Kovács Annamária vonalbíróként vett részt az abu-dzabi tenisztornán

A 27 éves Kovács Annamária történetének kiindulópontja a zalaegerszegi Városi Sportcentrum, hiszen a ZTE Tenisz Klubban kezdett teniszezni, és tagja volt a pár éve még a Szuperligában szerepelt egerszegi női együttesnek. Ahogy ott van a mai, OB II.-es csapatban is, ezenfelül pedig edzőként is dolgozik a ZTE TK-nál. Közben játszik a győri Panakor OB I.-es csapatában is.

A világranglistán 7. helyezett, fehérorosz Aryna Saba­lenka sikerét hozó, 560 ezer dollár összdíjazású, keménypályás abu-dzabi női viadalon pedig nemzetközi bíróként vett részt Kovács Annamária. Akinek vonalbíróként viszonylag gyorsan sikerült eljutnia egy ilyen nívós viadalig. Arcán pedig ott van napjaink „lenyomata”: a napbarnított részek mellett ugyanis a védőmaszk nyoma halványabb árnyalatként jelenik meg…

– Szigorú előírások szerint dolgoztunk, a maszkot folyamatosan viselni kellett – mondta mosolyogva, majd rátért arra: miként jött az ötlet, hogy a játék mellett bíróként is kipróbálja magát. – 2018 májusában Zalaegerszegen rendeztek egy ITF Future-versenyt, ott tetszett meg főleg a verseny­iroda működése. Jelentkeztem egy bírói képzésre, először vonalbírói képesítést szereztem, majd egy év múlva tenisz-játékvezető lettem. Hazai és itthon rendezett nemzetközi viadalokon kezdtem.

Mint elmondta, a közreműködők tevékenységéről mindig készül értékelés, és valószínűleg jó véleménnyel voltak a munkájáról, hiszen 2019-ben meghívták Pozsonyba, egy ATP challengerversenyre. Aztán ajánlás alapján jelentkezett az év eleji, egyesült arab emírségekbeli tornára.

– December huszonötödikén jött a hír, hogy kiválasztottak, benne leszek a torna vonalbírói csapatában, január 2-án pedig már utazni kellett – mesélte, hozzátéve: a 72 óránál nem régebbi negatív koronavírusteszt megszerzése nem volt egyszerű feladat, ezt az év utolsó napján, a fővárosban tudta végül is elvégeztetni. A megérkezéskor, a helyszínen újabb teszt várt rá, aztán következhetett a munka. – Kilenc munkanapom volt odakint, hiszen a verseny kilenc napján voltam benne a vonalbírói csapatban, eleinte két másik magyar kollégával együtt. Ők öt nap után átutaztak az ausztrál nyílt bajnokság Dubajban zajló selejtezőire, így az utolsó négy napra egyedül maradtam a magyarok közül.

Tűzkeresztségről ebben az esetben nem beszélhetünk, mert nemzetközi viadalon korábban már járt külföldön. Ám – ahogy Kovács Annamária fogalmazott – az abu-dzabi verseny kétségkívül az eddigi legnagyobb volt, amin közreműködhetett.

– Az elején izgultam kicsit, de a pályán már nem, és természetesen azzal sem foglalkoztam, hogy éppen ki játszik – árulta el. – Rengeteg új kollégával találkoztam, a nagyjából 60 fős bírói csapatban csak ketten voltak nálam fiatalabbak. Hosszú napjaink voltak, hiszen – persze a megfelelő szünetek beiktatásával – több mérkőzésen is közreműködtünk, de elképesztő élmény volt, minden percét élveztem. A bíráskodás szempontjából ez volt az eddigi legjobb versenyem, szívem szerint akár már most mennék vissza…

Annamária azt sem bánta, hogy a szigorú szabályok miatt szabadidejükben nem iktathattak be városnézést, csak útban hazafele, Dubajban volt erre egy napra lehetősége. Nagy kulisszatitkokról nem számolt be, ambíciói viszont vannak, elvégre játékvezetőként a fiatalabb generáció tagja.

– A versenyzőkkel nem vegyülhetünk, a kapcsolat gyakorlatilag a köszönésekre korlátozódott, de amúgy is van egy alapprotokoll, amit a bírókkal minden verseny előtt ismertetnek – hallottuk tőle.

– Maga a munka egyre jobban tetszik, a lehető legmesszebb szeretnék eljutni játékvezetőként. Ehhez tovább kell fejlesztenem a tudásomat, szeretnék a szabályokkal a lehető legtökéletesebben tisztában lenni. Sokan segítenek, ezen a téren szerencsés vagyok. A két magyar kolléga közül Juhász Nóra Luca velem együtt újoncnak számított egy ilyen volumenű viadalon, így a harmadik társunk, Izmendi Károly tapasztalata, segítőkészsége nagyon jól jött. A folyékony angol nyelvtudás természetesen alapkövetelmény, szerencsére ebben a tekintetben a Dózsa-iskolában és a Mindszenty-gimnáziumban jó alapokat kaptam, később pedig az ELTE Savaria Egyetemi Központ testnevelő-edző szakát is elvégeztem Szombathelyen. Az abu-dzabi viadal után is értékeltek mindenkit: nekem nem volt vitás döntésem a vonal mellett.