Kihalófélben lévő szakma képviselője a letenyei Orsós István

Orsós István a hagyományos cigány mesterségnek számító kosárfonás talán utolsó képviselőinek egyike. A mesterfogásokat gyerekkorában leste el egy idősebb cigány embertől, s azóta tudását szinte tökélyre fejlesztette. Olyannyira, hogy komplett heverőt font fűzvesszőből, amely annyira erős, hogy több embert is elbír. De erről később. A férfit letenyei otthonában látogattuk meg, aki érkezésünkkor – mi mást is csinált volna – éppen kosarat font.

- Immár 20 éve csinálom ezt a munkát, amit egy szintén letenyei, idős cigányembertől (mindenki csak úgy hívta, hogy a buszos Laci bácsi) tanultam meg – mesélte István.

- Öt általános iskolai osztályt végeztem, így középiskolába nem mehettem tovább, de mégis kellett valami, amivel pénzt tudok keresni. Innét jött az ötlet. Ez a bácsi az Arany János utcában lakott, elmentem hozzá és kértem, hogy tanítsa meg nekem is a fonást. Erre egy kész kosarat a kezembe nyomott, mondván: menj haza és tanuld meg… De nem adtam fel, mindenre teljesen magamtól kellett rájönnöm. Volt persze, amikor elakadtam és újra meglátogattam, hogy segítsen, mert nem boldogulok. Hogyan tanuljam meg, amikor meg se mutatta? – kérdeztem tőle. Aztán adtam neki egy öngyújtót, attól aztán megnyílt. Egy hét múlva vittem neki a kész bevásárló kosarat, ő meg csak ámuldozott, s azt mondta, látom gyerek, benned van valami.

A férfi a hagyományos fűz helyett inkább a nemesített amerikai fűz vesszőjét használja, mely egy év alatt akár 2 méter hosszúra is megnő, s mivel nehezen törik, könnyebben fonható és a színe is szebb. Orsós Istvánnak a házához tartozó földterületen saját kis ültetvénye van ebből a fűzfajból. Mikor a vesszők elérték a kívánt hosszúságot, levágja őket, majd egy nagy betonkádban megfőzi. Ennek hatására a héj könnyebben elválasztható a béltől. Ez a munkafolyamat erős, kemény körmöket igényel, ugyanis a vessző végén körömmel kell megbontani a héjt, amit egyben le lehet húzni. Orsós István már olyan gyakorlatot szerzett ebben, hogy egyszerre 3-4 darabbal is tud dolgozni.

- A hosszabbakból a nagyobb felületeket igénylő dolgok készülnek, például szennyestartó, sarokpolc, de ilyeneket használtam a heverőhöz is, amit most csináltam – magyarázta a férfi. – A rövidebbekből pedig kosarakat és más kisebb használati tárgyakat csinálok.

Az a bizonyos heverőt két hétig fonta Orsós István. A fekvőfelület is fűzvesszőből készült, amit alulról lécekkel erősített meg, hogy elbírja a reá nehezedő terhelést, hiszen a fekvőalkalmatosság két főre készült.

- Ez az első ágyam, nagyon büszke vagyok rá, mert jól sikerült – magyarázta a kosárfonó. – Azt gondolom, aki tud fonni, az bármit képes elkészíteni ebből az anyagból, akár még szekrényeket, tárolókat is. A következő tervem egy kis házikó, amiben a gyerekek játszhatnak.

Orsós István nyáron az udvaron, késő ősszel, a hűvösebb idők beköszöntével pedig a házban kialakított műhelyben dolgozik. Itt azonban télen szünetelteti a munkát, mert fűteni kell, s a melegtől nagyon kiszárad a vessző, ami nem jó. Kint meg olyankor már nehéz dolgozni, mert a hidegtől gémberednek az ujjak, s az ember könnyen felfázik alulról, bármilyen vastag talpú lábbelit is visel. Igazából tehát a nyár a kosárfonó évszaka.

- Nagyon kevesen űzzük már ezt a szakmát, s ha mi elmegyünk, biztos nem lesz, aki továbbvigye a hagyományt. Egy-két fiatal jött hozzám is, hogy tanítsam meg nekik a kosárfonást, de 1-2 napnál tovább nem bírták, a 3. napon már nem elmaradtak. Ez bizony, nem könnyű pénzkereset, amire nagyon hamar rájönnek – tárta szét a karjait.