Hétvége

2007.05.19. 02:24

Pizsiben feszítő modern amerikai idol

Babaarcú Tobey Maguire-t már harmadszor hálózza be az egyre megalománabb Pókember-projekt, melynek aktuális epizódját félmilliárd dollárból állították ...

Zalai Hírlap

Babaarcú Tobey Maguire-t már harmadszor hálózza be az egyre megalománabb Pókember-projekt, melynek aktuális epizódját félmilliárd dollárból állították elő Hollywood boszorkánykonyhájában. Pontosabban 300 millióba került Sam Raimi rendező filmjének leforgatása, míg a reklámköltség további 200 millióra rúg; e szép kis summa pedig minden idők legdrágább mozis vállalkozásává lépteti elő a világhírű Marvel-képregény új filmes adaptációját.

Fenti számok ismeretében joggal várhat el csúcsminőséget az ízeltlábúak képességeivel megáldott Peter Parker (alias Pókember) kedvéért mozizni induló néző, aki talán azt sem bánja, ha csak a címszereplő mászik falra a több mint 2,5 órás produkció során, s nem ő az unalomtól. Nos, ez utóbbira is nagy az esély, annak ellenére, hogy a trükkmesterek - hozva a kötelezőt - makulátlan digitális effektusokkal tömték tele a Columbia Pictures tömegvonzásra hivatott termékét. Az identitásválságban szenvedő, önmarcangoló szuperhős alakja ugyanis nem több elcsépelt filmes toposznál. A Pókember 3 forgatókönyvírói mégis mereven ragaszkodtak karakterük jellemtorzulásának részletezéséhez, erőltetett és vontatott minidrámákkal, szerelmi bonyodalmakkal, a hősstátus sötét oldalának feltárásával zaklatva a jobb sorsra érdemes közönséget.

Elképzelhető, hogy kifejlett arachnofóbiám az oka, de sosem tudtam rajongással viseltetni Pókember (továbbá Bat-, Super- vagy akármilyen-man) alakja iránt, sőt, kifejezetten idegenkedem a röhejes pizsamákban feszítő modern amerikai idolok kultuszától. Hihetetlenül népes szurkolótáboruknak köszönhetően azonban rendre kasszasikerként vonulnak nyugdíjba a szuperhapsikat felvonultató produkciók, hogy aztán átadják a mozivásznat még grandiózusabb utódaiknak. A Pókember sorozat 3. része tökéletesen illik e sor-ba, s leszámítva a végletekig nyújtott meghasonlás-ábrázolást, semmivel nem nyújt kevesebbet, mint futószalagon készülő hasonmásai. Hogy ez kinek mekkora élményt jelent, nézője válogatja.

Fenti számok ismeretében joggal várhat el csúcsminőséget az ízeltlábúak képességeivel megáldott Peter Parker (alias Pókember) kedvéért mozizni induló néző, aki talán azt sem bánja, ha csak a címszereplő mászik falra a több mint 2,5 órás produkció során, s nem ő az unalomtól. Nos, ez utóbbira is nagy az esély, annak ellenére, hogy a trükkmesterek - hozva a kötelezőt - makulátlan digitális effektusokkal tömték tele a Columbia Pictures tömegvonzásra hivatott termékét. Az identitásválságban szenvedő, önmarcangoló szuperhős alakja ugyanis nem több elcsépelt filmes toposznál. A Pókember 3 forgatókönyvírói mégis mereven ragaszkodtak karakterük jellemtorzulásának részletezéséhez, erőltetett és vontatott minidrámákkal, szerelmi bonyodalmakkal, a hősstátus sötét oldalának feltárásával zaklatva a jobb sorsra érdemes közönséget.

Elképzelhető, hogy kifejlett arachnofóbiám az oka, de sosem tudtam rajongással viseltetni Pókember (továbbá Bat-, Super- vagy akármilyen-man) alakja iránt, sőt, kifejezetten idegenkedem a röhejes pizsamákban feszítő modern amerikai idolok kultuszától. Hihetetlenül népes szurkolótáboruknak köszönhetően azonban rendre kasszasikerként vonulnak nyugdíjba a szuperhapsikat felvonultató produkciók, hogy aztán átadják a mozivásznat még grandiózusabb utódaiknak. A Pókember sorozat 3. része tökéletesen illik e sor-ba, s leszámítva a végletekig nyújtott meghasonlás-ábrázolást, semmivel nem nyújt kevesebbet, mint futószalagon készülő hasonmásai. Hogy ez kinek mekkora élményt jelent, nézője válogatja.

Fenti számok ismeretében joggal várhat el csúcsminőséget az ízeltlábúak képességeivel megáldott Peter Parker (alias Pókember) kedvéért mozizni induló néző, aki talán azt sem bánja, ha csak a címszereplő mászik falra a több mint 2,5 órás produkció során, s nem ő az unalomtól. Nos, ez utóbbira is nagy az esély, annak ellenére, hogy a trükkmesterek - hozva a kötelezőt - makulátlan digitális effektusokkal tömték tele a Columbia Pictures tömegvonzásra hivatott termékét. Az identitásválságban szenvedő, önmarcangoló szuperhős alakja ugyanis nem több elcsépelt filmes toposznál. A Pókember 3 forgatókönyvírói mégis mereven ragaszkodtak karakterük jellemtorzulásának részletezéséhez, erőltetett és vontatott minidrámákkal, szerelmi bonyodalmakkal, a hősstátus sötét oldalának feltárásával zaklatva a jobb sorsra érdemes közönséget.

Elképzelhető, hogy kifejlett arachnofóbiám az oka, de sosem tudtam rajongással viseltetni Pókember (továbbá Bat-, Super- vagy akármilyen-man) alakja iránt, sőt, kifejezetten idegenkedem a röhejes pizsamákban feszítő modern amerikai idolok kultuszától. Hihetetlenül népes szurkolótáboruknak köszönhetően azonban rendre kasszasikerként vonulnak nyugdíjba a szuperhapsikat felvonultató produkciók, hogy aztán átadják a mozivásznat még grandiózusabb utódaiknak. A Pókember sorozat 3. része tökéletesen illik e sor-ba, s leszámítva a végletekig nyújtott meghasonlás-ábrázolást, semmivel nem nyújt kevesebbet, mint futószalagon készülő hasonmásai. Hogy ez kinek mekkora élményt jelent, nézője válogatja.

Elképzelhető, hogy kifejlett arachnofóbiám az oka, de sosem tudtam rajongással viseltetni Pókember (továbbá Bat-, Super- vagy akármilyen-man) alakja iránt, sőt, kifejezetten idegenkedem a röhejes pizsamákban feszítő modern amerikai idolok kultuszától. Hihetetlenül népes szurkolótáboruknak köszönhetően azonban rendre kasszasikerként vonulnak nyugdíjba a szuperhapsikat felvonultató produkciók, hogy aztán átadják a mozivásznat még grandiózusabb utódaiknak. A Pókember sorozat 3. része tökéletesen illik e sor-ba, s leszámítva a végletekig nyújtott meghasonlás-ábrázolást, semmivel nem nyújt kevesebbet, mint futószalagon készülő hasonmásai. Hogy ez kinek mekkora élményt jelent, nézője válogatja.

Elképzelhető, hogy kifejlett arachnofóbiám az oka, de sosem tudtam rajongással viseltetni Pókember (továbbá Bat-, Super- vagy akármilyen-man) alakja iránt, sőt, kifejezetten idegenkedem a röhejes pizsamákban feszítő modern amerikai idolok kultuszától. Hihetetlenül népes szurkolótáboruknak köszönhetően azonban rendre kasszasikerként vonulnak nyugdíjba a szuperhapsikat felvonultató produkciók, hogy aztán átadják a mozivásznat még grandiózusabb utódaiknak. A Pókember sorozat 3. része tökéletesen illik e sor-ba, s leszámítva a végletekig nyújtott meghasonlás-ábrázolást, semmivel nem nyújt kevesebbet, mint futószalagon készülő hasonmásai. Hogy ez kinek mekkora élményt jelent, nézője válogatja.

Ezek is érdekelhetik