A nulláról indulva épített várat Czimmer Tamás a kanizsai férfi kézilabdásoknál

- Pécsi gyerekként az általános iskola harmadik osztályában agyag- és salakborítású pályán játszva nyűgözött le a kézilabdasport - mesélte. - Ehhez az is kellett, hogy a testnevelő tanárunk elhivatott kézilabdásként igyekezett az ügyesebbeket kiválasztani. A sportággal örök szerelmet kötöttem, hiszen a közép-, majd a főiskolán is rendszeresen játszottam. A felsőoktatásban töltött évek már Nagykanizsához kapcsolnak, hiszen az akkori főiskola rektora kézilabdacsapatot szeretett volna létrehozni a dél-zalai városban. Épp a diákolimpiai döntőn szerepeltünk, amikor megkértek, hogy igazoljak oda. A pécsi gárdától kerültem a városba, és 1973-76 között a főiskolai legénységben töltöttem. Közben Uzsoki László kérésére fiatalokat is edzettem, érdekesség, hogy Nagykanizsa polgármesterét, Balogh Lászlót is a sorainkban tudhattunk. Rajta kívül még néhány tehetséges zalai játékos indult el. Jó csapat lettünk, s egészen az NB I B-s bajnokságig jutottunk el. Bekerülhettem az egyetemi és főiskolás válogatottba is.

Aztán elvitték katonának, és Zalaegerszegen folytatta a pályafutását, szintén egy formálódó csapatba került. Gyorsasága és jó térlátása miatt három poszton: irányítóként, jobb átlövőként és jobbszélsőként számítottak rá.

- Miután leszereltem, hazatértem és a Komlói Bányászba igazoltam, ahol több megszakítással szerepeltem - folytatta. - Például Izraelben edzősködtem, s amikor hazatértem 1990-ben, megkeresett Musits Ferenc, a Tungsram SE néhai elnöke, hogy csapatot kellene építeni. Rólam a kézilabdás körökben elterjedt: a nulláról építek várat, majd amikor az kész, elmegyek. Az elnök figyelmeztetett: akkora a baj Kanizsán, hogy mindössze hat játékos alkotja a "csapatot", de érdekelt a kihívás, ezért elvállaltam. Valóban ez a kép fogadott, amikor beléptem az Olajbányász csarnokba, szinte egy kezemen meg tudtam számolni az embereket. Ott volt például Kosztolánczi Zsolt és Rodek Attila. Aztán felépítettünk egy olyan erős együttest, amely az NB I B-s bajnokság második szezonjában a második lett. Olyan legénység állt össze, amely hitt az elvégzett munkában.

Czimmer Tamás a sok élmény közül arra a legbüszkébb, hogy ez a Tungsram SE az akkor NB I-es bajnokságot megnyert Komlót annak otthonában hat góllal megverte. Az abban az évben megrendezett Balaton Kupában újra remekeltek a kanizsaiak, hiszen újra legyőzték a komlóiakat, ahogy a junior válogatottat is megverték. Ez az összetartó társaság alapozta meg a későbbi, Jéki Zoltán edző vezetésével az NB I-ben szereplő kanizsai együttest.

- A kanizsai élményeket követően immár végleg hazatértem, de a távolból is segítettem őket, hiszen a Komlónak kiváló orosz kapcsolatai voltak, és akkor néhány légióst a Tungsramhoz irányítottam - tette hozzá. - Közülük még sokan emlékezhetnek Kuzmicsovra, aki kiemelkedően játszott.

Később egy pécsi iskola igazgatójaként dolgozott 23 éven keresztül, ott is sok gyerekkel megszerettette a kézilabdát. Immár nyugdíjasként jó élményekkel tekint vissza a Nagykanizsán eltöltött évekre, a sok sportágban eltöltött élményei közül az első helyre rangsorolná a kanizsai időszakát.

Czimmer Tamás a stafétát Simon Lászlónénak, a Kanizsai Diák Kosárlabda Klub edzőjének adta át.