A Zalaszentgrót I. osztályú U19-es bajnokcsapata csak alig hibázott

Utoljára szentgróti ificsapat az 1994-95-ös bajnoki évben volt bajnok a megyeiben, s annak a csapatnak Lukács Zsolt is tagja volt. Tóth István volt az edző, újságcikk született abból a bajnoki elsőségből, ugyanis a csapat kétszáz gólt lőtt az arany­érem mellé.

A történetet most is felidéztük Lukács Zsolttal, amikor a friss bajnoki címmel kapcsolatban beszéltünk.

– Nagy öröm ez a siker a klub, de az én számomra is – hallottuk tőle. – Tizenkét éve hagytam abba az aktív játékot, aztán a klub vezetői megkerestek, hogy legyek edző a serdülőknél. Négy évig voltam az U16-os csapatunk edzője, és négyszer ezüstérmet szereztünk a megyeiben, de mindig csak nüanszokon múlt az elsőség. Utána egy év kimaradt, majd a legutóbbi szezon előtt a volt játékosok is kerestek: mi lenne, ha én lennék az U19-es csapat szakvezetője. De nem az volt a cél, hogy bajnokok legyünk, hanem, hogy a saját felnőttcsapatnak lehetőleg minél több játékost adjunk. A Zalaszentgrót nem a leggazdagabb egyesület a megyeiben, mi addig tudunk ott lenni, amíg saját utánpótlásunkból nevelünk játékosokat, és helyi kötődésű futballisták tudják alkotni a felnőttcsapat nagy részét.

No, de essék szó a magunk mögött hagyott szezonról is. Három pont előnnyel nyerte meg a Zalaszentgrót a bajnokságot (második a Csesztreg 54, harmadik a Csács-Nemesapáti 53), így szoros küzdelem zajlott. Hogyan értékeli mindezt Lukács Zsolt?

– Kissé magunknak tettük nehézzé ezt a bajnoki címet – vélekedett. – Az első fél évben mindössze egy vereségünk volt, és csupán négy gólt kaptunk. A csapat elkövette azt a hibát, hogy elhitte, már miénk a bajnoki cím, a többi együttes viszont nem így gondolta. Két vereség becsúszott a Csács-Nemesapáti és a Zalalövő ellen. Kicsit el kellett beszélgetni a fiúkkal… Ezenfelül egy adminisztratív hibánk miatt a Szepetnek elleni győztes meccset is elvették, hiszen az ellenfél óvásának helyt adtak. Ám, összességében hatott a beszéd, a végén még kikaptunk Gyenesdiáson, de az már nem számított.

Lukács Zsolt szerint sokat számított, hogy a srácok 4-5 éve már együtt futballoztak, és jó, összetartó is a társaság. Persze, azt hozzátette, néha kell, hogy jó irányba is tereljék őket, meggyőzni őket: nem véletlenül edzenek, ami fontos ahhoz, hogy fejlődjenek.

Ami a folytatást illeti, Lukács Zsolt szerint továbbra is ugyanazon célok mentén dolgoznak tovább. Azt is kérdeztük tőle, kikkel volt leginkább elégedett, ha egyáltalán akad olyan futballistája, akit kiemelne a teljesítményéért.

– Az most sincs megbeszélve, hogy meg kell védeni a bajnoki címet… – tette gyorsan hozzá Lukács Zsolt. – A bajnoki cím természetesen kötelez bennünket, így nem szeretnénk mondjuk tizedikek lenni. A dobogót, azt gondolom, megcélozhatjuk, és persze közben újabb fiatalokat kell beépíteni a csapatba. Abba, amelyben Iberhart Kristóf kiemelkedett, és Lampert Bálint is tagja volt a serdülőcsapatomnak, akin most azt éreztem, hogy az ezüstök után nagyon akarja ezt az aranyat. Ő és Fábián Konrád a Bozsik-korosztálytól végigjárták a szamárlétrát, és most már mindannyian a felnőtt csapat tagjai. Ahogy említettem, elsődleges cél most is az lesz, hogy a felnőttegyüttesnek adjunk játékosokat.