Pálinka vagy 100-as zsepi? Így élték meg a zalai Illés Fanni paralimpiai bajnoki címét a szülei

Mint arról korábban beszámoltunk, a Vasas SC világ-és Európa-bajnok versenyzője, a 29 éves Illés Fanni aranyérmet nyert 100 méteres mellúszásban az S4-es kategóriában a tokiói paralimpián. Az aranyérme jelentette a magyar paralimpiai éremgyűjtemény 150. darabját.

A finálé pillanatai

Hogyan izgulták végig a döntőt a Zalában élő rokonok? Miként ünnepeltek a szülők? Illésné Gelencsér Erzsébettel, Fanni édesanyjával beszélgettünk.

- Igazából már hetek óta nem tudtunk aludni. Aztán hajnalban megnéztük az előfutamot. A kínai lány kiugró teljesítményére nem számítottunk – mesélte Illésné Gelencsér Erzsébet.

Ettől csak még nagyobb lett az izgalom. Aztán elérkezett a döntő pillanata.

- Arról vagyok híres, hogy nehezen kezelem az ilyen szituációkat, főként, ha a gyerekemről van szó. Végig szoktam nézni, de ha tehetném, legszívesebben menekülnék. Kint guggoltam a konyhában, imádkoztam. A férjem, Illés Tihamér rám szólt, hogy menjek, mert nekünk ez a sorsunk: végig kell nézni. Bementem a tv elé, végignéztük. Utána újra megnéztük, akkor már telefonon. Nálam hamarabb eltört a mécses, de az édesapja is sírt. Ez törvényszerű. Erre nagyon régóta vártunk.

A megható interjú

A keszthelyi születésű paraúszó az M4 Sportnak érzelmes nyilatkozatot adott:

Nem tudom, hogy a szüleim most a pálinkás üveget fogják, vagy épp a 100-as zsepit…

Kíváncsiak voltunk, vajon a fentiek közül melyik verzió valósult meg.

- Nem pálinkát, hanem pezsgőt ittunk, valamint a 10 db-os zsepi került elő – emlékezett vissza nevetve Erzsébet, aki kitért arra, hogy a finálé pillanatait a rokonságuk egy része a templomban izgulta végig.

A templomban is nézték

- Az öcsém Fanni keresztapukája, egyben hatalmas szurkolója. Vasárnaponként Reziben fél 12-kor tartják a szentmisét, ahova most értelemszerűen mi nem mentünk, viszont ő igen. A templomban ott volt a nagymamája is. Az esperes úr a mise előtt a Jóisten áldását kérte a lányunk úszására. Feri szokta közvetíteni a misét, ezúttal magyar melegítőben ment. Nálunk ez nem szokványos dolog. A laptop nyitva volt, és akik körülötte ültek a misén, mindannyian a döntőt nézték. Sőt, miután Fanni megnyerte, még az esperes úrnak is mutatta a hüvelykujjával, hogy megvan. Ő is mosolygott – avatott be a részletekbe. – Azt hiszem, hogy vasárnap délután 3 óra körül beszéltünk Fannival, akkor voltak többen itt nálunk, hívott minket.

Felfoghatatlan érzés

A büszke édesanya számára még mindig felfoghatatlan érzés, hogy három paralimpiát követően a negyediken lányuk felért a csúcsra.

- Bíztatni kellett Fannit, hogy csinálja tovább. Az volt a szlogenünk, hogy a sok munkának egyszer beérik a gyümölcse. Ott voltunk minden egyes könnycseppjénél. Két vállműtéten esett át, mivel végtaghiányos és az egyik kezét műtötték, ezért egy maradt neki mindarra, amit el kell végeznie. Hévízen dolgozom, a szabadnapjaimon jártam fel hozzá Budapestre, segítettem neki, amiben csak tudtam.

Örömkönnyek törtek elő? – érdeklődtünk.

- Egyébként Fanni nagyon tudja tartani magát. Ő nem szokott sírni a nagy nyilvánosság előtt. Ezek már valóban örömkönnyek voltak. Az átélt feszültség szavakkal egyszerűen leírhatatlan. Szerintem mi sokkal jobban rettegtünk, mint ő. Időbe telik, mire kiheverjük.

Hozzátette: minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke boldog legyen.

- Mikor megszületett, csak tettük a dolgunkat, amit tudtunk. Ez a hatalmas sportszeretet az édesapjának köszönhető. Én ennyire nem vagyok beavatott, szerintem nem is leszek soha. Megköszöntem a férjemnek az élményt. Úgy tudjuk, hogy vasárnap éjjel érkezik Budapestre. Arról még nincs információnk, hogy Rezibe mikor jön. Büszke a kis falujára, hogy innét, erről a kis településről hova el lehet érni.

- Örülünk annak, ahogyan ezt a paralimpiát az országunk kezeli. Köszönjük, hogy ekkora nyilvánosságot kapott.

Csütörtökön 400 méter gyorson, illetve pénteken 100 méter háton még láthatjuk versenyezni Illés Fannit a tokiói paralimpián. Szurkoljunk a zalai kiválóságnak!