Könyv mutatja be a Zalakarosi Sakkfesztivál történetét

„Zalakaros Európa sakktérképén – Négy évtized versenyei a fürdővárosban” címet viseli a Horváth Tamás által írt könyv, amelynek megjelenése a pandémia miatt szenvedett késedelmet. A zalakarosi sakkverseny sem vonhatta ki magát a járvány hatása alól, de ahogy a viadal folytatódott, napvilágot látott a kiadvány is. Mert annyi minden történt a négy évtized alatt és annyi megírnivaló összegyűlt, hogy ez nem is történhetett másként. A későbbi megjelenés pedig lehetővé tette, hogy a kötet a 41. versenyt is dokumentálhassa. 

A bemutatón Novák Ferenc polgármester hangsúlyozta: a Zalakaros Sakkfesztivál helyet kapott a megyei értéktárban, ami nem véletlen, hiszen a fürdő mellett ez a viadal vitte el a város hírét egész Európába. A településnek ez nagyon fontos ma is, ezért adtak meg minden segítséget, hogy a könyv megjelenhessen. 
 

Magyarországon, sőt a kontinensen sem akad más példa arra, hogy egy sakktorna hasonló kis lélekszámú településen gyökeret tudjon verni. A zalakarosi – megtorpanásoktól sem mentes – fejlődést mutatja be a könyv: hogy egy megyei felkészülési verseny hogyan vált országossá, terjedt ki a földrészre, majd azon túlra is. A több mint négy évtized versenyeihez kötődő történéseket, fontosabb személyeket és adatokat nem volt könnyű besűríteni a 208 oldalas könyvbe. Forrásként több mint 13 ezer játszmaleírást, sok ezer fényképet és sok száz újságcikket kutattak fel, s mindez kibővült a szerző, Horváth Tamás és a szerkesztő, Fehér Gyula személyes emlékeivel. 

A bemutatón Horváth Sándor, a Zalaegerszegi Csuti Antal Sakk Klub egyik vezetője – aki szintén a kezdetektől ott van a szervezők között – utazáshoz hasonlította a viadalt. Mintha valaki egy falusi vasútállomásról indult volna el, majd pár évtizeddel később visszatérve pályaudvart és várost találna ugyanott. A fejlődés ugyanis szembetűnő. 

A könyv szerzője, Horváth Tamás a verseny elindításában is kulcsszereplő volt. Zalakaroson az évtizedek alatt olimpiai bajnokaink közül asztalhoz ült Portisch Lajos, Adorján András, Csom István és Sax Gyula, illetve Mádl Ildikó, valamint még gyerekként versenyzett itt Polgár Judit és Polgár Zsófia is. A néhány hete az indiai sakk­olimpián sikeresen szerepelt válogatottunk tagjai, Berkes Ferenc, Erdős Viktor, Bánusz Tamás és Kántor Gergely is voltak már e nagy zalai sakk­esemény főszereplői. Ám a mezőnyöket legnagyobb részt mégis a sok „kis sakkozó” alkotta, akik nélkül talán nem is lett volna verseny. Ezért az íráskor fontos szempont volt, hogy lehetőleg mindan­nyian név szerint bekerüljenek a könyvbe. 

– Nekem tetszik a könyv, de nem azért, mert én firkálgattam bele, hanem mert jó kézbe fogni, szép és igényes, ami a szerkesztők dicsérete – említette Horváth Tamás. – Gondolkodtam sokat, mire lehetne felfűzni a történetet. Ha abból indulunk ki, hogy átlagban a 40 év alatt száz induló mindig volt, az összesen legalább négyezer sakkozót jelent. Sokan innen indultak, sokan visszatértek, és az évtizedek során a teljes magyar élmezőny megfordult itt. Volt, hogy a magyar bajnokságot is magába foglalta a viadal, de a 2017-es verseny volt talán a legerősebb: több mint ötven nagymester ült asztalhoz, akkor lett Rapport Richárd második. Mivel sok indiai versenyző is itt volt, az ország nagykövete is ellátogatott a versenyünkre, és nemcsak benézett, de két napig maradt. A könyv megírásával az volt a célom, hogy az elejétől feldolgozzuk a zalakarosi sakkverseny történetét. Ami pedig példa értékű, az Zalakaros város hozzáállása. Korábban Szirtes Lajos, majd napjainkban Novák Ferenc polgármester és a város is olyan segítőkészséget mutat, ami tényleg kivételes. 

A fotókkal gazdagon illusztrált könyv mellett a sakk­fesztivál történetét fotókiállítás is idézi, ezt zalakarosi rendezvényeken is bemutatják majd a közönségnek.