2021.09.15. 20:00

Szülővárosából, Zalaegerszegről vitte magával a motivációt Bicsák Bence, aki a legjobb triatlonos szeretne lenni

Címkék#szülőváros #Tokió 2020 #olimpikon #triatlon #bicsák bence #olimpia

Aki követte a tokiói olimpia történéseit, bizonyosan emlékszik Bicsák Bence nagy küzdelmére, amellyel a hazai triatlonsport eddigi legjobb olimpiai eredményét elérve a hetedik helyen végzett a férfiaknál. A zalaegerszegi fiatalamber ma már pécsi színekben versenyez, ám nem akarja elfeledni, hogy honnan indult.

Kerkai Attila

Bicsák Bence: „Triatlonban egy napot sem lehet kihagyni, folyamatosan mozgásban kell lenni”

Forrás: Zalai Hírlap

Fotó: Katona Tibor

A múlt héten két egerszegi olimpikont, Szűcs Valdó atlétát és Bicsák Bence triatlonistát köszöntötte Balaicz Zoltán zalaegerszegi polgármester. A rendezvény után ültünk le beszélgetni utóbbival, megragadva az alkalmat, hiszen elmondása szerint sem sokszor jut haza szülővárosába.

Tokióban teljesen kifutotta magát a verseny végére, ami éppen elegendő okot adott arra, hogy rengetegen szívükbe zárják a nem éppen robusztus alkatú Bicsák Bencét.

– Tényleg a tokiói volt a legnehezebb versenye?

– Inkább a megelőző két évet nevezném az eddigi legnehezebb időszakomnak – pontosított Bence, aki 2007-től, a Zalatriatlon színeiben kezdett el komolyabban foglalkozni a sportággal, előtte úszott. – Sérülés nehezítette a dolgomat, aztán jött a Covid-járvány. Egyedül edzettem, és nem tudtam, mit várjak magamtól. Tokióba érkezve viszont felszabadultam, az vezérelt, hogy tökéletes versenyt csináljak a terhek ellenére. Azt gondolom, hogy ennél többet nem hozhattam ki magamból.

Bicsák Bence: „Triatlonban egy napot sem lehet kihagyni, folyamatosan mozgásban kell lenni”
Fotó: Katona Tibor / Zalai Hírlap

– Továbbra is a futást tartja az erősségének az úszás és a kerékpár mellett? Csak mert atlétaként is kipróbálta magát anno. És abban sem tűnt tehetségtelennek…

– Igen, továbbra is a futás a legerősebb számom, és az volt olimpián is. Most délelőtt is felugrottam „Kucibához”, azaz Góczán Istvánhoz, korábbi futóedzőmhöz, aki itt Egerszegen először kezdett el velem komolyan foglalkozni a triatlonon belül.

– Aztán Pécsre került. Mit vitt magával Egerszegről?

– Először is azért esett a választás Pécsre, ahova egyetemi tanulmányaim miatt is mentem, mert hasonló, mint Egerszeg, és nem akartam túlságosan messze sem elköltözni. A kérdésre válaszolva: a gyerekkori élmények megmaradtak, és a sporttal kapcsolatos motivációm is szülővárosomban alapozódott meg. Már idehaza megfogalmazódott bennem, hogy valaha szeretnék olimpikon lenni, és persze mindent bejártam Zalában, tényleg ismerem. Otthon a szobám ugyanúgy maradt, kint van a falon minden poszter. Viszont keveset vagyok itthon, hiszen a triatlonban nem lehet egy napot sem kihagyni, folyamatosan mozgásban kell lenni. Így amikor hazalátogatok, annak minden perce élmény.

– Azt mondta, hogy a legjobb triatlonista akar lenni. Komolyan gondolta?

– A legjobbra törekszem, mert ha a legjobb vagy, akkor mindenhova hívnak, és nekem ez a célom. Eddig is magamat építettem fel, csak az emberek nem hitték el, hogy mindezt meg is lehet csinálni. Én viszont megálmodtam, hogy igenis lehetséges.