Hétvége

2007.02.03. 03:27

Ami törékeny, az mindig eltörik?

Az alábbi történetnek egyelőre csak vesztesei vannak. Egy, Zalában évtizedekig megbecsült fazekas-dinasztia álmai törnek el, a leszármazottak próbálják menteni a szerintük menthetőt, a história jó szándékú szereplői nem értik, mibe keveredtek.

Szabó Judit

Mindezt nem kell bizonygatni azoknak, akik az elmúlt évtizedekben részt vettek a híres zalai fazekastalálkozókon, s a különböző kiállításokon, ahol Czúgh János, Dezső és Miklós kerámia munkáit bemutatták, ünnepelték. Például a 2004-es MMIK-beli tárlaton, ahol teljes képet kaphattunk a kivételes tehetségű fazekas mesterek akkorra már lezárt életművéből. Czúgh János 1993-ban meghalt, s az évek során követte őt testvére, Dezső, végül annak a fia, Miklós, akiben pedig minden hozzáértő a folytatás nagyszerű ígéretét látta.

- Összetörve is találtam belőlük, a legszebbek egyszerűen nincsenek meg, köztük az a három híres tányér se. Valamit tennünk kell...

Nagyot ugrunk az időben, 2007 januárjában hangzik el ez a mondat Czúgh Mária szájából, aki az idősebb János leánya. De még egy kicsit hallgassunk vissza az időben, ahol a mesterember épp e tálakról beszél.

Ezektől a tálaimtól soha nem válnék meg semmi pénzért. A saját örömömre készítettem mindhármat. Az elsőn az agyagtaposás látható. Emlékszem, mindig füttyszó mellett csináltuk. A másikon a mázőrlést, a korongozást, a harmadikon pedig a boglyakemencéből való kirakodást örökítettem meg. Szelestey László néprajzkutató egyik majd 30 éve íródott cikkében olvashatjuk e megejtően szép vallomást. Aminek a leszármazottak, hallom Máriától, igyekeztek is megfelelni.

De vajon sikerült-e? Jól csináltak-e mindent, ami a nemes célt szolgálta volna?

- Az egerszegi ingatlant, ami apu műterme volt, halála után négyen örököltük. A testvérem, a Kazincbarcikáról felesége halála után ide visszaköltöző János ajándékozási szerződéssel kapta meg tőlünk - mondja a Zalakerámiánál dolgozó Mária. - Az ott lévő kerámiákkal kapcsolatban az a családi döntés született, hogy maradjon egyben a gyűjtemény, mivel a szüleim is ezt szerették volna. Terveztük, hogy itt nyílik egy látogatható emlékszoba, de Magyarszombatfa, az ősi fazekasműhely is szóba került, olyannyira hogy terv is készült a felújítására. Most meg itt állunk a lehetetlen helyzetben, nem tudjuk, hova vándoroltak a művek - így az asszony.

De mi is történt?

A megértéshez kell egy kis családfavázlat. Czúgh Jánosnak négy gyermeke volt. Mária, Éva, Kati és János. Évának, aki már nem él, van egy gyermeke, a 2006 húsvétján elhunyt Jánosnak kettő. Az ingó vagyonnak, benne a speciális és rendkívüli közösségi művészi értékkel bíró kerámiagyűjteménynek így ma öt örököse lehet: Mária, János két fia, Kati és Éva gyermeke.

- Készült-e végrendelet, van-e hagyatéki határozat a szülei azon kívánságáról, ami a gyűjteményt illette?

- Úgy gondoltuk, a szülői akarat szerint egyben kell maradnia a hagyatéknak, nem lene jó, ha külön-külön örökölnénk. Az ingóságokra vonatkozóan póthagyatéki eljárás indult, s a szakmai felértékelés is megtörténik. Addig nem is volt baj, amíg élt János testvérem, közösen rendelkeztünk a gyűjtemény felett.

Aki 2006-ban meghalt. A házban maradt fia szintén Észak-Magyarországról érkezett. Elvált, egyedül élt, munkája nem nagyon akadt. Mária azt mondja, a zalaegerszegi Mártírok úti házban lecserélte a zárakat, de ők úgy hitték, a kerámiák, külön szobában várják a jobb időket.

- Novemberben meglepetten láttam egy újsághirdetést, Czúgh kerámiák kaphatók egy ajándékboltban. Értesültem, hogy egy egerszegi étteremben is láthatók innen származó tárgyak, méghozzá az évi fazekastalálkozók plakátján, meghívóján szereplő Vándorfazekas figura.

Czúgh János unokája, mint Mária határozottan állítja, megélhetési okokból kezdte pénzzé tenni a zalai szemnek oly kedves tárgyakat.

- Útra keltem, végigjártam a helyeket, próbáltam kérni mindenkit, hogy adja vissza, kártalanítok, akit csak kell, csak ne jusson ilyen sorsa az apu keze munkája - idézi az asszony az elmúlt hónap fejleményeit. Hogy lássa, mi a helyzet, birtokvédelmi határozatot kellett kérnie a polgármesteri hivataltól, így jutott be a házba, mert unokaöccse elérhetetlennek bizonyult. Írásbeli meghatalmazással rendelkezik az érintett családtagoktól, hogy a hagyatékot ő őrizze további döntésig.

De visszakérheti-e azt, aminek a tulajdonlásáról nem tud papírt mutatni? Volt, aki hajlott az egyezségre, az említett bolt tulajdonosa, Iványi Ildikó és egy másik kereskedés is visszaadta a nála lévő tárgyakat.

Az étterem tulajdonosa, Pálfi László ért a népművészethez, maga is elkötelezett híve. Ő épp azért vásárolt a felajánlott tárgyakból, mert értéket akart Zalában tartani, s lehetővé is tette, hogy minél többen gyönyörködhessenek benne. A jóhiszeműen eljáró férfi - aki, látszik, a jog ellen se vétett, a történtek ismeretében megfontolja, hogy felajánlja a megyei múzeumnak, ami nála van.

Mária pedig megpróbálja újra együvé gyűjteni, amit megtalál.

Ezek is érdekelhetik