Mányoki Attilát kiengedték az intenzív osztályról

Mányoki Attila két éve készül a világ legnehezebbnek mondható Ocean’s Seven sorozat utolsó, legnehezebb részére. Ám a medúzacsípések alig a cél előtt ezt ellehetetlenítették. Életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba szombaton. Jelenleg Dundonaldban az Ulster Hospital-ban ápolják, ami Belfast mellett van.

Sikerült interjút készíteni azzal a férfivel, aki Attila mellett volt végig, a mentés alatt és azt követően is. Már személyesen is bent járt nála a kórházban. Szentes Richard hónapokkal ezelőtt ismerte meg Attilát. A kihívásra való felkészülésről és magáról a megmérettetésről készítettek operatőr kollégájával éppen dokumentumfilmet az ECHO televíziónak.

- A kísérlet előtt még beúsztam Attilával én is, hogy ezzel is közelebb kerüljünk egymáshoz, és hogy érezzem, a bőrömön miről csinálok filmet. Azt kell, hogy mondjam egy átlagos embernek nagyon durva.

Gyakorlatilag elmondható, hogy Attilával együtt élted át a megrázó eseményeket.

- Aki ezt nem látja, nem éli át, az nem tudja elképzelni sem, hogy tíz óra leforgása alatt, hogy épül le a szemünk láttára Magyarország egyik legerősebb sportembere egy csecsemő szintjére. Óráról-órára zajlottak az események. Eleinte minden tökéletes volt, sőt messze a legjobb eredményt úszta. Világrekord időn belül volt Attila. Az utolsó öt órát, azonban félórának éltem meg, olyan adrenalin löketet adott, ami vele történt.

Sok mindent lehetett olvasni Attila állapotáról és a vele történtekről, de kérlek mond el nekünk valójában mi is történt ott, akkor .

- Az egészet ott kezdeném, hogy augusztus 2.-án csütörtökön azt mondták Attilának, hogy csak hétfőn fog tudni úszni, majd pénteken már közölték vele, hogy változott a program mégis szombaton úszik. Ez azért nagyon fontos, mert Attila akkorra már egy napja ébren volt és péntek estétől szombat hajnalig az indulásig csupán másfél órája volt pihenni. Hangsúlyozom pihenni és nem aludni, így nem is tudott megfelelően felkészülni a szombati rajtra. Végül hajnali 1:45 kor már a hajón volt és 3 óra 27 perckor nekivágott a távnak. Igaz ekkor valóban nagyon kedvezőek voltak a körülmények, az északi szoroshoz képest. Attila végig világrekordon belül úszott, kimagaslóan jó eredménnyel. Már több mint hat órája úszott, amikor kezdődtek a problémák. Akkora már több oroszlánmedúza is megcsípte. Ennek a medúzának pedig nem csak fájdalmas a csípése, hanem a megtámadja légzőszervet, valamint olyan hatással volt Attilát, hogy nem tudott tőle üríteni. Attila gyomra már teljesen felfúvódott, sokat állt meg a hideg 10-13 fokos vízben és egyre lassabban haladt. Látszódott, hogy már nincs magánál. Egyik barátja, aki Attila kérésére velünk utazott a hajón és már teljesítette ezt a távot, be is ugrott mellé úszni és ezzel is biztatni őt a haladásra. Amikor kijött a vízből Attila barátja, már jelezte, hogy valami baj lehet, mert nagyon nincs jó állapotban az úszó.

Az ECHO televízió műsorvezetője, Richard elmondása szerint, a hajóról nem lehetett érzékelni, hogy a csípések hatására Attila már egyre nehezebben vette a levegőt, és a gyomorgörcsök miatt, amelyek egyre jobban kínozták gyakran kellett megálljon. A végére pedig már rengeteg sós vizet nyelt, ami ugye tovább fokozta Attila fájdalmait , és amiből sajnálatos módon egy kevés a tüdejébe is jutott.

- A sós víz marta a tüdejét, és a hypothermia olyan szakaszában volt, hogy már életveszélyes állapotba került. Hiába szólítottuk, már nem mindig reagált dolgokra. A cél előtt volt egy 400 méter mély árok, ott volt a leghidegebb a víz. Attila ott már túl gyakran állt meg és már nem tudott gyorsan haladni sőt, a mozgás hiánya miatt egyre inkább hűlt ki. A hajón lévő csapat megbeszélte, hogy közelebb hívjuk a hajóhoz Attilát és kivesszük a vízből. A mentés egyébként ennél a kihívásnál, ha az úszó túl messze van nem megengedett, mert a hideg víz miatt, már két ember lenne veszélyben. A hajón nem tartózkodik orvos, csak újraélesztő készülék van.

Azt tudjuk, hogy nehezen ugyan, de sikerült végül Attilát kihúzni a vízből és a hajóra tenni, de mi történt ott, akkor?

- Amikor kihúztuk Attilát, már nem nagyon reagált a külvilágra olyan rossz állapotban volt. Annyira ki volt hűlve a teste, hogy minden, amit ráadtunk, ami csak a hajón volt, kevés volt ahhoz, hogy felmelegítsük a testét legalább 30 fok fölé. Nekem kellett őt szólítgatnom, ébren tartanom. Csak a magyar szóra reagált. Azt mondták nekem, hogy tartsam őt ébren, amíg partot nem érünk. Maga a kimentés és a partot érés között 50 perc telt el, addig próbáltam őt eszméleténél tartani. Beszélni már nem tudott, időnként reagált, pislogással arra, amit mondtam. Olyanokat mondtam neki, hogy a párod nagyon szeret, minden rendben lesz, nem sokára beérünk, tarts ki, te vagy a legjobb. De a végén már torkom szakadtából ordítottam, hogy ébren tudjam tartani.

Elképesztő lélekjelenlétre volt szükség a hajón, de nem mindenki képes erre. Volt, aki egyszerűen meg sem tudott mozdulni annyira megijedt az események láttán.

- Én igyekeztem felkészülni Attilából. Még sportpszichológussal is egyeztettem korábban. Nem ért teljesen váratlanul az eset, mert volt rá 2 órám, hogy felfogjam, Attila ezt a versenyt nem fogja tudni megcsinálni és a hajón újabb 50 percem, amikor arra volt szükség, hogy én tartsam őt ébren. Azt kimerem jelenteni, hogy Attila számára ez nem csupán sport ez küzdelem. Ő magától sosem szállt volna ki a vízből. Nem Attila adta fel a versenyt, ilyenről szó sincs. Itt a teste nem bírta tovább fizikálisan az őt ért behatásokat. De ha akkor mi nem mentjük ki, akkor akár bele is halhatott volna a sérüléseibe.

Mikor partot értetek mi történt?

- A mentő már ott várt minket beültünk és azonnal szállítottak a sürgősségi osztályra. A mentőben megmérték a hőmérsékletét, ami 50 perces melegbe burkolás és melegítést követően is csupán 28,6 fok volt. Brutálisan ki volt hűlve a teste, a tüdeje pedig sós vízzel telt, a gyomra pedig görcsöktől kínlódott. A sürgősségiről az intenzívre szállították, ahol a gyorsabb gyógyulás érdekében altatták. Egészen tegnapig.

Bent jártál nála a kórházban kétszer is, hogy van?

- Igen kedden és szerdán is bemehettem hozzá, körülbelül 10 percet voltam nála. Még mindig az intenzíven volt, de amikor kedden beléptem a szobába, már ült az ágyon. Ez azért nagyon biztató. Beszélgettünk, persze többnyire én beszéltem, elmeséltem neki, hogy mi történt, mert már nem emlékezett az úszás végére, és arra sem hogy mi történt vele. De azt mondta, ő újraindul és meg fogja csinálni ezt a távot. Ma pedig már utoljára jöttem ki az Ulster Kórház intenzív osztályának kapuján. Attila nagyon gyorsan gyógyul, azt mondta az orvosa, hogy nem látott még ilyen erős szervezetet. Ma minden bizonnyal kiengedik az intenzív osztályról. Azt mondta Attila, hogy nagyon hálás, mert eszméletlen rendesek voltak vele nem csak orvosilag, hanem emberileg is.

Azt gondolom emberfeletti, hogy valaki, aki már másodszorra nem tudta befejezni a kitűzött tervét, a haláltorkából épp hogy visszahozták, órák teltek el az eset óta, Ő mégis úgy ébredt, hogy azon gondolkodik, hogyan és miként tudná megcsinálni a küldetését, az igazán tiszteletreméltó.

- Igen, mert azt hiszem ez nála már küldetés, nem pedig csupán sport.