Mányoki Attila idén csak hideg vizekben készül fel

A megyeszékhelyi Piccoló Étteremben tartott, filmvetítésel egybekötött összejövetelen nagyon sokan elfogadták a hosszútávúszó meghívását, és hallgatták meg élményszerű beszámolóját. Volt is miről mesélnie, hiszen tavaly az Új-Zéland partjainál található Cook-szorost, majd nem sokkal később a Földközi-tengert és az Atlanti-óceánt elválasztó Gibraltári-szorost is átúszta. Ezzel pedig egy mérföldkőhöz érkezett, hiszen az Ocean’s Seven, vagyis a hét legveszélyesebbnek tartott tengeri, illetve óceáni szoros átúszását magába foglaló sorozat hatodik állomását is teljesítette és már csak egy van hátra.

Ám térjünk vissza a minapi összejövetelre. Mányoki Attila is örült, hogy ennyire sokan voltak rajta.

- Elsősorban a támogatóknak és a segítőknek a munkáját szerettem volna megköszönni, hogy 2017-ben is mellettem voltak – mondta Mányoki Attila. – Kissé a kulisszák mögötti dolgokba is igyekeztem beavatni őket, hogy mit és miért kellett megtenni. Elsősorban a köszönetemet fejeztem ki, hogy lehetőséget biztosítottak számomra céljaim megvalósítása érdekében. Borzasztóan jó érzés látni, hogy milyen sokan állnak mögöttem és támogatnak az utamon.

Mányoki Attila ismert hosszútávúszó, aki jelenleg is az egyetlen ember, aki hosszában úszta át a Balatont. Ám még nagyobb hazai és nemzetközi ismertségre akkor tett szert, amikor az Ocean’s Seven sorozatába belefogott. Mindez 2014-ben kezdődött, és a sorozat történetében eddig hét ember tudta sikeresen átúszni mind a hét szorost. Mányoki Attila egyszer már „farkasszemet” nézett az Írországot és Angliát elválasztó Északi-szorossal, de 2016-ban kihűlés veszélye miatt félbe kellett szakítania útját. Ez az egy próba hiányzik már csak a „gyűjteményéből”, és ez az egy cél mozgatja a sportembert 2018-ban.

- Ez az a helyszín, ahol már jártam, de nem sikerült átúsznom, azonban a tavalyi és az azt megelőző esztendő tapasztalataival felvérteződve kezdtem meg a felkészülést rá – tért rá az idei terveire Mányoki Attila. – Számos változtatást iktatok be a programomba, gyakorlatilag csak hideg vízben úszom egész évben és háttérbe kerül egy kissé a versenyzés is. Április végén San Franciscóba utazom, ahol már megvannak az edzőpartnereim. Abban az időszakban 8-10 fokos az óceán, onnan Arizonába utazom, ahol egy négy állomásból álló, összesen mintegy hetven kilométert kitevő össztávú viadalon állok rajthoz. A Grand Canyon déli részén található tórendszer vize 15-19 fokos abban az időszakban. Május végén Írországba utazom edzőtáborba, s azért is lesz különleges ez, mert abban a 8-10 napban azokkal készülök együtt, akik az augusztusi, Északi-szoros átúszásnál is velem lesznek. Onnan még hazajövök, de június második felében visszautazok Írországba és az átúszásig már nem jövök haza. Két éve, amikor nem sikerült az úszásom, szintén kint edzőtáboroztam, de az ottani hűvösebb klímából egyszer még hazajöttem, az itthoni harminc fokos nyárba. Amikor visszautaztam, kevésnek bizonyult az az egy hét, hogy ismét megszokjam a hideget és a vizet. Ezt a hibát még egyszer nem akarom elkövetni, így augusztus 2. és 8. között, amikorra időpontot kaptam, át akarom úszni az Északi-szorost.