Hétvége

2007.12.08. 03:25

Értéket, hagyományt őriznek

Az 1970-es évek elején indult, népi hagyományokat ápoló országos mozgalom Kanizsán is követőkre talált. Kiskanizsán megalakult a pávakör, majd 35 évvel ezelőtt, 1972-ben a neves koreográfus, Papp László megalapította a Kanizsa Táncegyüttest.

Szalabán Attila

Harmincöt esztendő telt el azóta. A kiskanizsai táncosok viszonylag gyorsan ezüst, majd arany minősítést kaptak. Munkájukat az is segítette, hogy állandó zenekaruk lett a Bojtár Együttes. Zalai, majd országos sikereik nyomán nem maradhattak el a külföldi meghívások sem: Bulgáriától Franciaországig, Törökországtól Németországon át Spanyolországig számos országban öregbítették a magyar népi kultúra hírnevét. 

A rendszerváltás után pedig a kitüntetések következtek: Kiváló Együttes , Közművelődési Nívódíj , Együttesi Nívódíj elismeréseket nyert el a csapat, melyet Nagykanizsa közgyűlése 1999-ben Pro Urbe díjjal is jutalmazott.

- Gimnazistaként kezdtem el ismerkedni az alapokkal, a későbbi feleségemmel együtt - idézte fel a kezdeteket Vizeli Dezső, a Kanizsa Táncegyüttes művészeti vezetésével 1985-ben Vizeliné Paksi Valériával együtt megbízott táncos-koreográfus. 

- A néptánc nagy alakjaitól tanulhattunk, többek között meghívhattuk Farkas Zoltán koreográfust. Amikor az együttes szakmai irányítását megkaptuk, hamar rájöttünk, hogy gondoskodnunk kell az utánpótlás-nevelésről. Megalakítottuk tehát a Búzavirág, majd a Rozmaring csoportokat, amelyekben kicsikkel kezdtünk foglalkozni.Az évtizedek során számos fiatalból vált igazi népi táncos. Közéjük tartozik Horváth János is.

- Mióta menni tudok, népi táncolok - magyarázta a fiatalember. - Még nagyon apró koromban, az 1990-es évek előtt ismerkedtem meg ezzel a csodálatos művészettel, mely azóta is szinte mindent jelent a számomra. Az együttessel sokfelé eljutottam.

- Már magában a társaság is annyira jó, hogy csak azért is érdemes eljárni népi táncolni. De ehhez még pozitívumként csatlakozik, hogy elmondhatjuk magunkról: őrizzük elődeink hagyományait - gondolkozott el a szintén kanizsai Tóth Gyula, aki 1996-ban, 8 éves korában ismerkedett meg a népi táncok alapjaival. - Ma már egyfajta életérzés számomra a tánc, mely nélkül nem igazán tudnék meglenni. Olyan ez, mint amikor valaki minden hétvégén lemegy focizni a pályára: ha egy meccset kihagy, már hiányt érez. 

A Kanizsa Táncegyüttes jelenleg 20 felnőtt táncosból áll. A fiatalok számára létrehozott Rozmaringban 28-an, a legkisebbeket tömörítő Búzavirág csoportban pedig 30-an tanulják a népi táncot. Ennyi táncossal már pazar produkciókat lehet színpadra állítani - mint ahogy azt láthattuk a jubileumi gálaműsorban is -, ám mindez komoly kiadásokat is jelent. 

A meglehetősen szűkös anyagi helyzetben lévő tánccsoportok költségei tetemesek: egy-egy teljes népi öltözék százezreket kóstál, például csak a lakkozott csizma 46 ezer forintba kerül. - A Rozmaring-csoport fiataljai négy esztendeje együtt vannak, szakmailag rendkívül magas színvonalon teljesítenek. Óriási jelentőségű lenne az életükben, ha idegenben is bemutathatnák a tudásukat - jelezte Vizeliné Paksi Valéria. 

- Nagyon szeretnénk elvinni őket egy külföldi turnéra, biztos vagyok benne, hogy óriási sikert aratnának. Azonban ez a kérdés is a cégek, illetve az önkormányzat támogatásától függ, tekintve, hogy a közelebbi országokba is 1-1,5 millió forintba kerül a csoport kiutaztatása.Az együttest vezető művész házaspár számos elképzeléssel rendelkezik: a repertoárt moldvai, vajdaszentiványi és mezőföldi koreográfiákkal szeretnék bővíteni. Vendég koreográfust is hívnának, illetve több fesztiválon is részt vennének.

- Akármilyen oldalról nézzük, bizony a népi kultúra ma már nem működik úgy, mint a 20-as, 30-as években - tette hozzá Vizeliné Paksi Valéria. - Ám mielőtt elfelejtenénk elődeink értékeit, mi kikérdezzük a nagymamákat és nagypapákat, összeszedjük emlékeiket például a kiskanizsai lakodalmas szokásokról - és átadunk mindent a fiataloknak. Ezt pedig minél korábban meg kell kezdeni, már az óvodás, kisiskolás korban! Ha ők megértik ennek fontosságát, megtanulják a népi szokásokat, mondókákat, majd kicsit később a táncokat is - akkor felnőttebb fejjel már maguk is ápolni fogják a hagyományainkat. Kodály Zoltán mondta egykor: Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg nem szerzi magának. A Kanizsa Táncegyüttes munkája 35 éve erről szól - és erre nagyon büszkék vagyunk.

Képek a jubileumról itt!

Ezek is érdekelhetik