A Nagykanizsa másodszor is nyert az osztályozón

Nagyatádi FC– UFC Nagykanizsa 0–2 (0–0)

Nagyatád, 700 néző. Jv.: Leél-Őssy (Iványi I., Kis Z.).

Nagykanizsa: Szabó Á. – Horváth B., Szabó B., Gerencsér, Csáki, Kovács Gy. (Szalai D.), Márton (Kulcsár O.), Hetesi, Horváth D., Péntek, Horváth P. (Lőrincz). Vezetőedző: Gombos Zsolt. Az ötgólos kanizsai előny dacára szépszámú közönség, köztük mintegy 150 dél-zalai drukker előtt rendezték meg a találkozót. A vendégeknek az előzmények ismeretében nem kellett túlzottan idegeskedniük, ugyanakkor annak igyekeztek elejét venni, hogy az atádiak esetleg úgy érezhessék: van még esélyük. A Kanizsa felállása arra engedett következtetni, hogy ha kell, az előrejátékban kellően kreatívak is tudnak lenni. A nézők azt érezhették: a hazaiak nem érnek fel a kanizsaiak szintjéhez játékban, míg a dél-zalaiak részéről már nem volt szükség tökéletes összpontosításra.

A második félidő elejét még próbálta megnyomni a vendéglátók legénysége, ugyanakkor Gombos Zsolt gárdája gólokat vett elő tárházából: a 62. percben Horváth Detre, majd a lefújás előtt két perccel Szalai Dániel találata tette még biztosabbá a párharc nagykanizsai sikerét. Péntek Adriánék újabb győzelme azt jelentette, hogy a Nagykanizsa 7–0-s összesítéssel került az NB III-ba. Oda, ahol utoljára öt évvel korábban szerepelt kanizsai csapat, az NTE 1866 révén. A lefújás után joggal örülhettek a vendégek: előkerültek a pezsgők és a feljutást hirdető pólók. A hazaérkező csapatot pedig a sörfesztivál keretében is köszöntötte a városvezetés, valamint a közönség.

Gombos Zsolt: „Köszönet a játékosaimnak, a stábnak, az operatív csoportnak, a vezetőségnek, a szurkolóknak, a barátaimnak ezért a fantasztikus évért. A srácok megnyerték a bajnokságot, a Magyar Kupában a nyolcaddöntőig mentek, egyben Amatőr Kupa-finálét vívhattak, majd sikerrel vették az osztályozót is az NB III-ért. A végén elmondhattuk, hogy újra NB-s futballcsapata lett Nagykanizsának. Tényleg köszönet ezért mindenkinek.” Gólszerzők: Horváth D. (60.), Szalai D. (85.).