Szituációs lövészet: mint az életben (videó)

Lőtérnek jobb helyszínt elképzelni sem nagyon lehet. Kőhajításra van a falu, mégis tökéletesen elzárt, három oldalról magas, bokrokkal és fákkal benőtt partfal garantálja, hogy egyetlen lövedék se tévedhessen el, a bejárat felől pedig épület áll lőállásokkal. Ezeket mondjuk a szituációs lövészetben éppen nem használják, de erről később.

- Ez a lőtér már a rendszerváltás előtt működött, akkoriban a Magyar Honvédelmi Szövetség égisze alatt, aztán a falu sportegyesülete lett a gazdája, abban az időben még mi, rendőrök is jártunk ide gyakorolni - mesélte Horváth Gábor, a szituációs lövészek elnöke, amúgy hivatásos rendőr. - Egy ideig úgymond alacsony volt a kihasználtsága, aztán létrejött a mi közösségünk, mely ugyan albérlőként, de tökéletes otthonra talált itt.

A való életben ritka a céltáblaszerű ellenfél

A szituációs lövészet az elnök elmondása szerint Amerikából kezdett terjedni, eredetileg arra találták ki, hogy a fegyveres testületek tagjainak a felkészülését szolgálja. Hétköznapi módon talán úgy lehet elmagyarázni, hogy a lövészetet igyekeznek életszerűvé tenni, plusz kihívásokkal megnehezíteni - elvégre egy kommandós is ritkán találkozik a való világban céltáblaszerű ellenfelekkel.

- A lőterünkön négy pályát építettünk fel - mutatta meg a "birodalmat" Horváth Gábor. - A legizgalmasabb talán a taktikai ház, ahová belépve a lövész fedezékről fedezékre, paravánról paravánra halad és közben sorra küzdi le az eléje kerülő célokat. Az ellenséget megjelenítő alakok a legkülönfélébb helyeken bukkannak elő, illetve nehezítésként mindegyik mellett-előtt van más színű, "baráti" céltábla is (mint a valóságban az ártatlan civilek), melyekre nem szabad lőni. Az "ellenségeket" meghatározott számú lövéssel kell leküzdeni, a versenyeken a találatok mellett fontos az idő, közben tárat is kell cserélni. A versenybírák azt is figyelik, hogy a lövész megfelelően használta-e a fedezékeket, nem tévedt-e ellenséges tűzbe. Olyan is van, hogy menet közben fegyvert kell cserélni, pisztolyról sörétesre, karabélyra váltani. Szóval nagy figyelmet követelő, összetett feladatról van szó.

Minden rendőrnek hasznos lenne a szituációs lövészet

Horváth Gábor azt mondja, ha rajta múlna, a lövészetnek ezt a válfaját kötelezővé tenné minden rendőrnek, az éves lőgyakorlatokat ilyen formában bonyolítaná le. Persze soraikban így is bőven vannak kollégák, illetve más fegyveres testületek volt és még aktív tagjai is. A legnagyobb hányadot viszont a civilek teszik ki.

- Felnőtt már egy generáció, akiknek az életéből a sorállomány kivezetésével kimaradt a katonaság és sokaknak hiányzik ez az élmény - folytatta az elnök. - Nálunk szabályozott és biztonságos körülmények között megtanulhatják a fegyverhasználatot. És itt nem csak kimondottan a lövészetre gondolok, de a fegyver kezelésére, tartására is. A tagságunk igazán széles spektrumon mozog, életkorra, nemre, foglalkozásra nézve is. Vannak, akik azért jelentkeznek, mert majd fegyvert szeretnének tartani otthon, de olyanok is bőven, akik nem akarnak sajátot, azzal lőnek, amit az egyesület biztosít.

A szituációs lövészeten belül rengeteg változat létezik, múlt szombaton például a gyorskombinált szakág nagykaliberű dinamikus pisztoly versenyét rendezték meg a gellénháziak. Ez volt az első viadal itt, de a tervek szerint mostantól egyre gyakrabban jelentkeznek hasonlóval. Elvégre - sportról lévén szó - a versenyzés ad értelmet a gyakorlásnak, a téttel járó nyomás pedig egy plusz körülmény, ami segít a résztvevőknek jobb lövésszé válni.

A Rendvédelmi Szituációs Lövész SE-ben pedig már most is van, aki jelentős versenyzői múlttal rendelkezik. Simon Kolos például Európa-bajnoknak mondhatja magát - 14 ország képviselői között bizonyult a legjobbnak a budapesti kontinensviadalon. Vagyis Gellénházán van kitől tanulni.