Heinrich Róbert győztes csapatot adott át az új edzőnek

Az eredmények ugye ismertek: a felek egylabdás meccset játszottak egymással Szolnokon, majd Zalaegerszegen is. Mindkétszer a házigazda nyert, előbb szerdán az Olaj 88-83-ra, majd szombaton a Zalakerámia-ZTE KK 89-86- os különbséggel. Az erőviszonyok alapján már az első is kifejezetten szép eredménynek számított, nem beszélve a „visszavágóról”, melyen majdnem végig vezetve, nagyot küzdve és igen összeszedetten játszva nem csak erkölcsi sikert, de kézzel fogható győzelmet is ünnepelhetett a gárda.

A szerdai találkozó kínjait a szolnokiak a túlságosan szoros menetrenddel magyarázták, lévén ha az utazást is figyelembe vesszük, a csapatuknak még két napja sem volt felkészülni egy soproni fellépés, illetve a ZTE vendégjátéka között. Javulniuk azonban az egerszegi meccsig sem sikerült, vagy legalábbis nem annyit, amennyit a hazaiak fel tudtak mutatni három nap alatt. Légiósaik közül például Warner szombaton abszolút formán kívül játszott: hét mezőnybeli dobása közül csak egy ért pontokat, a vendégek utolsó előtti támadásánál pedig nemes egyszerűséggel kipasszolta a labdát az alapvonalon, nagyban elősegítve ezzel a hazaiak érvényesülését.

De a szolnoki problémákat hagyjuk meg a szolnokiaknak, és törődjünk a saját örömeinkkel! A két találkozót tekintve talán az irányító Tyreek Duren volt a zalaiak legjobbja, aki egyenletesen magas szinten teljesített (összesen 40 pont, közte 5 tripla, illetve 7 szerzett labda), és ki tudja, mi lett volna az első találkozó vége, ha a hajrában kisebb sérülés miatt nem kényszerül padra az amerikai légiós. Mellette az első meccsen Glenn, a másodikon pedig Vuko nyújtott kiemelkedőt, Szabó és Donaldson képviselte a derékhadat, de Delas, Simon, Bonifert és Plézer is hagyott nyomot maga után, egy-egy tripla vagy egyéb értékes megmozdulás formájában.

De emlékezzünk meg a megbízott vezetőedzőről, Heinrich Róbertről is, akinek Ante Nazor távozása után hét meccs adatott meg ebben a pozícióban. A csapat irányítása mellett nyert Kaposváron, valamint itthon a PVSK és a Szolnok ellen, illetve közel volt a bravúrhoz Fehérváron, Pakson, Szolnokon, valamint idehaza, a DEAC elleni, kétszeri hosszabbításos 90-93 alkalmával is. Nincs mit szégyellni ezen az eredménysoron, aminek értékén nagyot „dobott” a végső győzelem – nem véletlen, hogy a szombat esti meccs után a sportcsarnok hátsó bejáratánál váratlanul megjelent maroknyi ZTE-drukker hosszan éltette „Heinrichrobit”. Aki marad a csapatnál, hiszen az új edző, az olasz Luca Bechi segítője lesz.

De az Egerszegen örökös másodedzőnek számító szakember legfontosabb érdeme talán az, hogy keze alatt nagyjából egy hónap alatt igazi csapattá formálódott az egerszegi keret, melynek már van mire büszkének lenni, és van mire építkezni a bajnokság folytatása előtt. Mert a menetrend – ahogy a szolnokiak emlegették -továbbra is szoros, szerdán például mindjárt a bajnok Falco vár Szombathelyen a Zetére.