A Bozsik név Lendván is jól cseng

– Váratlanul bukkant fel ismét a ZTE FC kispadján a DVTK elleni találkozón. Hogy került oda? – kérdeztük Bozsik Józseftől.

– Egyszerű a történet – válaszolta Bozsik József. – Márton Gáborral már Siófokon együtt dolgoztunk, és amikor 2020-ban a ZTE élére nevezték ki, akkor arra kért, hogy segítsek neki. Akkor már a ZTE FC U19-es csapatát vezettem, de ezzel párhuzamosan a felnőtt csapat munkájában is részt vettem. Most, amikor visszatért Márton Gábor Egerszegre, újra hívott, hogy jöjjek vissza a stábba, viszont én nem szerettem volna elhagyni a Lendvát. Szlovéniában korábban ért véget az őszi szezon, így erre a pár meccsre viszont nagyon szívesen segítek. Azért is szerette volna, hogy itt legyek, mert Pisont István másodedzővel most dolgozik először együtt, akinek még nem lehetett annyi ideje megismerni a körülményeket. Jómagam tájékozott vagyok evvel kapcsolatban. Szóval, ennyi a történet.

– Mozgalmas volt az ősze, hogy mást ne említsünk, a munka mellett megszerezte a pro-licencet is.

– Alapvetően az volt a célom, hogy megszerezzem a hazai edzői munkához szükséges legmagasabb szintű minősítést. Viszont egyáltalán nem az motivált, hogy mostantól mindenáron, akár egy élvonalbeli csapat kispadjára akarjak leülni. Engem ugyanis elsősorban a feladat érdekel, legyen az utánpótlás, vagy éppen felnőtt csapatnál. A koncepció, az elképzelés számomra a döntő, hogy mit vállalok el. Nyilván bármilyen feladat megtalálhat, és most már ennek, mondjuk így, a papír sem lehet az akadálya. A nyáron nagyon örültem Végh Gábor tulajdonos felkérésének. Van egy koncepció Lendván, amit elkezdtünk most kiépíteni, és a felnőtt mellett az utánpótlás szakmai munkáját is felügyelem. A ZTE-hez kilenc éve tértem vissza edzősködni, és amit Molnár Balázsék az utánpótlásnál elkezdtek, akkor abban én is tevékenyen részt vettem. Azt szeretnénk, ha Lendván is hasonló valósulna meg. Természetesen a sajátosságokat is beépítjük a munkába, és egy fiatal csapatot építünk. A ZTE-vel alapvetően szoros a kapcsolat, Pajor Imre erőnléti edző heti kétszer jön Lendvára edzést tartani, Hegedűs Olivér, az egerszegi utánpótlás videoelemzője készíti nekem is az ellenfelekről az anyagot. Safet Jahic pedig, aki a ZTE-ben védett, kapusedzőként és kvázi pályaedzőként van jelen a napi munkában.

– A tizenhat csapatos szlovén második liga éléről várják a tavaszi folytatást. Túlteljesítették az elképzeléseket?

– A cél az volt, lehetőleg a tabella első felében legyünk, és ahogy mondtam, építsünk egy fiatal csapatot. Jól kezdtünk, háromból hármat nyertünk, de akkor a játékosoknál éreztem, mintha azt hitték volna, hogy onnantól már maguktól jönnek a sikerek. Jött két vereség, és nem éreztem azt a pluszt a fiúkon, mint korábban. Helyre kellett tenni ezt, hogy újra elkapjuk a fonalat, de a kulcsszó akkor is a türelem és a nyugalom volt. Ezt megértették a srácok, de én legfőképp a mentalitást tudom kiemelni abban, hogy itt tartunk. Plusz kialakítottunk egy stílust, ami szintén bevált.

– Az ősz végére tartogatták a nagy durranást, hiszen a szlovén bajnokságot vezető Celjét győzték le a Szlovén Kupában. Nagyot szólt ez a sikerük?

– A Celje nyolc pont előnnyel vezeti az első osztályú bajnokságot, ellenünk pedig már a harmadik percben betalált. Próbáltuk lassítani a játékukat, amivel ritmust is vesztettek, és a ZTE-ben is megfordult Stjepan Ostrek egyenlített. A hosszabbításban nem esett gól, jöttek a 11-esek, amiben jobbnak bizonyultunk. Megjegyzem, az ötödik büntetőt Németh Ervin, a ZTE-ből kölcsönkapott kapusunk védte, és nálunk játszik szintén Egerszegről Sebestyén Lóránt is. Pár napig valóban nagy visszhangja volt ennek a sikernek, a 16 között pedig a szintén első osztályú Rogaska csapatát kaptuk.

– Megjött az étvágy? Úgy értem, most már a cél a bajnoki cím?

– A legfőbb cél az, hogy szakmai téren legyünk kiegyensúlyozottak. A ZTE-től és az Eszéktől is vannak nálunk játékosok, a koncepció pedig az, hogy mindenki fejlődjön, aki nálunk van. Ha ezzel az elképzeléssel is ott fogunk lenni az élen, hát az lenne a legszebb, de nem elvárás. Az eredeti koncepciótól nem akarunk eltérni.

– A Bozsik névvel egyfajta családi hagyományt is őriz. Nagyapja az Aranycsapat tagja volt, édesapja a ZTE FC bajnokcsapatának vezetőedzője volt. A név kötelez, folytatná ezt a vonalat?

– Nagyapám és édesapám sem akart mindenáron híres lenni, de megvolt bennük a tehetség, hogy oda jussanak, ahova jutottak. Nem szeretném én sem mindenáron erőltetni, mondjuk, hogy NB I-es csapat kispadjára üljek. A pro-licence megszerzése egyfajta motivációt jelentett számomra. A fontos az, ahol dolgozom, ott tiszta viszonyok legyenek, és ez most a Lendvánál érvényes. A motivációra visszatérve, igen, az is benne van, hogy egyszer kipróbáljam magam egy élvonalbeli csapat élén, de nem akarok semmit siettetni. Most az a feladat számomra a legfontosabb, amit Lendván végzek. Az egerszegi klub és a szlovén együttes gyakorlatilag közös alapokon nyugszik. A hétvégén pedig nagyon remélem, hogy a ZTE nyer az Újpest ellen, de nem lesz egyszerű. A fővárosiak öt vereséggel a hátuk mögött egészen biztosan csúszni-mászni fognak azért, hogy ne kapjanak ki.