Deák Ferenc és a kiegyezés ünnepe

A Zalaegerszegi Törvényszéken, Deák Ferenc megyei követ hajdani tevékenységének egyik színterén tudományos konferencia keretében elemezték a kiegyezéshez vezető utat, valamint Deák Ferenc szerepét.

A megyei könyvtár, a törvényszék és a levéltár közös rendezvényén Balaicz Zoltán polgármester köszöntötte a résztvevőket, jelezve, a város 770. évi írásos évfordulója méltó ünneplésének sorába is szervesen illeszkedik a tudományos ülés.

A zalaegerszegi tudományos konferencián a korszakkal foglalkozó országos és zalai történészek előadásai révén bontakozott ki a hallgatóság előtt a 214 éve született Deák Ferenc politikai munkássága és a levert szabadságharc után, a Habsburg birodalom és a magyar tartomány közt 150 évvel ezelőtt létrejött kiegyezéshez vezető folyamat.

A tudományos ülésen, mely a zalai megyei könyvtár, a megyei levéltár, a magyar jogászegylet zalai szervezete jóvoltából jött létre Zalaegerszeg és Kehidakustány önkormányzata támogatásával, elsőként dr. Darák Péter, a Kúria zalai származású elnöke szólt a nagy zalai előd közéleti életművéről és a kiegyezés jelentőségéről, valamint a hozzá vezető útról.

Emberi nagyság

A Kúria elnöke, miután nagy vonalakban végigtekintette az 1860-1867 közti, a két fél közötti puhatolózó időszakot, méltatta a kompromisszumkészség nemzeti érdekeket szem előtt tartó fontosságát, s Deák emberi nagyságának is adózott. Aki nem vállalta el az uralkodó által felajánlott miniszterelnöki tisztséget, de azután még sokszor leírta, az európai és a világpolitikai nagyhatalmi erőterek közepette mi lett volna Magyarország számára előnyösebb az első világháború küszöbén: a gyenge, zavaros viszonyú Magyarország vagy az önálló, stabil államberendezkedés juttatta volna a háború végén előnyösebb pozícióba hazánkat.

Darák Péter szólt a Kúria történetéről, amelyet 1861-ben állítottak vissza, majd 2012-ben ugyanazon a napon. Többször módosították jog- és hatásköreit, a legnagyobb változás 1882-ben és 1912-ben következett be. Ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy II. Ferdinánd már 1635-ben megtiltotta a felsőbb bíráknak, hogy „törvénytelen parancsokkal” akadályozzák az alsóbb bírákat az ítélkezésben, 1912-ben pedig igazságügyi miniszteri rendeletben szabályozták a jogegységi eljárások etikai részét. Ez utóbbi lehetővé tette, hogy a bírósági vezetők figyelemmel kísérjék a bírók ítélkezését, „és az esetleges ellentétes gyakorlatokat felfedjék”. Ez a technikai szabály utal arra, hogy „a bírói függetlenség csak a közbizalmat építheti” – fogalmazta meg a Kúria elnöke.

A történészek előadásait dr. Deák Ágnes, a Szegedi Egyetem egyetemi tanárának írása nyitotta, amelyet a történész távollétében Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója olvasott fel. Az elemzés európai geopolitikai erőtérbe helyezte a kiegyezést megelőző időszakot, valamint azt, hogy milyen nagy utat tett meg az erős uralkodói gyakorlatra készülő Ferenc József császár és a nemzeti függetlenség és alkotmányosság talaját soha el nem hagyó Deák Ferenc, amíg az 1849 után kialakult bizalmatlanság falait lebontotta, s visszaállhatott a magyar alkotmányos rend, javarészt az 1848-as törvények talaján. A kiegyezés elkötelezte Magyarországot az Osztrák-Magyar Monarchia egysége mellett, melyet a közös hadügy, külügy és pénzügy, továbbá az uralkodó személye kötött össze. Ma már történészi vizsgálódás tárgya, hogy 1867-től intenzív gazdasági fellendülést hozó 50 év után a Trianonhoz vezető okok közt megjelölhető-e a Deák által gyakran kiegyenlítésnek is nevezett szerződés.

Kancellár Zalában

Ezen a nyomvonalon haladt dr. Fónagy Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, aki azt is elemezte, hogy miként maradhatott volna fenn a Habsburg Birodalom a XIX. század nemzetállami törekvései közepette.

Béres Katalin főmuzeológus, a Göcseji Múzeum munkatársa Pusztaszentlászlóra irányította a figyelmet: a nyarakat ebben az időszakban itt töltő Deákot a magyar politikai elit itt látogatta meg, itt érlelődtek a kiegyezés részletei, például Deák hosszú magányos szőlőhegyi sétái során vagy a délutáni társasági beszélgetések révén, amelyen még Mailáth György főkancellár is megfordult Bécsből. Ide érkezett Ferenc József levele, amellyel 1866-ban, a poroszoktól elszenvedett königgrätzi súlyos vereség után magához kérette Deákot, miniszterelnöki tisztet kínálva neki, amit maga helyett Andrássy Gyulát ajánlva nem fogadott el.

Deák 1869-ben járt utoljára Pusztaszentlászlón, ami így zalai kis településként fontos helyszínévé vált a kiegyezést létrehozó tárgyalásoknak. Dr. Foki Ibolya, a Zala Megyei Levéltár főlevéltárosa a kiegyezés Zalaegerszeg fejlődésére gyakorolt üdvös hatását vette górcső alá, emlékeztetve arra, a város a járási főszolgabíró intézményével is megküzdött nagyobb önállóságáért.

A Deák-szobornál

A konferencia után, amelyet dr. Sorok Norbert zalaegerszegi törvényszéki elnök – Mikszáthot is idéző – gondolatai zártak, a megyeszékhelyi Deák téren zajlott a hagyományos koszorúzás. Ennek során a Deák nevét viselő intézmények rótták le tiszteletüket, hozzájuk csatlakozott dr. Darák Péter és a törvényszék, valamint a jogászegylet zalai tagjai, a kormányzati szervek, a városvezetés és a zalai Deák-falvak. A Zrínyi-gimnázium diákjai adtak műsort, Bános Gergő olvasta fel Deák 1867. februárjában született, az alkotmány visszaállítását méltató beszédét.

A söjtöri szülőháznál

Délután Söjtörre gyűltek az ünneplők, ahol dr. Sifter Rózsa kormánymegbízott, Manninger Jenő országgyűlési képviselő és Pácsonyi Imre, a Zala Megyei Közgyűlés alelnöke szólt a deáki életműről. Mindnyájan kiemelték Deák megfontoltságát, nemzet iránti elkötelezettségét, reálpolitikusi vitakultúráját, következetességét, amelyet az utókornak is őriznie kell. Söjtörön ez alkalommal először adták át a díszpolgári címet, amelyet Könyves Gábor polgármestertől és a szónokoktól Sághegyi Gellért plébános vett át. Posztumusz díjként Lőrincz István (1933-1982) egykori iskolaigazgató gyermekei vették át a másik díszpolgári címet. A söjtöri szülőházra 26 koszorú került az emlékezők, tisztelgők hosszú sora jóvoltából.

Vetélkedővel

Kehidakustányban is a haza bölcsére emlékeztek tegnap, az immár hagyományos emléknapon. A Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium Deák Ferenc Általános Iskolájába járó diákok a közösségi házban ügyességi játékokon mérték össze tudásukat. A Báló Tamás történelemtanár által összeállított feladatsorban voltak kvízkérdések és meg kellett építeni a Lánchidat hurkapálcikából, madzagból és gyufából, tervrajz alapján. A vetélkedőt követően a Deák-kúriánál megemlékezés zajlott. Az általános iskola igazgatója, Kánnár Zsolt osztotta meg gondolatait Deák Ferencről az egybegyűltekkel.

- Deák Ferenc olyan ember volt, aki tudott bátornak lenni, amikor bátornak kellett lenni, és bölcs volt, amikor bölcsnek kellett lenni, anélkül, hogy a becsületén csorba esett volna – mondta.

A Kehidakustányi Deák Ferenc Napközi Otthonos Óvoda nagycsoportosai Faltsyné Újvári Anna Magyar vagyok című versével emlékeztek a haza bölcsére. Az ünnepséget Deák Ferenc szobrának megkoszorúzása zárta.