A távozó Bencze Tamás a „nem túl támogató” hangulatról is beszélt

Bencze Tamás röviden már nyilatkozott a váltás kapcsán, és akkor azt mondta, a közhangulat most olyan, hogy a klub vezetésének meg kellett lépnie a váltást.

– Mit értett a közhangulat alatt? – tettük fel a kérdést egy nappal később neki.

– Fogalmazzunk úgy, hogy egy ideje nem volt túl támogató a hangulat – válaszolta a távozó szakvezető. – Nemcsak magamra értem ezt, hanem a csapatra is. Nem a többségről van szó, hanem a hangos kisebbségről. Erről az öltözőben is volt már szó közöttünk, hiszen ha nyertünk, az természetes volt, ha kikaptunk, az szinte bűn. Hozzáteszem, mindezt nem tartom zalai specialitásnak, máshonnan is hallok hasonlót. Játékos koromban, majd még jóval később más volt ez. Nem létezett ez a végletesség akár az egyik, akár a másik irányba. Kaposváron nyertünk az első fordulóban, Ubilla volt a király, hiszen négy hármast dobott, aztán a Falco otthonában kikaptunk, megsérült az irányító. Sopronban ugyanőt már szidták. És akkor finoman fogalmaztam…

– A szurkolókról vagy a jelenségről beszél?

– A jelenségről, ami kezd általános lenni, de mégis fáj, amikor a saját környezetünkben találkozunk vele. A Sopron elleni meccset azért említettem, hiszen hátrányban voltunk, a saját szurkolóktól kapta a szidalmat egy játékosunk, de a csapat és én is. Meccs közben nekem mutatta a ZTE-címert egy huszonöt év körüli srác, és a ZTE-szívet emlegette. Nekem, aki hatszáz mérkőzést játszottam ennek a klubnak a színeiben, majd edzőként százhetven meccsen ültem a csapat kispadján. Aztán a végén nyertünk, és egy tálca sört akartak küldeni az öltözőbe… Örültem a győzelemnek, de valami belül mégis eltört.

– Szerepeltek már jobban is a bajnokságban. Jobb csapatot ígértek.

– Ahol már volt eredmény, ott talán a türelem is kisebb. Amikor idejöttem, előtte két egymást követő szezonban a kiesés ellen kellett játszania a csapatnak. Aztán egyből a felsőházba jutottunk, ami ahhoz képest óriási eredmény volt, majd a harmadik helyezés szintén. Körülbelül ugyanolyan költségvetéssel értük el ezeket, mint amikor a kiesés ellen küzdött a csapat. Most valóban nagyobb lett a büdzsénk, ötödik légióst szerződtettünk, ám a jelenlegi bajnokság véleményem szerint erősebb, mint volt a három-négy évvel korábbiak.

– Szakmailag mégis többet vártak, de nem igazolódtak be a várakozások. Elszámították magukat?

– Tavaly másodszor döntöttem pályafutásom során érzelmi alapon, amikor szezon közben hosszabbítottam a ZTE-vel. Lehet, hogy váltani kellett volna. Volt anyagilag lényegesen kedvezőbb ajánlatom egy magasabb célokért küzdő csapattól, de akkor, februárban úgy gondoltam, hogy Zalaegerszegen lehet az ötödik évben is sikeresnek lenni.

– Májusban már megbánta?

– Csalódás volt a tavalyi bajnokság második fele, de a gyengébb szereplésnek voltak objektív okai. A kezdőcsapat nem bírta a kettős terhelést, a kulcsjátékosok kiégtek úgy is, hogy a fiatalok is szerepet kaptak. Új csapatot építeni mégis kihívás volt. Reális elképzelés, hogy az első nyolcba kerülés megcélozható. A nyáron szerettem volna a magyar magot erősíteni, olyan játékosokat leigazolni, mint Bognár Kristóf vagy Ruják András, akik többet tehettek volna hozzá a csapat játékához. Nem sikerült megszerezni őket, a magyar mag ugyanolyan erősségű maradt, mint korábban. A centerposzton Agafonovval már tavaly szerződést hosszabbítottunk. Megkockáztatom, akkor, amikor ez megtörtént, a csarnokban lévők kilencven százaléka egyetértett a döntéssel. Sajnos nem jöttek mellé azok a társak, akikkel ő is hatékonyabb lehetne. Ő sem lett fiatalabb és gyorsabb…

– Rossz döntés egy légióssal szezon közben hosszabbítani?

– Nem feltétlenül, de Agafonov a tavalyi szezon második felében már nem érezte jól magát a pályán, a játékban. Kényszerhelyzetben voltunk, és a mostani szezon első felében kilenc meccsen igazi irányító nélkül játszottunk. Ubilla autóbalesete után, mire megtaláltuk az új irányítót, elvesztettünk meccseket, és már a torkunkon volt a kés. Főleg az enyémen. Ha a Körmend-, az Alba- és a Jászberény-találkozókat nem hozzuk, akkor végleg elúszik a szezon. Volt beszélgetés a vezetőkkel, én is vagyok annyira rutinos, hogy tudtam: a Kaposvár elleni vereség után valaminek történnie kell.

– Lett volna más megoldás, mint az edzőváltás? Erre gondol?

– Ebben a helyzetben három lehetséges dolog történhetett volna. Az egyik, hogy kinyilvánítják: az edző marad a szezon végéig, történjen bármi is. A másik, hogy valamilyen formában ultimátumot kap a csapat és az edző. A harmadik az edzőcsere. Most ez a döntés született.

– Bántja, hogy ez történt?

– Érezhetően ez is benne volt a pakliban. Ami az egerszegi klub vezetését illeti, szerintem nagyon jól dolgozik. Minden feltételt megteremtett a csapatnál a lehetőségeihez képest. Anyagi biztonság van, csak annyit vállalnak be, amennyi teljesíthető. Tavaly május óta nem olvasok kommenteket, mert sok mentális erőt elvesz, amikor az ember szembesül olyan szitokáradattal, amely rám zúdult. Persze a környezetem olvasta ezeket, és amikor átlépett egy határt a dolog, lépnem kellett. Megfenyegettek, becsületsértő vádakkal illettek, úgyhogy megtettem a feljelentést. Ez a folyamat jelenleg is zajlik. Erről beszéltem az elején is. A közösségi média térnyerésével ma már nem lehet ezt a folyamatot visszafordítani, bárki a célkeresztbe kerülhet. Viszont ha valaki átlép egy határt, az már más megítélés alá kerül.

– A ZTE KK a nyolcadik csapat, amely edzőt vált a szezonban, és akár napokon belül a kilencedik is megtörténhet… Vállalna újabb feladatot, hiszen akár fel is kérhetik erre?

– Szerintem most nem, vagyis most nem akarok új feladatba belevágni. Addig nem, amíg nem érzem magam készen erre, mert alapvetően motivált és győztes típus vagyok.