Nagyot emelt dr. Vörös Zéta – ezüstöt ért a nőgyógyász elszántsága (videó)

Az idén 44. alkalommal rendezték meg a World Medical and Healts Game-t, vagyis a Medigames-t, méghozzá a spanyolországi Lloret de Marban. A népszerű spanyol üdülőhely megtelt egészségügyi dolgozókkal, hiszen húsz sportágban szerveztek versenyeket, és azok indulhattak, akik aktívan dolgoznak az egészségügyben s ezt igazolni is tudják. A zalaegerszegi dr. Vörös Zéta egy véletlen folytán akadt rá a lehetőségre, s onnantól már eldöntött tény lett a számára: nevezni fog. A sportolói múlt persze sokat nyomott a latban. 

A sportos múlt és a sportos család is segített

– A Medigames nyári játékokról az orvosválogatott sikeres tavalyi szereplése révén hallottam először, aztán felkeresve a játék nemzetközi rendezői szervezetét lehetett tájékozódni a jelentkezés feltételeiről – mesélte immár idehaza dr. Vörös Zéta. – El kell mondjam, nagyon korrekt és segítőkész volt mindenki, ahogy a játékok ideje alatt is. Sportolói múlttal rendelkező családból származom, hiszen édesanyám tornász, édesapám pedig súlyemelő volt. Édesapám, Vörös Zoltán a hatvanas évek végén kezdte a Zala megyei súlyemelő életet megszervezni. Először a ZVSE, majd 1973 -ban a ZTE súlyemelő szakosztályát hozta létre, de a megye több pontján, így Keszthelyen, Lentiben és Nagykanizsán is segített súlyemelő szakosztályok megalapításában. Az egerszegi Petőfi-iskola sporttagozatára járva, apám révén egyenes út nyílt, és vitt a súlyemelő terembe ötödik osztályos koromban. Az eredmények is kezdtek jönni, a középiskolás bajnokságon 1985-ben második helyezést értem el, majd később az egyetemi bajnokságon aranyérmes is voltam. Amikor harmincegy esztendeje dolgozni kezdtem az akkori nevén Zala Megyei Kórházban, nem maradt időm a versenysportra. A szakvizsgát letéve kezdtem el újra lejárogatni a Vágóhíd utcai ZTE Testépítő Körbe, ami a súlyemelőterem szomszédságában volt. A súlyzók világa megmaradt a közelemben, illetve később a lovaglás csatlakozott ehhez, mint szabadidős sport. 

55 évesen is vállalta a kihívást

Dr. Vörös Zéta sportágválasztása tehát adott volt a Medigames-re, ám volt egy kis dilemma is, ahogy mesélte. Súlyemelés nem volt a választható sportágak között, erőemelés (powerlifting) viszont igen. A rokonsportágnak van köze a súlyemeléshez, hiszen a három fogásnem, a guggolás, a fekvenyomás és az elemelés a súlyemelés fejlesztő gyakorlataihoz tartozik. És akkor eldöntötte, hogy indul. 

– Egy éve, hallva a nyári játékokról, elhatároztam, hogy ismét rendszeres edzéssel megmérettetem magam – mesélt a felkészülés kezdetéről a szülész-nőgyógyász adjunktus. – Bár a sporthoz való kapcsolatom kisebb megszakításokkal folyamatos maradt, azért 55 évesen visszakerülni a versenysport világába, nos, ez erős kihívásnak bizonyult. Az gyorsan bebizonyosodott, hogy a szinten tartáshoz, pláne a progresszív fejlődéshez hetente négyszer két óra edzés minimum kell. Ezt 55 évesen, az orvosi a munkavégzés, az ügyeleti éjszakázások mellett bizony sokszor csak összeszorított fogakkal lehetett megvalósítani, ami persze a családi támogatás nélkül nem ment volna. 

Felkészült dr. Vörös Zéta, de egy valamivel nem számolt

Aztán dr. Vörös Zéta váratlan nehézségekkel kellett, hogy szembenézzen. A versenyen az indulókat korosztályokba sorolták, de mire eljött a viadal ideje, a doktor úr megsérült... Méghozzá nem kicsit, hanem nagyon, s ez kétségessé tette az indulását is. Ám szerencsére nem így történt. 

– Minden sportoló rémálma a sérülés, amiből kettő is kijutott számomra... – mondta dr. Vörös Zéta. – Az egyik felhúzásnál, a 190 kg-os súly elemelésekor részleges bicepszínszalag-sérülést szenvedtem, aztán később fekvenyomáskor az állvány mellé téve 120 kilogrammot, a tricepsz részleges ínsérülése kérdésessé tette a versenyen való indulást is. A felkészülést a hajdani Testépítő Kör alapjaiból létrehozott páterdombi Gyanta Gym-ben végeztem, ahol a rugalmas nyitvatartási idő és a barátságos légkör fogadott. Az egész éves munkát sem szerettem volna kidobni az ablakon, így a versenyig hátralévő másfél hónapban, taktikailag átgondolva készültem, hogy a sérülések miatt kieső megfelelő fekvenyomó eredményt mivel tudom kompenzálni. Maradt a felhúzás és a guggolás, amire nagyobb hangsúllyal készültem. 

385 kg sérülten: lehet utána csinálni!

És jól is tette. Kisebbik fiával, Zoárddal utazott ki Spanyolországba, aki szintén közel áll a sporthoz. Ő is súlyt emelt, mellette futballozott és atletizált is, majd jogászként végezve a fitness világában tevékenykedik aktívan, mint a Biotech USA médiamenedzsere. Az ő segítsége is kellett édesapja sikeres szerepléséhez, ami végül 380 kg-os összteljesítmény lett (guggolás: 150 kg, fekvenyomás 75 kg, elemelés: 160 kg). 

– A verseny során szoros küzdelemben voltam egy chilei sportolóval, végül az ezüstérem került a nyakamba. A verseny során példaértékű volt a sportolók egymásért való szorítása, biztatása még akkor is, amikor riválisokról volt szó. Hatalmas élmény volt mindez számomra. Noha a sérülésem miatt sok maradt bennem, de nem vagyok csalódott. Jövőre a horvátországi Medulinban rendezendő 45. Medigames-re egészen biztos, hogy ismét felkészülök, amennyiben a sérülések gyógyulása után ez lehetséges lesz. 

Egy baráti és jó orvosi tanács...

Nyilvánvaló, hogy orvosi segítséggel lehetséges lesz ez is. De mint tanácsol az orvos? 

– Több kérdésre is kerestem a választ a felkészülésemmel – árulta el dr. Vörös Zéta. – Például, hogy ennyi idősen alkalmas-e az emberi szervezet ismét a versenysportra... A válasz, igen. Harminc éve biztosan könnyebb volt, de úgy tűnik, hogy ennyi idősen is karban lehet tartani a testet, és a mozgás öröme a beletett erőfeszítéseket is feledteti. Csak ajánlani tudom mindenkinek a rendszeres, ha nem is versenyszerű testmozgást, mert erőt ad a mindennapi munkánk elvégzéséhez.