Hétvége

2007.01.06. 03:25

Jobb kézzel a bal lapockához

Január 6-a vízkereszt napja. Ezzel a dátummal zárul a karácsonyi ünnepkör, az egyház ilyenkor emlékezik meg a napkeleti bölcsekről, a templomokban ekkor szentelik meg a vizet és ezen a napon veszi kezdetét a mulatságokkal, bálokkal, lakodalmakkal teli idény, a farsang időszaka is...

Zalai Hírlap

E naptól a hamvazószerdáig tartó szezonban több báli meghívóval is találkozhatunk, a hölgyek ismét szembenézhetnek azzal a kellemes gonddal, milyen ruhába bújjanak az adott táncos esten. Ez régen sem volt másként, egyes források szerint például Napóleon felesége, Josephin császárné egy-egy ilyen időszakban háromszáz stóla és sál közül választott...

- Az, hogy az emberek milyen ruhákat hordtak, hordanak, nem csupán a divat, de a gazdasági helyzet függvénye is. Az egykori báli módi tulajdonképpen a hétköznapi viseletet tükrözte, annyiban tért el attól, hogy elegánsabb, finomabb, drágább kelmék jelentették az alapanyagot. Ugyanez vonatkozott a kiegészítőkre is, melyek szintén megjelentek a mindennapokban, bár a báltermekben vélhetőleg tovább hódított a kézzel festett, strucctollas legyező, mint a báltermeken kívül. A különböző társadalmi rétegek különböző öltözeteket engedhettek meg maguknak, a falusi leányok ünnepi ruhájukban mentek bálba is - mesélte Megyeri Anna, az egerszegi Göcseji Múzeum történésze, akit egy kis múltidézésre kértünk. - Az igazán nagy bálok a farsangi időszakot jellemezték, ez városon és falun egyaránt afféle pihenőidő volt: nem tudták a szabadban eltölteni idejüket, így táncos összejöveteleket szerveztek az emberek. A reformkorban magyaros díszítésű ruhákat hord-tak, divatos volt a bő, krinolinos ruha, pruszlikot öltöttek buggyos felső résszel, gazdag hímzéssel. Ezek a motívumok az 1930-as években visszatértek, amikor a magyar területek elveszítése miatti fájdalom megnyilvánult az öltözködésben is. A magas rangú férfiak asszonyainak, leányainak ruháit a kézi hímzésű díszítés tette értékessé. Volt a divattörténetnek egy korszaka, amikor az empire korra jellemzően (Napóleon császársága idején keletkezett stílus) a mell alatt elvágott ruha volt divatban. A XVIII. századtól ugyanis már Párizsból hódítottak az irányzatok. Fűzőt a XX. század elejéig hordtak a nők, azután változott a szabás, a csípőnél elvágott ruhát lazították, virággal díszítették. Kiegészítőként diadémot, fejpántot viseltek.

A múzeum számára az 1920-30-as évekből gyűjtötték a legtöbb fotót. Míg beszélgettünk, előkerült egy kép, mely kissé provinciális, túldíszített módiról árulkodik: a zalaszentgróti Bognár Ilonka szívesen járt az 1894-ben épült Arany Bárány Hotel télikertjében tartott bálokba, ruháit egy rokon szabómester műhelyében készítették.

Minden fiatal lány vágyott az úgynevezett első bálos ruhára, és akár egy életen át őrizte azt. A múzeumban is található egy fehér selyemből készült darab. A viselet színe, melyben először lépett be egy táncterembe a fiatal nő, meghatározott volt, de persze valószínű, hogy mindig léteztek különleges ízlésű, igényű leányok, akik színes anyagból varratták öltözetüket. Becsben tart az intézmény egy táncrendet is, annak idején igazán finoman kivitelezett, míves darabokat lehetett kapni. A megyeszékhelyen egy könyvnyomdász, Preisach Sámuel készített efféléket. A zalaegerszegi dr. Jász Lajosnétól egy 28 kottát tartalmazó füzetet kapott a múzeum, ebben a kimondottan bált követő órákhoz illő dallamokat is összegyűjtötték, az illusztrációkon 1880-as évekbeli báli viseletek is felfedezhetőek.

A zenés-táncos összejöveteleket különböző egyesületek, például a megyeszékhelyen a zalaegerszegi kaszinó - ehhez tartoztak a város előkelő polgárai - rendezte, rendszerint egy bálanya segítségével. Tartottak mulatságokat jótékonysági céllal, hol a szegény gyerekek, hol a korcsolyaegylet javára gyűjtöttek, és voltak úgynevezett házibálok is, amikor a fiatal lányokat vezették be a társasági életbe.

A bálok idővel átalakultak, vállalati, egyéb rendezvények vették át a helyüket - igaz, a híres füredi tradíció sosem tűnt el -, aztán a rendszerváltás után visszatértek a hagyományok. A kirakatokban pompás ruhák kínálják magukat, melyek bizonyára elkelnek, még ha ez látszólag ellent is mond a tapasztalatnak, miszerint a gazdasági helyzet is meghatározza az öltözködést... Manapság egyébként a fiatal lányok nem ragaszkodnak a fehér ruhához, gyönyörű színek közül választhatnak.

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

- Az, hogy az emberek milyen ruhákat hordtak, hordanak, nem csupán a divat, de a gazdasági helyzet függvénye is. Az egykori báli módi tulajdonképpen a hétköznapi viseletet tükrözte, annyiban tért el attól, hogy elegánsabb, finomabb, drágább kelmék jelentették az alapanyagot. Ugyanez vonatkozott a kiegészítőkre is, melyek szintén megjelentek a mindennapokban, bár a báltermekben vélhetőleg tovább hódított a kézzel festett, strucctollas legyező, mint a báltermeken kívül. A különböző társadalmi rétegek különböző öltözeteket engedhettek meg maguknak, a falusi leányok ünnepi ruhájukban mentek bálba is - mesélte Megyeri Anna, az egerszegi Göcseji Múzeum történésze, akit egy kis múltidézésre kértünk. - Az igazán nagy bálok a farsangi időszakot jellemezték, ez városon és falun egyaránt afféle pihenőidő volt: nem tudták a szabadban eltölteni idejüket, így táncos összejöveteleket szerveztek az emberek. A reformkorban magyaros díszítésű ruhákat hord-tak, divatos volt a bő, krinolinos ruha, pruszlikot öltöttek buggyos felső résszel, gazdag hímzéssel. Ezek a motívumok az 1930-as években visszatértek, amikor a magyar területek elveszítése miatti fájdalom megnyilvánult az öltözködésben is. A magas rangú férfiak asszonyainak, leányainak ruháit a kézi hímzésű díszítés tette értékessé. Volt a divattörténetnek egy korszaka, amikor az empire korra jellemzően (Napóleon császársága idején keletkezett stílus) a mell alatt elvágott ruha volt divatban. A XVIII. századtól ugyanis már Párizsból hódítottak az irányzatok. Fűzőt a XX. század elejéig hordtak a nők, azután változott a szabás, a csípőnél elvágott ruhát lazították, virággal díszítették. Kiegészítőként diadémot, fejpántot viseltek.

A múzeum számára az 1920-30-as évekből gyűjtötték a legtöbb fotót. Míg beszélgettünk, előkerült egy kép, mely kissé provinciális, túldíszített módiról árulkodik: a zalaszentgróti Bognár Ilonka szívesen járt az 1894-ben épült Arany Bárány Hotel télikertjében tartott bálokba, ruháit egy rokon szabómester műhelyében készítették.

Minden fiatal lány vágyott az úgynevezett első bálos ruhára, és akár egy életen át őrizte azt. A múzeumban is található egy fehér selyemből készült darab. A viselet színe, melyben először lépett be egy táncterembe a fiatal nő, meghatározott volt, de persze valószínű, hogy mindig léteztek különleges ízlésű, igényű leányok, akik színes anyagból varratták öltözetüket. Becsben tart az intézmény egy táncrendet is, annak idején igazán finoman kivitelezett, míves darabokat lehetett kapni. A megyeszékhelyen egy könyvnyomdász, Preisach Sámuel készített efféléket. A zalaegerszegi dr. Jász Lajosnétól egy 28 kottát tartalmazó füzetet kapott a múzeum, ebben a kimondottan bált követő órákhoz illő dallamokat is összegyűjtötték, az illusztrációkon 1880-as évekbeli báli viseletek is felfedezhetőek.

A zenés-táncos összejöveteleket különböző egyesületek, például a megyeszékhelyen a zalaegerszegi kaszinó - ehhez tartoztak a város előkelő polgárai - rendezte, rendszerint egy bálanya segítségével. Tartottak mulatságokat jótékonysági céllal, hol a szegény gyerekek, hol a korcsolyaegylet javára gyűjtöttek, és voltak úgynevezett házibálok is, amikor a fiatal lányokat vezették be a társasági életbe.

A bálok idővel átalakultak, vállalati, egyéb rendezvények vették át a helyüket - igaz, a híres füredi tradíció sosem tűnt el -, aztán a rendszerváltás után visszatértek a hagyományok. A kirakatokban pompás ruhák kínálják magukat, melyek bizonyára elkelnek, még ha ez látszólag ellent is mond a tapasztalatnak, miszerint a gazdasági helyzet is meghatározza az öltözködést... Manapság egyébként a fiatal lányok nem ragaszkodnak a fehér ruhához, gyönyörű színek közül választhatnak.

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

- Az, hogy az emberek milyen ruhákat hordtak, hordanak, nem csupán a divat, de a gazdasági helyzet függvénye is. Az egykori báli módi tulajdonképpen a hétköznapi viseletet tükrözte, annyiban tért el attól, hogy elegánsabb, finomabb, drágább kelmék jelentették az alapanyagot. Ugyanez vonatkozott a kiegészítőkre is, melyek szintén megjelentek a mindennapokban, bár a báltermekben vélhetőleg tovább hódított a kézzel festett, strucctollas legyező, mint a báltermeken kívül. A különböző társadalmi rétegek különböző öltözeteket engedhettek meg maguknak, a falusi leányok ünnepi ruhájukban mentek bálba is - mesélte Megyeri Anna, az egerszegi Göcseji Múzeum történésze, akit egy kis múltidézésre kértünk. - Az igazán nagy bálok a farsangi időszakot jellemezték, ez városon és falun egyaránt afféle pihenőidő volt: nem tudták a szabadban eltölteni idejüket, így táncos összejöveteleket szerveztek az emberek. A reformkorban magyaros díszítésű ruhákat hord-tak, divatos volt a bő, krinolinos ruha, pruszlikot öltöttek buggyos felső résszel, gazdag hímzéssel. Ezek a motívumok az 1930-as években visszatértek, amikor a magyar területek elveszítése miatti fájdalom megnyilvánult az öltözködésben is. A magas rangú férfiak asszonyainak, leányainak ruháit a kézi hímzésű díszítés tette értékessé. Volt a divattörténetnek egy korszaka, amikor az empire korra jellemzően (Napóleon császársága idején keletkezett stílus) a mell alatt elvágott ruha volt divatban. A XVIII. századtól ugyanis már Párizsból hódítottak az irányzatok. Fűzőt a XX. század elejéig hordtak a nők, azután változott a szabás, a csípőnél elvágott ruhát lazították, virággal díszítették. Kiegészítőként diadémot, fejpántot viseltek.

A múzeum számára az 1920-30-as évekből gyűjtötték a legtöbb fotót. Míg beszélgettünk, előkerült egy kép, mely kissé provinciális, túldíszített módiról árulkodik: a zalaszentgróti Bognár Ilonka szívesen járt az 1894-ben épült Arany Bárány Hotel télikertjében tartott bálokba, ruháit egy rokon szabómester műhelyében készítették.

Minden fiatal lány vágyott az úgynevezett első bálos ruhára, és akár egy életen át őrizte azt. A múzeumban is található egy fehér selyemből készült darab. A viselet színe, melyben először lépett be egy táncterembe a fiatal nő, meghatározott volt, de persze valószínű, hogy mindig léteztek különleges ízlésű, igényű leányok, akik színes anyagból varratták öltözetüket. Becsben tart az intézmény egy táncrendet is, annak idején igazán finoman kivitelezett, míves darabokat lehetett kapni. A megyeszékhelyen egy könyvnyomdász, Preisach Sámuel készített efféléket. A zalaegerszegi dr. Jász Lajosnétól egy 28 kottát tartalmazó füzetet kapott a múzeum, ebben a kimondottan bált követő órákhoz illő dallamokat is összegyűjtötték, az illusztrációkon 1880-as évekbeli báli viseletek is felfedezhetőek.

A zenés-táncos összejöveteleket különböző egyesületek, például a megyeszékhelyen a zalaegerszegi kaszinó - ehhez tartoztak a város előkelő polgárai - rendezte, rendszerint egy bálanya segítségével. Tartottak mulatságokat jótékonysági céllal, hol a szegény gyerekek, hol a korcsolyaegylet javára gyűjtöttek, és voltak úgynevezett házibálok is, amikor a fiatal lányokat vezették be a társasági életbe.

A bálok idővel átalakultak, vállalati, egyéb rendezvények vették át a helyüket - igaz, a híres füredi tradíció sosem tűnt el -, aztán a rendszerváltás után visszatértek a hagyományok. A kirakatokban pompás ruhák kínálják magukat, melyek bizonyára elkelnek, még ha ez látszólag ellent is mond a tapasztalatnak, miszerint a gazdasági helyzet is meghatározza az öltözködést... Manapság egyébként a fiatal lányok nem ragaszkodnak a fehér ruhához, gyönyörű színek közül választhatnak.

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

A múzeum számára az 1920-30-as évekből gyűjtötték a legtöbb fotót. Míg beszélgettünk, előkerült egy kép, mely kissé provinciális, túldíszített módiról árulkodik: a zalaszentgróti Bognár Ilonka szívesen járt az 1894-ben épült Arany Bárány Hotel télikertjében tartott bálokba, ruháit egy rokon szabómester műhelyében készítették.

Minden fiatal lány vágyott az úgynevezett első bálos ruhára, és akár egy életen át őrizte azt. A múzeumban is található egy fehér selyemből készült darab. A viselet színe, melyben először lépett be egy táncterembe a fiatal nő, meghatározott volt, de persze valószínű, hogy mindig léteztek különleges ízlésű, igényű leányok, akik színes anyagból varratták öltözetüket. Becsben tart az intézmény egy táncrendet is, annak idején igazán finoman kivitelezett, míves darabokat lehetett kapni. A megyeszékhelyen egy könyvnyomdász, Preisach Sámuel készített efféléket. A zalaegerszegi dr. Jász Lajosnétól egy 28 kottát tartalmazó füzetet kapott a múzeum, ebben a kimondottan bált követő órákhoz illő dallamokat is összegyűjtötték, az illusztrációkon 1880-as évekbeli báli viseletek is felfedezhetőek.

A zenés-táncos összejöveteleket különböző egyesületek, például a megyeszékhelyen a zalaegerszegi kaszinó - ehhez tartoztak a város előkelő polgárai - rendezte, rendszerint egy bálanya segítségével. Tartottak mulatságokat jótékonysági céllal, hol a szegény gyerekek, hol a korcsolyaegylet javára gyűjtöttek, és voltak úgynevezett házibálok is, amikor a fiatal lányokat vezették be a társasági életbe.

A bálok idővel átalakultak, vállalati, egyéb rendezvények vették át a helyüket - igaz, a híres füredi tradíció sosem tűnt el -, aztán a rendszerváltás után visszatértek a hagyományok. A kirakatokban pompás ruhák kínálják magukat, melyek bizonyára elkelnek, még ha ez látszólag ellent is mond a tapasztalatnak, miszerint a gazdasági helyzet is meghatározza az öltözködést... Manapság egyébként a fiatal lányok nem ragaszkodnak a fehér ruhához, gyönyörű színek közül választhatnak.

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

A múzeum számára az 1920-30-as évekből gyűjtötték a legtöbb fotót. Míg beszélgettünk, előkerült egy kép, mely kissé provinciális, túldíszített módiról árulkodik: a zalaszentgróti Bognár Ilonka szívesen járt az 1894-ben épült Arany Bárány Hotel télikertjében tartott bálokba, ruháit egy rokon szabómester műhelyében készítették.

Minden fiatal lány vágyott az úgynevezett első bálos ruhára, és akár egy életen át őrizte azt. A múzeumban is található egy fehér selyemből készült darab. A viselet színe, melyben először lépett be egy táncterembe a fiatal nő, meghatározott volt, de persze valószínű, hogy mindig léteztek különleges ízlésű, igényű leányok, akik színes anyagból varratták öltözetüket. Becsben tart az intézmény egy táncrendet is, annak idején igazán finoman kivitelezett, míves darabokat lehetett kapni. A megyeszékhelyen egy könyvnyomdász, Preisach Sámuel készített efféléket. A zalaegerszegi dr. Jász Lajosnétól egy 28 kottát tartalmazó füzetet kapott a múzeum, ebben a kimondottan bált követő órákhoz illő dallamokat is összegyűjtötték, az illusztrációkon 1880-as évekbeli báli viseletek is felfedezhetőek.

A zenés-táncos összejöveteleket különböző egyesületek, például a megyeszékhelyen a zalaegerszegi kaszinó - ehhez tartoztak a város előkelő polgárai - rendezte, rendszerint egy bálanya segítségével. Tartottak mulatságokat jótékonysági céllal, hol a szegény gyerekek, hol a korcsolyaegylet javára gyűjtöttek, és voltak úgynevezett házibálok is, amikor a fiatal lányokat vezették be a társasági életbe.

A bálok idővel átalakultak, vállalati, egyéb rendezvények vették át a helyüket - igaz, a híres füredi tradíció sosem tűnt el -, aztán a rendszerváltás után visszatértek a hagyományok. A kirakatokban pompás ruhák kínálják magukat, melyek bizonyára elkelnek, még ha ez látszólag ellent is mond a tapasztalatnak, miszerint a gazdasági helyzet is meghatározza az öltözködést... Manapság egyébként a fiatal lányok nem ragaszkodnak a fehér ruhához, gyönyörű színek közül választhatnak.

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

Minden fiatal lány vágyott az úgynevezett első bálos ruhára, és akár egy életen át őrizte azt. A múzeumban is található egy fehér selyemből készült darab. A viselet színe, melyben először lépett be egy táncterembe a fiatal nő, meghatározott volt, de persze valószínű, hogy mindig léteztek különleges ízlésű, igényű leányok, akik színes anyagból varratták öltözetüket. Becsben tart az intézmény egy táncrendet is, annak idején igazán finoman kivitelezett, míves darabokat lehetett kapni. A megyeszékhelyen egy könyvnyomdász, Preisach Sámuel készített efféléket. A zalaegerszegi dr. Jász Lajosnétól egy 28 kottát tartalmazó füzetet kapott a múzeum, ebben a kimondottan bált követő órákhoz illő dallamokat is összegyűjtötték, az illusztrációkon 1880-as évekbeli báli viseletek is felfedezhetőek.

A zenés-táncos összejöveteleket különböző egyesületek, például a megyeszékhelyen a zalaegerszegi kaszinó - ehhez tartoztak a város előkelő polgárai - rendezte, rendszerint egy bálanya segítségével. Tartottak mulatságokat jótékonysági céllal, hol a szegény gyerekek, hol a korcsolyaegylet javára gyűjtöttek, és voltak úgynevezett házibálok is, amikor a fiatal lányokat vezették be a társasági életbe.

A bálok idővel átalakultak, vállalati, egyéb rendezvények vették át a helyüket - igaz, a híres füredi tradíció sosem tűnt el -, aztán a rendszerváltás után visszatértek a hagyományok. A kirakatokban pompás ruhák kínálják magukat, melyek bizonyára elkelnek, még ha ez látszólag ellent is mond a tapasztalatnak, miszerint a gazdasági helyzet is meghatározza az öltözködést... Manapság egyébként a fiatal lányok nem ragaszkodnak a fehér ruhához, gyönyörű színek közül választhatnak.

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

Minden fiatal lány vágyott az úgynevezett első bálos ruhára, és akár egy életen át őrizte azt. A múzeumban is található egy fehér selyemből készült darab. A viselet színe, melyben először lépett be egy táncterembe a fiatal nő, meghatározott volt, de persze valószínű, hogy mindig léteztek különleges ízlésű, igényű leányok, akik színes anyagból varratták öltözetüket. Becsben tart az intézmény egy táncrendet is, annak idején igazán finoman kivitelezett, míves darabokat lehetett kapni. A megyeszékhelyen egy könyvnyomdász, Preisach Sámuel készített efféléket. A zalaegerszegi dr. Jász Lajosnétól egy 28 kottát tartalmazó füzetet kapott a múzeum, ebben a kimondottan bált követő órákhoz illő dallamokat is összegyűjtötték, az illusztrációkon 1880-as évekbeli báli viseletek is felfedezhetőek.

A zenés-táncos összejöveteleket különböző egyesületek, például a megyeszékhelyen a zalaegerszegi kaszinó - ehhez tartoztak a város előkelő polgárai - rendezte, rendszerint egy bálanya segítségével. Tartottak mulatságokat jótékonysági céllal, hol a szegény gyerekek, hol a korcsolyaegylet javára gyűjtöttek, és voltak úgynevezett házibálok is, amikor a fiatal lányokat vezették be a társasági életbe.

A bálok idővel átalakultak, vállalati, egyéb rendezvények vették át a helyüket - igaz, a híres füredi tradíció sosem tűnt el -, aztán a rendszerváltás után visszatértek a hagyományok. A kirakatokban pompás ruhák kínálják magukat, melyek bizonyára elkelnek, még ha ez látszólag ellent is mond a tapasztalatnak, miszerint a gazdasági helyzet is meghatározza az öltözködést... Manapság egyébként a fiatal lányok nem ragaszkodnak a fehér ruhához, gyönyörű színek közül választhatnak.

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

A zenés-táncos összejöveteleket különböző egyesületek, például a megyeszékhelyen a zalaegerszegi kaszinó - ehhez tartoztak a város előkelő polgárai - rendezte, rendszerint egy bálanya segítségével. Tartottak mulatságokat jótékonysági céllal, hol a szegény gyerekek, hol a korcsolyaegylet javára gyűjtöttek, és voltak úgynevezett házibálok is, amikor a fiatal lányokat vezették be a társasági életbe.

A bálok idővel átalakultak, vállalati, egyéb rendezvények vették át a helyüket - igaz, a híres füredi tradíció sosem tűnt el -, aztán a rendszerváltás után visszatértek a hagyományok. A kirakatokban pompás ruhák kínálják magukat, melyek bizonyára elkelnek, még ha ez látszólag ellent is mond a tapasztalatnak, miszerint a gazdasági helyzet is meghatározza az öltözködést... Manapság egyébként a fiatal lányok nem ragaszkodnak a fehér ruhához, gyönyörű színek közül választhatnak.

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

A zenés-táncos összejöveteleket különböző egyesületek, például a megyeszékhelyen a zalaegerszegi kaszinó - ehhez tartoztak a város előkelő polgárai - rendezte, rendszerint egy bálanya segítségével. Tartottak mulatságokat jótékonysági céllal, hol a szegény gyerekek, hol a korcsolyaegylet javára gyűjtöttek, és voltak úgynevezett házibálok is, amikor a fiatal lányokat vezették be a társasági életbe.

A bálok idővel átalakultak, vállalati, egyéb rendezvények vették át a helyüket - igaz, a híres füredi tradíció sosem tűnt el -, aztán a rendszerváltás után visszatértek a hagyományok. A kirakatokban pompás ruhák kínálják magukat, melyek bizonyára elkelnek, még ha ez látszólag ellent is mond a tapasztalatnak, miszerint a gazdasági helyzet is meghatározza az öltözködést... Manapság egyébként a fiatal lányok nem ragaszkodnak a fehér ruhához, gyönyörű színek közül választhatnak.

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

A bálok idővel átalakultak, vállalati, egyéb rendezvények vették át a helyüket - igaz, a híres füredi tradíció sosem tűnt el -, aztán a rendszerváltás után visszatértek a hagyományok. A kirakatokban pompás ruhák kínálják magukat, melyek bizonyára elkelnek, még ha ez látszólag ellent is mond a tapasztalatnak, miszerint a gazdasági helyzet is meghatározza az öltözködést... Manapság egyébként a fiatal lányok nem ragaszkodnak a fehér ruhához, gyönyörű színek közül választhatnak.

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

A bálok idővel átalakultak, vállalati, egyéb rendezvények vették át a helyüket - igaz, a híres füredi tradíció sosem tűnt el -, aztán a rendszerváltás után visszatértek a hagyományok. A kirakatokban pompás ruhák kínálják magukat, melyek bizonyára elkelnek, még ha ez látszólag ellent is mond a tapasztalatnak, miszerint a gazdasági helyzet is meghatározza az öltözködést... Manapság egyébként a fiatal lányok nem ragaszkodnak a fehér ruhához, gyönyörű színek közül választhatnak.

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

Más is változott az egykori írt és íratlan szabályokhoz képest, ami az etikettet illeti, már nincs olyan merev, kötött rend, mint annak idején, a klasszikus bálok idején.

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

- Valaha meghatározott módon követték egymást a táncok, a lépéseket, a koreográfiákat mindenki ismerte. A hölgyek táncrendjébe bekerült, melyik táncot kivel járják el - mondta Kuzma Péter, az egerszegi Gála Társastáncklub vezetője, a Gönczi ÁMK művészeti iskolájának tanára. - A tradíciók egy része megmaradt, például, ha egy hölgyet lekérnek, akkor az illető úrnak a pár mindkét tagjától illik engedélyt kérni. A nő elutasíthat, de ugyanannál a zeneszámnál akkor mindenki másnak is nemet kell mondjon. Ez a felkérésre is vonatkozik. Ha egy ismeretlen hölgyet szeretne parkettre vezetni egy úriember, mindenekelőtt az asztaltársaságnál kell bemutatkoznia, a zeneszám befejeztével vissza kell kísérnie a lányt. Nem mindegy, tánc közben miképpen tartja a férfi a nőt: elvileg a jobb kezével a hölgy bal lapockájához érhet, ha azt nem fedi ruha, lejjebb csúsztathatja a kezét, de csak a partnere derekáig. Mélyebben kivágott ruha nem illik egy bálhoz.

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

Péter a fellépések során olykor rossz példával is találkozik, legutóbb például szilveszterkor élt meg ilyet: egy hotel vendégei viselkedtek úgy, mintha rockkoncerten lettek volna.

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

- Bálban a társas-, illetve páros táncok illendőek, a ruha elvileg meghatározza a viselkedést is. Mindenki a céljainak megfelelően válasszon szórakozóhelyet - hangsúlyozta.

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

A Gála táncosai hamarosan a bécsi várban lépnek fel egy bálon, a szervezők, miheztartás végett, eljuttatták hozzájuk a meghívót, mely a férfiaknak szmokingot, a hölgyeknek a legdrágább estélyi ruhát írja elő...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!