Európa leggazdagabb gyümölcsöskertje egy magyar hegyen? Igen, létezik!

„A világon sehol nincs máshol ilyen kis néprajzi tájegységen belül ennyi fajta, a hozzá tartozó gasztronómiáról nem is beszélve, mi mégis az idegent csodáljuk...Az idő pedig nem nekünk dolgozik, de amíg élnek a fák – egy részük ugyan már csak a gyűjteményben –, addig van remény arra, hogy egyszer megvalósuljon legnagyobb gyümölcsészünk, Bereczki Máté álma, hogy Isten legszebb gyümölcsöskertjévé változtassuk a Kárpát-medencét.” Az idézet, a Tündérkert atyjától, Kovács Gyulától származik, aki a múlt század nyolcvanas éveiben kezdte keresni szülőföldje, Göcsej még létező örökségét, és azt tapasztalta, hogy az a végóráit éli. Aztán egy elhagyott tanyán évszázados cseresznyefasorra bukkant, benne olyan fajtákra, amelyeket a magyar pomológia, a gyümölcsészet tudománya nem is ismert. A tanyát eladták, az új tulajdonos kivágta a fákat, Kovács Gyula pedig úgy döntött, megpróbálja megmenteni Göcsej megmaradt gyümölcsészeti örökségét. Így, ezért született meg évtizedek alatt Pórszombat határában a Medes-hegyen tíz hektáron a Tündérkert. A történet felemelő és lelkesítő, hiszen nem lenne elvárható egyetlen embertől és családtól, hogy pénzét, energiáját, szabad idejét áldozva megmentsen egy pusztuló kultúrát. A Kovács család mégis belevágott.

Tündérkert: ma már mozgalom

A Tündérkertből mára mozgalom lett, több száz követője, aktív tagja van, ők segítették a páratlan gyümölcsfa gyűjtemény létrejötték, elhozták Kovács Gyulához a már kihalóban lévő, elfeledett fajtákat, és szerteviszik a Kárpát-medencében az oltványokat. Annak, hogy a Kovács Gyula munkájának híre lett, két embernek volt része: a színész Szarvas Józsefnek és az író Ambrus Lajosnak. Szerencsés találkozás. Ambrus Lajos több mint harminc éve foglalkozik a fákkal, a kerttel, és mindazzal, ami ezzel történetileg, szellemtörténetileg és szakmailag összefügg. Mondhatjuk azt is, ő menedzseli a magyar kulturális életben a Tündérkertet. Kovács és Ambrus igazi bajtársak, tisztelik és segítik egymást. Kovács azt mondja Ambrusról: magyarul érez és magyarul imádkozik. Ketten összekapaszkodva olyan munkákat jelentettek meg, amelyek a magyar pomológiai irodalom nagykönyvtárába kerülnek. Előttük a gyümölcsészet múzsája, Pomona istenasszony is fejet hajthat.

A Kortárs Könyvkiadó és a Petőfi Irodalmi Ügynökség gondozásában most megjelent majd ötszáz oldalas, Ambrus Lajos és Kovács Gyula által írt Tündérkerti pomológia című kötet a Culinaria Hungarica sorozat negyedik darabja. Mindahány nemcsak egyedülálló és ahogy mondani szokták, hiánypótló tartalom, hanem gyönyörűen kivitelezett könyv is. A Tündérkert legtestesebb fejezete az almáké, több mint nyolcvan fajta szerepel benne történetével, hasznosságával, leírásával, bizonyítva, hogy mai tudásunk erről a gyümölcsről erős kiigazításra szorul. Aztán a majd ötven fajta körtét követik a birsek, a szilvák, a cseresznyék, a barackok, a berkenyék, a sort a naspolya zárja. Mindez úgy hangozhat, mint valamiféle szakkönyv, de sokkal többről van itt szó. Megtanulhatjuk belőle ugyan az ültetés tudományát, a gyümölcsök tartósítását, a Trianon előtt is utáni gyömölcstermelő körzeteket is, de a legfontosabb tanulság mégis csak az hogy a kert a múlt, a jelen és a jövendő, és a mai embernek annak évezredes bölcsességét újra kell tanulnia. Szüksége lehet rá.

Hanthy Kinga