A ZTE KK sereghajtóként folytatja a szezont

Persze józanul latolgatva az esélyeket nehezen lehetett elképzelni, hogy az egerszegiek győztesen jönnek majd le a pályáról, hiszen első számú irányítójuk, Derrick Wilson sérülés miatt továbbra is hiányzik, újonan igazolt légiósuk, Jonathan Holton pedig a meccs előtt napokat töltött csak a klubnál. Amiben bízni lehetett, az az "új seprű" effektus, a vezetőedző Emir Mutapcic személye és hatása lehetett volna - ezt azonban kioltotta az Alba Fehérvár, hiszen a bajnoki szünetben ők is edzőt cseréltek... 

A mérkőzés statisztikái szerint a ZTE kényszerirányítója, Deondre Parks nemcsak csapata, de a mezőny legjobbja is volt ezúttal. Dobott 33 pontot, szerzett 5 lepattanót, kiosztott 5 gólpasszt, és 9 faultot is kiharcolt - ezek mindegyike a legmagasabb volt zalai oldalon. És Parks összesített VAL-értékét (36) az ellenféltől is csak a válogatott Vojvoda (31) tudta megközelíteni. 

Közben ráadásul a számokat tekintve a ZTE sem maradt el nagyon ellenfelétől. A dobószázalék közelről (73-57), középtávolról (50-33) is a vendégeket dicsérte, igaz, nagy súllyal esett a latba, hogy a házigazda távolról éppen csak több kísérletből (24-23) tizenöt ponttal többet szedett össze.

 A lepattanócsatát hajszállal a zalaiak nyerték meg (28-27), markáns különbség egyedül a játék minőségét is mutató gólpasszok terén alakult ki - a fehérváriak 20-11-re bizonyultak jobbnak, miközben részükről Jonathan Stark (6) volt a legjobb, a Zetéből pedig Németh Ákos (3) vitte a prímet. 

Ettől függetlenül senkinek nem juthat eszébe, hogy a ZTE KK balszerencsésen vagy érdemtelenül kapott ki szombaton. Az első percekben kiválóan dobtak a vendégek, akik a harmadik negyedben is nagyon összekapták magukat, a meccs többi részében azonban sokszor elkeserítő szinten mozgott a produkció. Rossz volt látni, amikor az együttest gúzsba kötötte az Alba letámadása - több saját alapvonalos labdavesztés mellett előfordult olyan is, hogy a játékszert minden mindegy alapon kellett áthajítani a túlsó térfélre, mert másként megadott idő alatt nem értek volna fel vele a felezővonalig. De mindez csak a jéghegy csúcsa, az "alapot" a tanácstalan támadások és az enervált védekezés adta. És az idő rettenetesen szorítja a zalai csapatot, mely előtt rendkívül nehéz decemberi sorozat áll, még négy mérkőzéssel, élen a Szolnok szombati vendégjátékával.

 Bízzunk most talán abban, hogy a jelenlegi helyzetből elmozdulni már csak egy irányba lehet...