Tóth Zoltán festménytárlata a Hevesi Sándor Színházban

A helyzet különleges, de nem példa nélkül való, hiszen így volt ez három esztendeje is, amikor a Keresztury VMKban megnyílt Tóth Zoltán első agaras tárlata. Az ősi magyar kutyafajta képviselői persze nem csak „látogatóként” vonultak fel nagy számban, ők néznek ránk a vásznakról is.

Tóth Zoltán, a Hevesi-színház díszletgyártó műhelyének festőtár-vezetője szenvedélyes ember. És következetes. Szenvedélyesen szereti a szakmáját, s evvel szoros összefüggésben a festészetet, s ugyanilyen hőfokon vonzódik az agarakhoz. Mit festhetne tehát mást, mint ezt a kutyafajtát?

Több mint húsz éve kapott egyik barátjától egy agárkölyköt, s egyből rabul ejtette a szilfid eb. Jó ideje tenyésztéssel is foglalkozik, s számos agártalálkozót szervezett már társaival Bödén. Kedvencei egyben kifogyhatatlan témaforrást is kínálnak számára.

– Az első kiállításomból hatalmas inspirációt merítettem, egészen más volt ugyanis profi kiállítótérben látni a munkáimat, mint a falhoz állítgatva a műhelyházban. Más a közeg, az atmoszféra. Ugyanezt érzem most is, amikor közel 70 munkát sikerült kiállítanom a színházban. Szinte minden eddigi képem itt van, már ezért a pillanatért megérte… – mondja körbepillantva az alkotó, aki másfél évtizede kezdett komolyabban foglalkozni a festészettel.

Az első bemutatkozást követően még bátrabban nyúlt a nagyméretű vásznakhoz, sorozatok születtek egy-egy témára, s új anyagokkal, technikákkal, dimenziókkal is próbálkozott. Az ábrázolás stílusa szintén gazdagodott, az agarak mozgásának stilizált, szinte szignál szerű megragadása mellett most több olyan képet is láthatunk, amelyen tájba helyezve, aprólékosabb kidolgozottságban jelennek meg az állatok.

– Az új irány részben az agaras barátaimnak köszönhető – fejti ki. – Az ő kedvükért mozdultam némileg a realisztikusabb ábrázolás felé, számukra ugyanis némelyik korábbi munkám már nagyon embléma hatásúnak tűnt. Hogy mégse legyen túlzottan naturális a végeredmény, azért a színhasználattal, a különféle faktúrákkal továbbra is elemelem a festményt a realitástól. Ez a plusz belőlem fakad, így komplex számomra is a kép.

Sokszor kérdezik tőle, mikor fogy ki az agaras témából, nem érzi-e úgy, hogy már mindent megfestett róluk.

– Erről szó sincs, mindig meglátok bennük valami újat. Arról nem is szólva, hogy ahány kutya, annyi karakter, annyiféle jellem. Ők számomra személyes ismerősök. Látom rajtuk, hogy melyikük erősebb karakter, melyikük kevésbé, s milyen mentális állapotban vannak. Mindegyiküknek van sajátos, egyéni mozdulata, amire a napi séta, udvari játék, vagy egy bemutató közben felfigyelek. Ezek a pillanatok a másodperc töredékében játszódnak le, fotóval talán meg se tudnám fogni, de az én agyamba szinte beleégnek. A laikus „táncoló” agarakat lát, én viszont a leendő témát, s alig várom, hogy megfesthessem.

A kiállítás június 4-ig várja a látogatókat a színházban, azt követően Várpalotára utazik a kollekció, egy középkori hagyományőrző rendezvényre.

– A Thúry-várban immár ötödik alkalommal rendezünk agárfuttatást a Diadal napja keretében. Ez alkalommal a képeim is szerepelnek majd, egy nagy lovagterem fogadja be a festményeimet – mondja Tóth Zoltán, akinek szenvedélylistáján a lovaglás, az íjászat és a hagyományőrzés