Vasárnap már mindenki szeretett mindekit a ZTE-nél

A Zalakerámia-ZTE KK a csapatkapitány „utolsó utáni” kosarával nyerte meg a mérkőzést a bajnok ellen, ami duplán számít most.

Az előzmények ismertek, hiszen az egerszegiek három vereséggel nyitották a bajnokságot, szerdán idehaza, hasonló küzdeni akarással de elveszítették a Paks elleni csatát is. És annak a mérkőzésnek ugye, tudjuk, volt utózöngéje.

Az Ivica Radic-ot meglökő szurkolót mégsem tiltották ki a csarnokból, hiszen pénteken este bocsánatot kért a centertől, így a klub döntése végül „felfüggesztett” hatályúvá minősült át...

Vasárnap este pedig már mindenki szeretett mindenkit, amihez persze kellett a győzelem is. A ZTE KK óriási küzdött – Radic is megmutatta, hogy nem szolgált rá arra, amit szerdán kapott pár embertől –, de ebben a helyzetben ez volt az elvárható. Csak így lehetett esély felülkerekedni az Alba Fehérváron, amelyből hiányzott sérülés miatt Lóránt Péter, ettől függetlenül még nagyon erős csapat maradt.

S akkor nézzük, hogy a mérkőzés hősévé előlépett Mohácsi Máté miként emlékszik a találkozó utolsó pillanataira, amikor 80-80-as állásnál, szó szerint az utolsó tizedmásodpercekben feltett dobása a gyűrűben landolt.

– Az a pillanat van meg, hogy rádobom a labdát, ami egy kicsit táncolt a gyűrűn, s az villant át az agyamon, nehogy kijöjjön már onnan – elevenítette fel a meccs másnapján a csapatkapitány a sorsdöntő jelenetet.

– A következő két-három másodperc viszont hiányzik, de az már megvan, hogy mindenki a nyakamban lóg... Amikor Vaughn elindult és rádobott, tudatosan mentem a lepattanóért, hiszen egy dobás bármikor kijöhet. A többi ismert, meglett a lepattanó és jött a győztes kosár. Azzal nem foglalkoztunk, hogy az ellenfélnél hány sérült van, hiszen nekünk elsősorban magunkat kellett ezen a mérkőzésen legyőzni. Akár egy falat kenyér, úgy kellett ez a győzelem és nagyon bízom abban, hogy ez a siker plusz energiákat szabadít fel a csapatban.

Egyébként nem csak Mohácsi dobása volt a döntő, hanem a hajrában esett további kosarak is: Vaugh, majd Mohácsi és Horváth Ákos sorsdöntőnek is nevezhető triplákat szerzett, hisz ezekkel „nem engedték el” az Albát az utolsó két percben.

Aztán jött Mohácsi, a többit pedig tudjuk.