Húsz éve biztosította be aranyérmét a Zalahús ZTE FC

A ZTE FC, vagyis a Zalahús-ZTE FC labdarúgócsapata a 2001–2002. évi bajnokságot nem kezdte bajnokesélyesként, de már a felkészülés valami különlegeset sejtetett. Bozsik Péter került a ZTE FC kispadjára, aki azelőtt a Vasasnál ért el szép sikert, és olyan labdarúgókat sikerült Egerszegre csábítani, mint Kenesei Krisztián, Urbán Flórián, Szamosi Tamás, illetve egy kis kitérővel a korábban az Espanyolhoz került saját nevelés, Molnár Balázs is visszatért. Akkor már adott volt a csapat magja, Egressy Gáborral, Waltner Róberttel, Radu Sabóval és természetesen a zalai ikon Kocsárdi Gergellyel. 

Aztán az első bajnoki találkozón, amikor 2001. július 14-én a ZTE FC az Üllői úton 1-0-ra legyőzte az FTC-t, elindult valami, ami harmincvalahány fordulóval később igazi futball-lázat hozott Zalaegerszegre, Zalába. 2002. május 22. pedig az a nap volt, amit mindenki várt. A 37. forduló következett – ez szerdai napra esett –, és a Ferencvárost fogadta a Bozsik-legénység. Egy pont kellett a hőn áhított sikerhez. Zalaegerszeg utcái kiürültek, mindenki – aki jegyet kapott persze – a stadion lelátóin szorongott, mások a televízió képernyői előtt ültek. Tizenhatezer néző előtt Gyepes találatával ugyan az FTC szerzett vezetést, de aztán jött a 71. perc. Radu Sabo belőtte azt a gólt, ami elég lett a döntetlenhez, s még az is belefért, hogy Kenesei Krisztián a 80. percben büntetőt hibázzon. 

Az 1-1 a Zalahús-ZTE FC bajnoki címét jelentette, s olyan ünneplés vette kezdetét – előbb a stadionban, majd a Dísz téren és az egész városban – amire addig soha nem volt példa. Felejthetetlen nap, felejthetetlen napok, hetek, hónapok következtek a ZTE FC életében. Az új bajnokságra készülődés, a Bajnokok Ligája-szereplés, benne a budapesti Manchester United-veréssel. 
Május 23. reggele fáradt ébredés volt, de milyen mámorító! És milyen jó volt. Aki ott volt, tudja, miért. Aki pedig nem, annak csak azt lehet kívánni, hogy egyszer ő is élhessen át hasonlót!