2024.11.05. 18:30
Dr. Varga Tibor emlékére (1947-2024)
A közelmúltban elhunyt Dr. Varga Tibor, a zalai köz- és sportélet ismert személyisége. Kiss Ambrus, egykori kollégája és sporttársa, a Csuti SK korábbi elnöke emlékezett meg róla.
"A Zalai Hírlap gyászhirdetéséből értesülhettünk arról, hogy Dr. Varga Tibor életének 78. évében elhunyt, s szűk családi körben 2024. október 30.-án eltemették. Nagyon értékes ember volt, különös tulajdonságokkal, megyére szóló, bizonyos szempontból azt is meghaladó értékekkel. Sokgyermekes családban született Zalaháshágyon, s jogtudományi egyetemet végzett. A közigazgatásban kezdett dolgozni, a Zala Megyei Tanács apparátusában. 1976 óta ismerem. 1978-ban rám hagyta a KISZ-t – addig a Megyei Tanács KISZ Bizottságának titkára volt – valamint egyéves ruhatári bérletet a Tulipán presszóban.
A rendszerváltás után is a közigazgatásban dolgozott, a mai főispánság elődjében, én pedig a Zala Megyei Munkaügyi Központ igazgatója voltam. Minden év elején (februárban-márciusban) összehívtuk a polgármestereket (és a jegyzőket) a mai járásoknak megfelelő területeken. Én tájékoztatást adtam a foglalkoztatásról, különösen a Foglalkoztatási Alap (később Alaprész) forrásaiból finanszírozható támogatásokról. A polgármestereket főleg a közhasznú munka érdekelte. Tibor pedig aktuális önkormányzati és közigazgatási kérdésekről beszélt. Lenyűgözte a hallgatóságot, egyszerű megfogalmazásával, zalai tájszólásával, a polgármesterek megértették mondanivalóját. Amikor más jogász beszélt, a kérdésekre elmondta vagy felolvasta a jogszabályt, aminek az értelme továbbra sem volt világos. Szakmájának nagy tudású, s mégis emberközeli művelője volt.
A jog mellett a sakk tette ki élete másik, családon kívüli értelmét. Már a ZTE sakk szakosztályában is dolgozott. 1987-ben a ZTE kitette a sakkszakosztályt, de összefogott Angyalosi Dániel, Benedek Tibor (már nem él), Dr. Szigethy István, Horváth Tamás és Dr. Varga Tibor, és létrehozták a Csuti Antal Sakk Egyesületet. Később én is csatlakoztam hozzájuk, s a szocializmusban gond nélkül fenntartottuk az egyesületet. A rendszerváltás után is két évtizedig működött a finanszírozási modell. Közben Tibor hazacsábította Portisch Lajos olimpiai bajnokot, nyolcszoros világbajnok-jelöltet, aki negyedszázadon át a világ 10 legjobb sakkozója között volt. Hatszor nyertük meg a magyar sakkcsapat-bajnokságot. Akkor a magyar I. osztályú bajnokság színvonala olyan volt, mint ma a futballban a német Bundesliga (de pénz jóval kevesebb volt benne). Csapatunkban játszott még Sax Gyula olimpiai bajnok, világbajnok-jelölt, Mádl Ildikó olimpiai bajnok, Porubszky Mária olimpiai ezüstérmes. De itt lett erős sakkozó Rapport Richárd, a jelenlegi legjobb magyar, aki az első 10-ben van a világon. Többször játszottunk az Európai Klubcsapatok bajnokságán, legjobb eredményünk 6. hely volt. Utoljára 2009-ben, éppen Ricsi miatt, akit a 2. táblán játszattunk, világklasszis ellenfelek ellen.
A csapat lelke volt Tibor, örök optimista, mindig bízott a jövőben, de tett is érte. Az utolsó években már apránként szedtük össze a költségvetésünk bevételeit, Tibor sok vállalkozót győzött meg arról, hogy jól teszi, ha támogatja a sakkot. Jól is tették, hiszen világszínvonalú sportot, méghozzá az emberi kultúra alapértékeihez tartozó szellemi sportot, ami mással össze nem hasonlítható, támogattak.
A Zalakarosi Sakkfesztivált közel 50 éve rendezik. Egy időben Közép-Európa legnagyobb openje volt. Horváth Tamás projektje, de Tibor állandó szervezési támogatásával. A sakkfesztivál májusban Zalakaros számára idénynyitó volt, közvetlen hasznot hozott a városnak és a helyi vállalkozóknak.
2010. a fordulat éve volt. Még megünnepeltük a csapatbajnoki ezüstérmet, aztán meghalt Benedek Tibor, majd Varga Tibor sztrókot kapott. Ennek súlyos következményei voltak, teljesen abba kellett hagynia gazdag élettevékenységét. Felesége, Mari gondozta, óvta, s távol tartotta addigi életétől. Nagy érdeme, hogy a második sztrókot csak 14 év múlva kapta meg.
Nagyszerű ember volt, aki nagyon hiányzott nekünk, s a megye lakosainak is az elmúlt 14 évben, s hiányozni fog ezután is.
Én barátomnak tartottam. Örülök, hogy ismerhettem, hogy együtt dolgozhattam vele. Emlékezni fogok rá, mint ahogyan barátai, s a magyar sakktársadalom egésze."
Kiss Ambrus