2017.09.23. 11:30
„Lefejezték” a férfit – A szigeti veszedelmet játszották újra
Amikor Németh Zoltánt lefejezték, Kocsis Edit vérfagyasztó sikolyt hallatott, a gyerekek pedig a nő ruhájába fúrva arcukat, fájdalmasan zokogtak.
Mint ahogy minden évben, idén is több mint kétszáz hagyományőrző részvételével elevenedett meg Zrínyi Miklós és vitézeinek hős kitörése a szigetvári Zrínyi-napokon.
Kocsis Edit művelődésszervező, továbbá Németh Zoltán és Kovács Bálint hagyományőrzők (előbbi a Thury Toportyánok, utóbbi a Thury Vitézlő Oskola tagja) ebben a nagyszerű történelmi játékban – ami nem is annyira játék, hiszen mindenki igyekszik a lehető legéletszerűbben alakítani a reá bízott karaktert – komoly szerepet kapott.
– Évek óta részt vehetek Új-Zrínyivár és az 1664-es ostrom körülményeinek kutatásánál, ahol a feltáró terepi munkálatokat a régészek és a hadszíntér-kutatók végzik – bocsátotta előre Kocsis Edit. – Az egyik hadszíntér-kutató, dr. Négyesi Lajos hadtörténész álmodta meg és rendezte már tavaly is a szigetvári Zrínyi-napok kitörési jelenetét. Ő kérdezte meg tőlem akkor, a Zrínyi Miklós és Szulejmán halálának 450. évfordulóján rendezett jubileumi esemény előtt, hogy lenne-e kedvem szerepelni az 1566-os szigetvári ostrom végzetes, utolsó napjait megelevenítő előadásban. Persze, rögtön igent mondtam.
Kocsis Edit később egy kiránduláson ezt örömmel újságolta útitársának, Németh Zoltánnak, aki történelmi hagyományőrzőként szintén szívesen részt vett volna a bemutatón. Edit közbenjárásával teljesülhetett a vágya és magával vihette az általa mentorált és támogatott Kovács Bálintot is… Kocsis Editnek akkor részben konferálnia kellett az eseményt, illetve Zrínyi Miklós lefejezését követően gyertyát gyújthatott és helyezhetett el egyfajta mementóként a kivégzés helyén. Németh Zoltánnak és Kovács Bálintnak is adódott feladat, az ostromban vettek részt, a törökkel csatáztak.
– Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy idén ismét szükség volt a közreműködésünkre – árulta el Edit. – Németh Zoli most Szecsődi Mátét alakíthatta, aki gyalogosparancsnok volt Zrínyi mellett. Én a feleségét játszottam, akinek a gyerekekkel együtt végig kellett néznie, ahogy a lábán megsérült, ostromlétrán elhurcolt férjét lefejezik, és élettelen teste legurul a várárok aljáig. Átható zokogással, majd sikollyal kellett érzékeltetnem a mély fájdalmat. Bálint pedig Zrínyi György zászlótartója volt.
– Azért az a bucskázás kemény dolog volt az én koromban, még másnap is fájtak utána a csontjaim – árulta el mosolyogva Németh Zoltán. – Ráadásul elég élethűen kellett megformálni a lefejezést, a janicsár srác szablyája szinte súrolta a fejemet, hogy élethű legyen a dolog (előtte mondta is, nehogy megmoccanjak, mert akkor tényleg vér fog folyni), én félrecsaptam a fejem, így a nézők szemszögéből úgy tűnt, hogy valóban lefejeztek. Edit pedig vérfagyasztót sikított – de azt olyan életszerűen tette, hogy akadt, aki azt hitte, színésznő. Volt ott egy profi forgatócsoport is, ugyanis film készül a történelmi játékból, a stáb egyik tagja pedig megkérdezte tőlem, hogy kaszkadőr vagyok? Természetesen, ez volt számomra a lehető legnagyobb dicséret. Mindannyian nagy sikert arattunk, mondhatom.
Kocsis Edit hozzátette: büszkék rá, hogy így képviselhették Nagykanizsát, annál is inkább, mert a város hőse, Thury György és Zrínyi Miklós harcban és békében is bajtársak, barátok voltak.
– Akadt rá példa bőven, hogy Thury kisegítette Zrínyit a török elleni harcban és viszont – jelezte Edit. – Ezért mi minden évben úgy megyünk el Szigetvárra, hogy Kanizsa hős várvédőinek is emléket állítunk.