adtak egy programot, megmutatták, hogyan kell működtetni a gépet. Láttam, segíti a gyerekek fejlesztését, és elhatároztam, informatikát fogok nekik tanítani. Mindenki azt mondta, ezek a közép- és enyhén súlyos értelmi fogyatékosok soha nem fogják megtanulni, ráadásul akkor még meglehetősen gyerekcipőben járt az országban az informatika oktatás - idézte fel. Pályázatot nyújtott be a Fogyatékosok Országos Közalapítványához és az elnyerhető három labor egyike az övéké lett... Harmadiktól heti egy, nyolcadik után öt órában tanulják a diákok a tantárgyat.

- Biztonsággal használják a számítógépet... De az értelmükben akadályozott gyerekek is sokat fejlődtek ahhoz képest, hogy az elején nem tudták a szemükkel a monitoron követni a kurzort. Egész héten várják, kérdezik, ugye itt vagyok, lesz matika óra ... imádom őket.

Látszik, a gyerekekkel együtt éli meg a sikerüket, az örömüket. Az általa betöltött szakszervezeti tisztség másféle kihívásokat jelent. Nemrég választották meg újabb öt évre a városi és a megyei Pedagógus Szakszervezet elnökévé. Az utóbbiban a harmadik, az előbbiben a negyedik turnust tölti.

- A szakszervezeti indulásom is az itteni tantestülettel függ össze. 1992-ben, amikor törvényileg beígérték az F kategóriás bérbesorolást, majd visszavonták, akkor én voltam az első, aki azt mondtam: ezt perre fogom vinni, nem hagyom annyiban. Elvittem a bíróságig, és amikor Takácsné Barna Évát és társait behívták a tárgyalásra, akkor már 16 kolléga csatlakozott hozzám. Megnyertem a pert, s talán ezzel kezdődött... Sokan azt gondolják, a szakszervezet mindent meg tud oldani. Nem így van, pici lépésekben, apró dolgokat tudunk elérni. Amikor arról volt szó, hogy a József Attila iskolát jogutód nélkül szüntetik meg, sikerült elérnünk az ellenkezőjét. Voltak, akiknek az evvel járó nyolc hónap felmentési idő sokat számított.

Jogásszal, utánjárással, tanácsokkal segítik a hozzájuk forduló, elbocsátott pedagógusokat. Számos esetben meg tudnak egyezni peren kívül a munkáltatóval, persze Éva azt fontosnak tartja, hogy szakszervezeti vezetőként ő képviselje a dolgozók érdekeit az iskolaigazgatónál.

- Kétségtelen, abban nem tudom megakadályozni, hogy leépítsen dolgozókat, de az ellen tiltakozhatok, hogy ne olyat küldjön el, akit a törvényi mentesség valamilyen foka érint. Ezt figyelembe kell vennie a munkáltatónak. Intézményvezetője válogatja, hogyan közli az elbocsátást. Van, aki két nappal előtte tudatja, nincs tovább. Más hetekig próbálja előkészíteni... A hozzáállás sokat változott az utóbbi években, úgy tűnik, a fiatalabb generáció számára kevésbé okoz lelkiismeret furdalást, hogy egy munkavállalótól megszabadult-e vagy sem. A régebbi intézményvezetőknek, akik már szívét-lelkét ismerik a tantestületnek, borzalmasan nehéz. Közülük sokan el is mennek idő előtt nyugdíjba. Nem tudnak aludni azzal a gondolattal, hogy a döntésük miatt valakinek megváltoztatták az életét. Miközben mindenki tudja, olyan anyagi helyzetben vannak az iskolák, hogy mese nincs, meg kell ezeket lépni...

Nem titkolja, sokszor kudarcként éli meg a dolgokat, de mindig van, aki azt mondja, köszöni, hogy segített.

- Ezek előbbre mozdítanak, lendületben tartanak. Az is sokat számít, hogy tantestületben dolgozom, így közvetlen közelről látom a problémákat - hangsúlyozza.

A legutóbbi össz szakszervezeti eredménynek azt tartja, hogy a plusz két kötelező órát visszavonták, evvel elejét vették a pedagógusok tömeges elbocsátásának. Most úgy tűnik, a pályakezdő fiatalok megemelt bére okozhat feszülétséget. Holott Éva szerint, már az is sokat jelentene, ha a minőségi bérpótlékot rendesen kifizetnék...

Ezek is érdekelhetik