Lubics Szilviának jól jött a nyári hőhullám: a sivatagban vette hasznát

Mindez persze nem ilyen egyszerű... Lubics Szilvia viszont rutinos ultrafutó, eredményei mindenki számára ismertek, hihetetlen helyeken és körülmények között versenyzett már, hogy a sorban ez a mostani sikere következzen. A kiváló sportolót már idehaza kérdezhettük. Elsőként arról, pályafutásában hova helyezi ezt a mostani győzelmet. Sivatagi körülményekről beszélünk, ami jellemzi a hat szakaszból álló viadalt Arizona és Utah állam között a Grand Canyontól a Bryce Canyonig. 

A top háromban van ez a futása 

- Nehéz rangsorolni, de ez már a negyedik ilyen jellegű, sivatagos körülmények között megtett versenyem volt - válaszolta dr. Lubics Szilvia. - A legnehezebb, de a legjobban megoldott feladat lett végül. Pont a hazafele tartó úton gondolkodtam el azon, hogy mostanra vagy száz, de lehet, hogy százhúsz ultramaratoni versenyen jutottam már túl. Ez a mostani szerintem a top háromban benne van. Azért, mert a hét napon, amíg tartott, végig koncentrálni kellett és ezt jól vittem végig. Összetetten kellett felépíteni mindent, és mentálisan is a topon voltam. 

Hogy mindez mennyire számított a fizikai felkészültségen túl, arra is választ adott a futónő. Az ehhez hasonló hosszú távú erőpróbák sokak szerint fejben dőlnek el, de meséljen erről a legautentikusabb személy, maga Lubics Szilvia. 

- Végig csak magamra figyeltem, és ez lett a döntő, ez volt a legcélravezetőbb megoldás - hallottuk tőle. - Úgy kell futni az első kilométertől, hogy az ember be is tudja fejezni a versenyt. Sokan itt elkövették azt a hibát, hogy az elején elfutották magukat. Igen, nehéz ilyenkor visszafognia magát az embernek, hiszen a versenyzői énje dolgozik benne, de az elején nem volt szabad versenyként felfogni az első három szakaszt. Ehhez viszont nagyon jó önismeret kell. Sivatagban futni, az a tortának csak egy szelete. Az étkezést is meg kell tervezni, hiszen egyheti élelmet kellett magunkkal vinni a 12 kilogrammot nyomó hátizsákban. Segítő nem volt, a versenyzőknek ezt maguknak kellett összeállítani. 

Így fest Lubics Szilvia sivatagi menüje

A "menü" nagyjából így festett: reggeli általában zabkása mogyoróvajjal, futás közben szénhidrátos ital, vacsora zacskóban, forró vízzel felöntött szárított étel (padthai, lasagne...). 

- Sokan elkövették azt a hibát, hogy nem ettek eleget, de akkor is enni kell, ha már nem esik jól. Szerencsére tudtam ezeket kontrollálni, és minden mást. Hogy mást ne említsek, a futás során szerzett sebeket azonnal kezelni kell, hogy ne fertőződjön el, mert erre is akadt példa. Visszatérve az étkezésre, nekem igazából már nem kellett idehaza kipróbálni ezt, hiszen volt már sivatagi verseny mögöttem. Az az élelmiszergyártó már kipróbált volt számomra, és a stratégia is ki volt dolgozva. 

Jól jött neki az itthoni hőség 

Lubics Szilvia azt is elárulta, a versenyre idehaza készült, nem utazott el a sivatagi körülmények miatt hasonló környezetbe. A munkával együtt "őrült időszak volt ez huszonnégy órában, és az edzések alatt több fájdalmam volt, mint kint a versenyen". Felvetettük, talán a nyári hőhullám neki csak jól jött, ami "talált" is...

- Valóban, az ismerőseim mondták is, hogy talán te vagy az országban az egyetlen, aki örül ennek a hőségnek. Mert tényleg olyan meleg volt, hogy az még a hőségkedvelőknek is szinte már sok volt. Nekem viszont jól jött most a magyar klíma a sivatagi versenyhez... 

Terv már van a jövő évre, Szilvia elmondta, hogy reméli, egy 200 mérföld feletti viadal összejön neki. No meg egy sivatagi verseny is újra a látóhatáron mozog számára...