Hétvége

2008.04.19. 02:27

Szentlászlói szemináriumok

Bödőcs Tibor 25 éves, a Rádiókabaré kétszeres Bon-bon-díjas humoristája, a fővárosi Godot Dumaszínház állandó fellépője. Úgy tűnik, történeteinek kimeríthetetlen forrása az immár országos ismertségre szert tett szülőfaluja, Búcsúszentlászló.

Sinkovics Eta

Olyan savam volt, hogy meg kellett innom egy deci pálinkát - mondják. Utána megisznak négyliter bort, mondván mert semmi savam nem volt már . Ízelítőként ennyit azokból a poénokból, amelyekkel Bödőcs Tibor a falusi emberek mindennapjainak egy szeletét eleveníti meg.

- Mikor talált rá, mondjuk így, a búcsúszentlászlói hangra?

- Kezdetben a Godot Dumaszínházban is többnyire közélettel, politikával kapcsolatos témákkal foglalkoztam, de a heti fellépések igényelték a megújulást. Na, akkor szakadt át a kocsmatörténetek gátja, ahogy egy korábbi interjúban megfogalmaztam.

- Gyerekként elkísérte a nagyapját, édesapját a kocsmába?

- Állítólag a nagypapám kiskoromban belerakta a cumimat a fröccsbe, könnyen lehet, hogy innét az indíttatás. Egyébként az ember nem az apjával jár a kocsmába, hanem azt úgy magától kezdi.

- És mikor kezdte?

- Korán. Nyolcadik után eljártunk a haverokkal. Először megfigyelőként, majd főszereplőként.

- Mit tudhatunk a családjáról?

- Anyu pedagógus, apu művezető a tőzegbányában. A testvérem tanár, gitárművész, most Londonban tanít. Húsvétkor voltunk nála. Kétségtelen, az ő műfaja nemzetközibb mint az enyém.

- Soha nem akart zenét tanulni?

- Együtt kezdtük, csak én a második akkordnál leálltam, ő meg száguldott. Neki volt érzéke hozzá, szorgalmas volt, én meg nem. Ezért így félbemaradt a zenei pályafutásom.

- A szülei hogyan viszonyulnak humorista foglalkozásához?

- Szerintem örülnek neki. Amikor anyu egyszer megnézett élőben, és utána megkérdeztem, milyen voltam, azt mondta: kócos. Ő mást is figyel.

- Műsoraiban meddig jelenthet humorforrást Búcsúszentlászló, ahová egyébként rendszeresen hazajár?

- Arra törekszem, hogy ne ismételjem önmagam, igyekszem másról is beszélni. De azért ha előjön olyan új dolog, amit még nem dolgoztam fel a vidéki életből, akkor azt nem hagyom ki. Próbálom arányosan felépíteni a műsoromat, politizálok, jelen van a közélet. Sok téma akad sajnos, amit a humorral kezelni lehet, illetve kell.

- Hogyan készül fel, miből tájékozódik?

- Van, amikor sok újságot elolvasok, máskor csak távolról figyelek. Bárhová megyek, színházba, moziba, bennem van, ebből talán lesz valami. Soha nem lehet teljesen kikapcsolni. Londonról is mesélek majd, pedig oda is pihenni mentem.

- Szakmailag mentorálja valaki?

- Egyedül dolgozom, magányos cowboyként. Persze kár lenne tagadni, hogy azért nélkülözhetetlen szemináriumokat hallgatok a szentlászlói pult mellett. Ennyiben nem magányos a műfaj.

- Kapott már negatív kritikát?

- Mindkét politikai oldal előfordult már a Godotban nézőként, és nevettek. Persze nem ugyanazon...

- Mikor derült ki, humorista lesz ebből a gyerekből ?

- A zalaegerszegi Zrínyi-gimnázium éveiben, amikor a padtársaknak kommentáltam az órát és ők felröhögtek. Egyébként az iskolában egyengették az utamat, főleg, miután a keszthelyi Helikonon sikerrel szerepeltem Sohonyai Ádám barátommal. Amikor abból az időszakból a tanárélményekről kérdeznek, Monok tanár urat mindig megemlítem. Nagy hatással volt ránk, még csak nem is sugdolóztunk az óráin, amelyeken rendkívül élvezetes stílusban, nagyon jó groteszk látásmódban dolgozta fel a történelmet az ókortól napjainkig.

- Többször elmondta, már nem bánja, hogy érettségi után nem jött össze a színművészeti főiskola. Az ELTE magyar szakát végzi...

- Az volt a célom, hogy Pestre kerüljek, tűzközelbe. Három évet vártam a boxutcában, és akkor elindult a Dumaszínház, ahová jelentkeztem, aztán bekerültem a Rádiókabaréba. Szükség volt arra, hogy sokszor felléphessek a közönség előtt, alakíthassam a műsort, fejlődjek. De az is kellett az ismertséghez, hogy a Fábry halljon, és meghívjon a műsorába. Humoristaként továbbra is célom, hogy minél több ember ismerjen. Persze, próbálkozik a bulvár, az egyik tévécsatorna műsorába is hívtak, parodizáljak reggel hét órakor közönség nélkül. Lehet, ismertebb lennék, ha ezeket a felkéréseket kihasználnám, de ilyeneket nem vállalok. Viszont új lehetőség a nemrég indult, hetente jelentkező Showder Klub...

- Néhány hónapja Az Év zalai embere kitüntető cím tíz várományosa között szerepelt. Hogyan fogadta szűkebb pátriája e megtisztelő szimpátiáját?

- Természetesen örültem a jelölésnek, ez már önmagában elismerést jelentett számomra. Sok pozitív visszajelzést kaptam. Akik kedvelnek, szavaztak rám, és jelezték is, hogy voksoltak és drukkoltak. Igen jólesett.

- Mi lesz, ha elvégzi az egyetemet?

- Sok változás nem történik. Egyelőre biztosan.

- A magánéletben mire törekszik?

- Lezárult a casting, a barátnőmmel élek. Összeálltunk, mint a lovak kánikulában, ahogy Ferus szokta mondani.

- Ő Búcsúszentlászló egyik ismert figurája. Milyen visszhangja volt a dumaszínházas kollégák körében a stáb nyári, falubeli, műsorral egybekötött látogatásának?

- Nem volt korábban ilyen, azóta emlegetik ezt az élményt... Mondták, felismerték a szerepelőket, akikről már négy éve mesélek...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!