Sportrelikviák a nappaliban – Horváth Miklós gyűjtőszenvedélye továbbra sem lankad

– A Győri ETO-ban birkóztam, ott láttam az egyik ismerősömnek egy zászlógyűjteményét, ami nagyon megtetszett. Amikor versenyekre utaztunk és az ellenfeleinkről kaptunk zászlókat, töltőtollakat, azokat eltettem, és fokozatosan vált a hobbimmá, majd szenvedélyemmé a gyűjtésük – emlékezett vissza a kezdetekre Horváth Miklós.

Egy külön vitrinben a Zalaegerszeghez kötődő emlékek, relikviák sorakoznak. Az látszik, hogy a sportágak közül a labdarúgás az egyik kedvence az egykori játékvezetőnek.

– A ZTE FC-hez sok emlékem kötődik – mondta. – Huszonötféle töltőtollam, ugyanennyi jelvényem van a különböző évekből. Poharak, kancsók, sörbontók zöld-fehér és kék-fehér színekkel díszítve. Van karórám és 8-10 fajta kulcstartóm is, valamint fényképek. Többek között 1967-es ZTE-belépővel is büszkélkedhetek, aztán az 1972-es, kör alakú, a miskolci teremtorna-­győzelmet jelképező díj is a birtokomban van.

Körbenézve a nappaliban tényleg minden hely ki van használva.

– Amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a gyűjtéssel, akkor nagyon sok országba leveleztem – hallottuk Horváth Miklóstól. – Én is kaptam külföldről, de küldtem is másoknak relikviákat. Sok mindenkit megismertem az évek során, de közülük vannak, akik már felhagytak a gyűjtéssel, illetve már nem élnek. Kulcstartókra és jelvényekre szerettem volna szakosodni, de már nincs szinte olyan hely a lakásban, ahol ne lenne valamilyen darabja a gyűjteményemnek.

Házigazdánk hosszú éveken át labdarúgó-játékvezetőként tevékenykedett. Egy üvegszekrényben a FIFA által kibocsátott karjelzések is szép számmal fellelhetők.

– A legrégebbi 1959-ből való, amit egy mezzel kaptam meg Kaposi Sándortól, aztán 1994-től napjainkig egy, a 2006-os év kivételével mind megvan. Emellett 71 országból van játékvezetői karjelvényem. Közel ötezer darab jelvényem van, a magyar élvonalból és az NB II-ből minden csapatét megszereztem. Ami ennél is értékesebb, azok a Népstadion-­jelvények, amik egyre népszerűbbek. Van több mint tíz feldobópénzem, amit a játékvezetők a mérkőzés kezdésének eldöntésekor használnak. Ezek közül az egyik kedves nekem az atlantai olimpián használt érme. Ha dicsekedni szeretnék, akkor idehoznám azokat a kulcstartóimat, amik háború előttiek és nem mindennapiak. A III. Kerületnek 1933-ból egy vízilabdás kulcstartója a legrégebbi, de itt vannak a ZTE nagyon régi darabjai is. A legújabb, amit a Ferencváros csapata adott ki.

Mondhatjuk, hogy az elmúlt évszázadban divat volt ezeknek a tárgyaknak a piacra dobása, míg azóta egyre kevesebb az ilyen relikvia? Ezt is megkérdeztük a gyűjtőtől.

– Valóban, a múlt században sokkal jobban adtak a sportemlékekre, hogy ha a szurkoló előveszi valamikor, akkor emlékezzen egy-egy nagy eseményre. Akkoriban számlálatlanul kapták a játékvezetők vagy az újságírók az ilyen ajándékokat, míg manapság ez már nem divat – osztotta meg velünk tapasztalatát Horváth Miklós.

A külföldi sportrelikviák közül a Kulcsár Katalin nemzetközi labdarúgó-játékvezetőtől kapott, a Trinidad és Tobagó-i U17-es női vb-n használt zászlóját, nyakpántját, belépőjét passzal és kulcstartóját emelte még ki vendéglátónk.

Horváth Miklósnak nagyon sokrétű a gyűjteménye, amit hol saját anyagi ráfordítással bővített, hol pedig úgy kapott vagy éppen cserélt hasonló beállítottságú gyűjtőkkel. Hozzávetőleg tízezer darab sportrelikviáról beszélhetünk. Karórák, öngyújtók, nyakkendőtűk, mezek, labdák és egyéb emlékek alkotják még a gyűjteményt. És persze könyvek, bemutatva a hazai és a zalai sportklubok történeteit.

Beszélgetésünk végén óhatatlanul felvetődött a kérdés, meddig lehet ezt még bővíteni. Horváth Miklós eljátszott már a gondolattal, hogy eladja valakinek, de egyelőre ragaszkodik a gyűjteményhez. Sőt, szeretné sokakkal megosztani ezt az élményt, így olyanra is vállalkozna, hogy térítés­mentesen, kiscsoportos látogatókat fogadva mutatná be sportemlékeit.