Kávézgatás Pogány Judittal

- Nem is igazán színházi körülmények között elbűvölő produkciót láttam, és a gyerekek is fantasztikusak voltak. Azt a nyitottságot, amivel faluhelyen fogadnak egy színházi előadást, azt azért nem mindenhol lehet felfedezni manapság. Jól éreztem magam.

Lelkesedéséből kitűnik, öröm számára ez a feladat.

- Elméletileg jó dolog, hogy ebben a válogatásban részt veszek, de közben úgy érzem, hogy eddigi életem egyik legfárasztóbb szakaszát élem. Mindig túlvállaltam magam és keveset aludtam éveken át, ez most visszaüt. Elmúltam 62 éves, és úgy érzem, minden tartalék energiámat elhasználtam. Miközben szakmai tekintetben olyan feladat előtt állok, amihez a legmélyebb érzékenységemet kell előbányásznom, olyan katarzist kell megélnem, ami ritkán sikerül egy színésznek. A Pedig én jó anya voltam című monodrámában az anya kétségbeesve keresi az okokat és a magyarázatot gyilkossá lett fia tetteire. Az Örkény és a Pinceszínház közös produkciójaként kerül színre, még csak a próbák elején tartunk, de attól félek, nem lesz könnyű ezt a szövegmennyiséget megtanulni.

Nyolc darabban játszik, ezek egyike a Katona József Színház Kamra stúdiójában Ascher Tamás rendezésében immár 12 éve műsoron lévő Elnöknők, partnereivel, Csákányi Eszterrel és Szirtes Ágival Stuttgarttól Milánón át Stockholmig minden fesztiválon elhozták a pálmát.

- 1997-ben mindhárman megkaptuk a legjobb női alakítás díját, és abban évben átvehettem az Év színésznőjeként a Hekuba-díjat, amit a legnagyobb szakmai értéknek tartok az életemben.

Tejet önt a kávéjába, biztatom, igya csak meg nyugodtan, kihűl... Elmondja, az Örkény Színházban nekik is van egy mesedarabjuk, A Sötétben Látó Tündér, amiben háromezer éves tündért alakít... Érdekességként veti fel, hogy színészi pályafutásának töredékét tették ki a gyerekelődások, mégis a hangja alapján ezekből ismerik inkább.

- Hiába játszottam el rengeteg színházi szerepet, említhetem akár Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékában Rosalindát, vagy Ödön von Horváth művében, a Mesél a bécsi erdőben Mariannt, Brecht Kurázsi mamájában Katrint, Molnár Ferenc Liliomjában Julikát, ezt nem tudja a nagyközönség. De hogy én voltam a kis Vuk, azt igen. Egy percig nem hiszem, hogy azért esett nagyobb figyelem a gyerekszínházi munkáimra, mert azokban jobb voltam. Arról van inkább szó, hogy az akkori generáció mára szülőként továbbadja gyerekkori élményeit, és így például a Vukot 25 év múlva is ismeri a közönség.

Pogány Judit rendezőként is kipróbálta magát gyerek- és felnőttdarabokban egyaránt.

- Az első rendezésem után azt éreztem, hogy a színpadon talán már soha többet nem sikerül átütő katarzist átélnem színészként, merthogy megismertem egy hatalmasabb csodát, a rendezést. Egyébként nem tudom, melyiket szeretem jobban. Nagyon jó rendezővel, jó partnerekkel remek érzés játszani, ám ha ezek hiányoznak, annál nagyobb szenvedés nincs, mint olyankor színpadon lenni.

A kiskanalat forgatja, nem siet a kávé elfogyasztásával.

- A film és a színház összehasonlítására sincs igazi válasz. Ha nagyon jó a filmszerep, akkor az a szerelem, de ha a színpadon érzem jól magam, akkor az. Emlékszem az első forgatásaim egyikére, amikor Szász Péter lejött Kaposvárra, próbafelvételt készíteni. Tennessee Williams Ez a ház bontásra vár című egyfelvonásosából rendezett tévéjátékot, Kern András volt a partnerem. Csodálatos munka volt. Ösztönből játszottam, szinte az akkori énemre volt írva a szerep. A legutóbbi filmem, a Megy a gőzös, népi komédia. A férjem, Koltai Róbert rendezte, és ő is játssza az egyik főszerepet.

Amikor megemlítem, olvastam, hogy az állatok és a könyvek mellett érdeklik a fényképek is, olyan lendülettel fog a történethez, hogy megint csak elfeledkezik a kávéról.

- Mindössze nyolc és fél éves voltam, amikor elveszítettem édesapámat, akihez igen erősen kötődtem. Ő fotózott. Egészen bámulatos képek maradtak ránk. A bátyámnak meg nekem különbözött az érdeklődésünk, ő orvos volt, itt élt Nagykanizsán, alig egy éve halt meg. Én ragaszkodtam a családi tárgyakhoz, elhappoltam, begyűjtöttem édesapám hagyatékát, köztük a fotóit. Amikor háromhetes volt a fiam, akkor vettem - na most ezért ki fognak nevetni - egy Szmena M8-as fényképezőgépet 330 forintért, és elkezdtem kattogtatni. Soha nem tanultam a fotózást, csak imádom. Mindig velem van a gép, ha például érdekes öreg fákat, épületeket látok, azokat muszáj lefényképezni. Saját magamnak fotózgatok... Illetve a férjem Sose halunk meg című filmje nyomán megjelent kiadványban is vannak képeim, és a közös életrajzi könyvünkben is rengeteg fotóm látható.

Magánéletéről nem beszél, ám azt nem rejti véka alá, hogy haragszik a bulvársajtóra. Már hónapok óta külön éltek Koltai Róberttel, amikor elkezdték zaklatni őket...

A kávé mostanra teljesen kihűlt...

- Nem baj, hidegen szeretem - oszlatja el aggodalmam.