Lakodalom lesz a mi utcánkban

- Egy éve tartottuk az eljegyzést, az esküvő május 5-én lesz. Tulajdonképpen úgy érezzük, hogy az előkészületek dandárján túl vagyunk, de szerintem ez csupán illúzió részünkről. Az időpontokat, helyeket, zenekart lefixáltuk - sorolja a zalaegerszegi fiatalember.

- Nem gondoltuk volna, hogy ennyivel előbb le kell mindent foglalni - toldja meg Szilvia. A menyasszonyi ruhát illetően előre jár, már csak két modell közül kell választania. A próbákra elkísérte leendő anyósa, édesanyja és a barátnője is. A polgári és egyházi szertartást követően száz fős lakodalomban mulatnak majd a vendégek.

- Mindketten ilyen léptékű összejövetelre gondoltunk. Családiasra, jó kedélyűre és mindenki számára emlékezetessé szeretnénk tenni ezt az estét. Ezáltal lesz nekünk is emlékezetes - fogalmaz József. - Egyébként a lánykikérés szokásán túl, az esküvő különlegességéhez Szilvivel olyan meglepetéssel készülünk, amitől még személyesebb lesz az alkalom...

Diákszerelemként kezdődött a kapcsolatuk, majd szem elől tévesztették egymást, ám néhány év elteltével ismét találkoztak. Szilvia értékesítési vezető, József az építőiparban műszaki menedzserként dolgozik. Számos dologról hasonlóan vélekednek, amennyiben nem, abból adódnak kisebb összezördülések.

- Úgy gondolom, hogy ez kell. Borzasztó unalmas lenne, ha mindenben egyetértenénk. Ő teljesen más bolygó, én is, viszont sok közös vonásunk van - mosolyog József.

- Fontos az alkalmazkodás, a dolgok megbeszélése. Enélkül nem működik a kapcsolat - teszi hozzá Szilvia.

- Nem hiszem, hogy meg lehetne válaszolni, hogy mi miért tetszik a másikban. Talán a varázsát is elveszíti, ha meg tudjuk mondani - filozofálgat a vőlegény.

- Engem a kisugárzása fogott meg. Ahogy jobban megismertük egymást, egyszer csak úgy éreztem, szükségem van rá. Nem úgy működik, hogy egyvalami megtetszik benne. Az egész embert kell nézni... A házasság gondolata is abból az érzésből fakadt, hogy megtaláltuk egymást, és nincs értelme húzni az időt...

- Én még húztam volna a legényéveket, ez a macsó duma része, az igazság az, ahogy már Szilvi elmondta.

Pajkosan, nevetősen évődnek egymással, azt mondják, a humor nagyon fontos mindkettőjük számára.

Felvetem a ma oly divatos élettársi kapcsolatot, ám a fiatalember úgy véli, annak nincs sok értelme. Egyébként már egy ideje összebútoroztak, s ahogy mondják, volt alkalmuk megismerni egymás kedvességeit, vagy éppen heppjeit.

A menyasszony ujján nagyon szép meglepetés gyűrű csillog, ám Józsi ahhoz ragaszkodott, hogy a jegygyűrűt közösen válasszák ki.

- Gondolatban romantikus helyen, pezsgős vacsora mellett képzeltem el a leánykérést, de másképpen alakult.

- József napon került rá sor, együtt volt az egész család. A párom letérdelt...

- ...először és utoljára... - szúrja közbe a kérő viccelődve. Vidám hangulatban idézik fel a jelenetet, amire az is okot adhat, hogy optimistán néznek a jövőbe. Mint mondják, a két család hamar megtalálta egymással a hangot, s amiben tudják, segítik az indulásukat. Egyelőre Zalaegerszegen, a fiatal családok otthonát pályázzák meg, ez a lehetőség eleve takarékosságra készteti őket, és amíg nem születik döntés, Szilviék gősfai házában laknak. Elárulták, az jelentett egy kis őrlődést, az ifjú asszony hogyan vegye fel férje nevét, végül párja és a család véleményét elfogadva, az Ekler-Megyesi Szilvia megoldást választotta. Abban viszont teljes az egyetértés, hogy két gyermeket szeretnének.

Az idei esztendő minden bizonnyal fordulópont lesz Horváth Georgina és Papócsi Zoltán életében is, a szerelmesek ugyanis május 26-án tartják esküvőjüket. Mint mesélték: nyolc évvel ezelőtt egy balatoni buliban ismerkedtek meg, s akkor még maguk sem gondolták, hogy egyszer férjként és feleségként tekintenek majd egymásra. Gina és Zoli nem sokkal érkezésünk előtt értek haza, mint mondták: épp a lakodalmi menüt egyeztették.

- Őszintén szólva nem gondoltam, hogy az esküvő, illetve a lakodalom megszervezése ennyi egyeztetést igényel - így Zoli, miközben az egész napos lótás-futás után egy pohár vörösborral a kezében dőlt hátra a kanapén. - Kicsit megcsúsztunk, pár napja még úgy volt, hogy termet sem találunk a lagzihoz. Először egy hatalmas kerti partit szerettünk volna a Csónakázó-tónál, ám az időjárás kiszámíthatatlansága miatt mégis úgy döntöttünk: fedett helyen ünneplünk. Arra viszont nem gondoltunk, hogy 200 fő befogadására alkalmas helyszín nem sok van a környéken, így az utolsó pillanatban tudtuk csak lefoglalni a becsehelyi művelődési házat. És ez csak egy tétel volt, ha belegondolok, mi minden van még hátra...

- Hogyan ismerkedtünk meg? - kérdezett vissza Gina, majd párjára nézett, hogy közösen elevenítsék fel a nyolc évvel ezelőtt történteket. - Zoli abban az időben nem vett komolyan semmit, s annak ellenére, hogy szimpatikus volt, ez a fajta életstílus nekem nem igazán tetszett. Ezt meg is mondtam neki, fél évig nem is találkoztunk. Aztán elhívott az egyik kiállítására - Zoli szabadidejében szívesen festeget -, s onnét már ment minden a maga útján. Viszonylag hamar összeköltöztünk, hét közben az én szüleimnél Kanizsán, hét végén Zoliéknál, Szepetneken voltunk.

A két fiatal azt mondta: könnyű dolguk volt, csak egymásra kellett figyelniük, a szülők, a barátok hamar elfogadták választottjukat. Gina és Zoli szerint a kapcsolatok egy része éppen azért vérzik el, mert mindenki bele akar szólni, mindenki jobban tudja, hogy mi jó a szerelmeseknek.

- A válási statisztikákkal nem foglalkozunk, mi is, mint mindenki más, úgy indulunk neki a közös életnek, hogy sikerülni fog - vette át a szót a férjjelölt. - Azt gondolom, a házasságok jelentős része azért végződik válással, mert az egyik fél kevesebbet tesz a kapcsolatért, mint a másik.

A két fiatal szemlátomást is jól kiegészíti egymást, mikor arról kérdeztük őket, mit szeretnek a másikban, a menyasszony a következőket mondta: - Kettőnk közül Zoli a racionálisabb, megfontolt, ugyanakkor nem ragaszkodik a konvenciókhoz. Ha kell, tud romantikus lenni és nagyon jó a humora, gyakran megnevettet. Vele ellentétben én szeretek álmodozni, s néha bolond ötleteim támadnak, de Zoli ezeket elviseli. Persze neki is vannak hibái, rigolyái, ám ezek még a tűrhető kategóriába tartoznak. Vitáink vannak, de az esetek többségében azért közös nevezőre jutunk.

- Az, hogy mennyire vagyok kompromisszumkész, jól mutatja ez a ház is - szólt közbe Zoli. - Én egy kisebb lakásban is el tudtam volna képzelni a közös jövőnket, de Gina egy családi házról álmodott. Igaz, így lényegesen több hitelt kellett felvennünk, s egy darabig mellőznünk kell a téli síeléseket, de elkészült az otthonunk. Hosszú távra tervezzük az ittlétet, a házat is úgy alakítottuk ki, hogy később - ha jönnek a babák - a tetőtér beépítésével bővíthető legyen. A házon belül egy kisebb kozmetikai szalont is berendeztünk, a párom vendégköre szerencsére hajlandó utazni pár kilométert.

Talán furcsa, de a fiatalok nem feltétlen ragaszkodtak az esküvőhöz, mint mondták: számukra az együvé tartozás nem a papíron múlik. Lakodalmat is csak azért tartanak, mert a családtagok, rokonok és barátok már évekkel ezelőtt bejelentették: nagyot akarnak mulatni. A fiatalok egyébként a lakodalommal párhuzamosan a leány- illetve legénybúcsút is nagy erőkkel szervezik. Zoli szokásához híven nem ragaszkodik a tradíciókhoz, azt tervezi, hogy nem csak saját cimboráival, barátaival, hanem a menyasszony férfi rokonaival, sőt, leendő apósával mulat majd a hegyen.

S hogy a násznép dolgát megkönnyítsük, helyettük mi tettük fel a kérdést: pénzt vagy ajándékot? A fiataloknak elsősorban pénzre van szüksége, így nem muszáj mikrohullámú sütőn, tányérkészleten gondolkodni. A barátok viszont törhetik a fejüket, hiszen tőlük jópofa és hasznos ajándékokat vár Gina és Zoli.