Lehetséges, hogy máshol is láthatta már ezeket a zalaegerszegi épületeket?

A szocializmus évtizedeiben kezdettől fogva fontos szempont volt az építkezések felgyorsítása, aminek következtében korábban nem látott mértékben terjedt el az úgynevezett típustervezés, melyet a gyorsaság mellett a költséghatékonysággal is lehetett indokolni. Ahogy más városokban, Zalaegerszegen is a 20. század második felében az összes, telepszerűen épült lakótömbnél megfigyelhető az országos vagy helyi típustervek szerint épített lakóházak egymásmellettisége. Ez a folyamat valójában nem tájidegen, hiszen a telepszerűségnek éppen ez adja meg az esztétikáját, ami a mai napig érvényes. Kevéssé közismert azonban, hogy a múlt század közepétől a középületeknél is kezdett elterjedni a típustervezés, a lakóházaknál ismert költséghatékonysági elvek érvényesíthetősége miatt. Az ebből fakadó homogenizáció, egyszínűség és a vele szimbiózisban élő egyszerűsítés addig nem is okozott egy településen különösebb vizuális élményvesztést, amíg az adott városban az aktuális típusépületből csak egyet építettek. Előfordult azonban, még egy olyan kisebb városban, mint Zalaegerszeg is, hogy egy-egy középületből több egyformát is felhúztak, ami a látvány szempontjából már némileg visszavethette a település építészeti értékét. 

Típusépületek Zalaegerszegen

Jelen cikkben jobbára azokat a szocialista kori zalaegerszegi középületeket veszem sorra, amelyekről a helybeliek nem is gondolnák, hogy az ország más városaiban is találkozhatnak hasonmásukkal. Mára a felújítások és átépítések, esetleg lebontások nyomán csökkentek, illetve időnként alig felismerhetőek ezek az azonosságok, de néhány évtizeddel korábban jó pár esetben lehetett afféle déjà vu érzése egy másik városba vagy vice versa Zalaegerszegre látogatónak, hogy jé, ez ugyanolyan, mint ami nálunk is van…

Az 1950-es években a fegyveres testületek építkezései vitték a prímet, minden mással szemben elsőbbséget élveztek, különösen a honvédségi beruházások. Az egykori zalaegerszegi Petőfi laktanya területén is több olyan épület található, amelyek az akkori építési dömping jegyében típustervek alapján készültek. Polgári, közforgalmi célokat szolgált, de potenciálisan mégis ebbe a körbe tartozik az Andráshidán felépített repülőtér is, amelynek létesítési szándékáról 1952 elején egy négysoros levélben tájékoztatta a közlekedési miniszter a városi tanácsot, kérve a megfelelő helyszín kijelölését. A repülőtér többek között azért is készülhetett el 1953. augusztus végére, mert építéséhez típustervet alkalmaztak. Nem tudni, hogy az országban még hány helyen építették meg a „mi” repülőterünket, de Pécsen szintén egy ugyanilyet építettek 1957-ben, amely ma már nem látható. 

Az ötvenes éveknél maradva, a Radnóti utcai óvoda (1954) sem egyedi épület, társait többek között Hajóson, illetve Kincsesbányán is felfedezhetjük. A mai Zárda utcában lévő egykori csecsemőotthon épülete (1956) sem egyedi tervezés volt, egyik ikertestvére Kecskeméten is látható. 

Budapesten 1961-ben egy külön tervezővállalatot is létrehoztak (Típustervező Intézet), amelynek célzottan a típustervek megalkotását és terjesztését tették feladatává, bár fő profiljának a lakóépületek tipizálását szabták meg. A középületek típustervek szerinti adaptálásának fő időszaka az 1960-as évtized lett, amikor „futószalagon” ontották ezeket a termékeket. Időben a legelső egy még 1959-ben, a fenti intézet egyik építésze, Reisch Péter által kifejlesztett típusiskola terve lett, amelyet abban az időben szinte minden városban, de néha községekben is használtak. Ennek alapján csak Zalaegerszegen három iskola is felépült (Ganz, Munkácsy, Kinizsi). 

A kormányzat az ötvenes-hatvanas évek fordulóján komoly lépéseket tett a morbus hungaricusként is emlegetett tüdőbaj radikális felszámolására, minek keretében az országban egyenletesen elosztva több rendeltetésszerű tüdőkórház felépítését tervezték. 
Valamennyi kórház egy típusterv alapján épült meg, a zalaegerszegi (pózvai) volt az első 1962-ben, majd ezt követték a többiek:

• Tatabánya, 
• Pécs, 
• Kalocsa, 
• Nyíregyháza, 
• Szekszárd, 
• Edelény.

 A terveket Schőmer Ervin készítette; érdekessége ennek, hogy még ez sem volt teljesen új szellemi termék, mert egy már felépült 400 fős munkásszállás tervét igazították a megváltozott funkcióhoz. 

A korabeli közlekedésfejlesztés sem nélkülözte a típusterveket. Talán a közelisége miatt is az egyik legismertebb duplifikáció a buszpályaudvarunk (1965), amelynek ikertestvére a mai napig megtalálható a szomszédos Veszprémben. Az már kevéssé ismert, hogy Budapesten a Kosztolányi Dezső téri, ma már kávézóként funkcionáló buszállomás is ugyanezen típusterv kis módosításával épült fel, Félix Vilmos terve szerint. Salgótarján felé autózva már a városba érkezés előtt messziről feltűnik egy ismerős sziluett, a helyi kenyérgyár épülete, teljesen megegyezik a jól ismert kaszaházi gyárépülettel, amely 1964-ben készült el. Végezetül álljon itt egy kereskedelmi egység, a Landorhegy aljában, 1966-ban átadott „ruhagyári ABC” épülete, amely Szolnokon, szintén lakótelepi környezetben reinkarnálódott.