A „haza bölcsének” zalaegerszegi portréja

Az alispán a vármegye köztiszteletnek örvendő főadószedőjeként ifjúkora óta közeli barátja s politikai harcostársa volt Deák Ferencnek.

Ismeretes, hogy az 1861 áprilisától ülésező pesti országgyűlésen Deák az úgynevezett felirati pártot vezette a képviselőházban, és az 1848-as törvények, mint törvényes jogalap visszaállításának programját hirdette. Pártjának követeléseit az országgyűlést augusztus 22-én feloszlató uralkodó visszautasította, Deák azonban hallatlan tekintélyre és népszerűségre tett szert; ekkor kapta a „haza bölcse” és a „haza atyja” megtisztelő elnevezéseket.

Zala megye közgyűlése már az országgyűlés megnyitásakor kinyilvánította bizalmát a Pesten képviselővé választott Deák Ferenc iránt. Amikor a megyei bizottmány 1861. szeptember 2-ai közgyűlésén az országgyűlés feloszlatása került napirendre, az elnöklő első alispán, Koppány Ferenc kifejezte meggyőződését, miszerint Zala megye közönsége teljes mértékben egyetért azon elvekkel, melyeket az országgyűlés az alkotmány védelmében kifejtett és Deák az 1861. augusztus 8-ai feliratban megfogalmazott. A közgyűlés ünnepélyes nyilatkozatban tiltakozott az országgyűlés feloszlatása ellen, háláját és köszönetét fejezve ki a képviselőknek, különösen Deáknak, és rögzítette jegyzőkönyvében, hogy teljes egészében azonosul a feliratban foglaltakkal.

Koppány Ferenc ezután az alábbi indítványt tette: „illőnek tartja, hogy Deák Ferenc úrnak életnagyságú, olajba festett mellképe a megye közönség[e] részére, mégpedig a közpénztárból megszereztetvén, a tanácskozó teremben kifüggesztessék, hogy azon egyént, mint e megyének szülöttjét, a nemzet törvényes függetlensége és törvényei sérthetetlensége fenttartásáért szükségelt küzdelmekben oly ernyedetlen s utánozhatatlan tapintatot tanúsított, ki a haza jobbjai s választottjai közül az elsők közt vala, kik a népszabadság, jogegyenlőség felett szót emeltek, akinek buzgalmát s ritka elmetehetségét nemcsak a mostan élő honpolgárok bámulják, hanem az összes mívelt világ közbecsülését is páratlan hazaszeretete, eszélyessége és bölcs tapintatával magának kivívta, kit az utókor is e honban addig, míg magyar alkotmányos polgár a hazában létezni fog, csodáland; hogy tehát az utódok is láthassák, hogy milyen volt testi kültekintetére is e páratlan ritka elméjű, nagy és bölcs hazafi.”

A közgyűlés helyesléssel fogadta az első alispán javaslatát, és elrendelte az életnagyságú festmény közpénztárból való megrendelését. Felhatalmazta az alispánt, hogy tárgyaljon a leghozzáértőbb művésszel, és tegyen meg minden szükséges intézkedést a kép mielőbbi elkészíttetése érdekében.

Koppány Ferenc egy hónap múlva jelentette, hogy a kép megfestése iránt szerződést kötött a Pesten alkotó festőművésszel, Györgyi Giergl Alajossal, aki elsősorban arcképfestőként volt ismert az 1850-es, 1860-as években. Portréit egyszerre jellemezte a gondos jellemábrázolás és a viselet, illetve környezet részletes, érzékletes megjelenítése. A művész 1861/1862-ben négy életnagyságú olajképet festett Deák Ferencről, köztük az elsőt a budapesti József fiúárvaház számára, a másodikat pedig Zala megye megrendelésére. A Zala megye megbízásából készített életnagyságú portrén Deák Ferenc szolid zsinórozású, egyszerű fekete ruhában áll, lábán csizmával, oldalán lebegni látszó (valószínűleg utólag ráfestett) karddal, jobb kezében az 1861. augusztus 8-ai országgyűlési felirat kéziratával – ez utóbbi nyilván a zalai megrendelők kifejezett kérésére került a képre.

Amikor Györgyi Giergl Alajos 1862-ben elkészítette Deák portréját, már nem volt hivatalban Zala megye 1861 novemberében lemondott alkotmányos tisztikara, és a megyeházán sem tartottak közgyűléseket; helyüket átmenetileg ismét császári hivatalnokok vették át. Koppány Ferenc, volt első alispán ebben a helyzetben kifizette ugyan és Zalaegerszegre szállíttatta a festményt, ám azt, jobb időkre várva, évekig a saját lakásában őrizte, mert az ereklyének tekintett képet véteknek tartotta volna elhelyezni a vármegyeháza nagytermében, ott, ahol a kormány szolgái a törvénytelen rendeletek végrehajtásáról tanácskoztak.

Koppány ez ügyben 1865. október 9-én fordult beadvánnyal Zala megye közgyűléséhez, mert az abszolutista államminiszter, Schmerling felmentése és a magyar országgyűlés összehívása után elérkezettnek látta az időt, hogy a képet elhelyezzék rendeltetési helyén, a vármegyeháza nagytermében. „… méltán remélhetjük – írta ekkor –, hogy az országgyűlés hazafias működése által alkotmányunk az egész nemzet boldogítására visszaállíttatván, termünk levegője is megtisztuland, és oda Deák Ferenc, hazánk nagy fiának eddig általam őrzött képét is behelyheztethetjük.” A volt alispán beadványában a világosi fegyverletételtől egészen 1865 őszéig felvázolta Magyarország legfontosabb politikai eseményeit. Legrészletesebben az 1861. évi országgyűléssel, azon belül is Deák Ferenc két feliratával foglalkozott, miközben a zalai kortársak közül elsőként foglalta össze Deák 1861 előtti politikai pályafutását. Koppány kérte Zala megye közgyűlését, döntsenek róla, hogy „ezen kép mikor és mi módon állíttassék fel ezen teremben”, ám az 1865 novemberétől 1867 augusztusáig tartott közgyűlések jegyzőkönyveiben nem találtuk annak nyomát, hogy napirendre tűzték volna e kérdést.

A hagyomány úgy tartja, hogy valamikor 1866 folyamán, tehát még a kiegyezés előtt a vármegyeháza nagytermébe került a „haza bölcsének” arcképe. Zala megye közgyűlése ugyanis 1867 augusztusában már arról döntött, hogy a Csány Lászlóról készítendő életnagyságú olajfestményt is a megyeháza nagytermében helyezzék el, „hajdani barátja, Deák Ferenc nagy hazánkfia arcképe mellé”.