Tényleg ostoba a szamár? Vagy megérdemli a bronzszobrot is?

A szamár Afrikából származik, ahol még megtalálhatók vadon élő társai. Főleg a kies, köves hegyvidéken volt nélkülözhetetlen. Így a zerge járta ösvényeken, ahova csak ő tud felkapaszkodni. Bár nem futásra, ügetésere termett, szorult helyzetben az 50 kilométeres sebességet is eléri. Elviseli a száraz éghajlatot, a csapadékban bővelkedő Közép-Európában kevésbé érzi jól magát. Olyan erények jelképe, mint az állhatatosság, a szívósság, a türelem, az engedelmesség vagy az alázat. Közismert igénytelensége folytán víz és élelem nélkül képes robotolni. Szervezete ellenálló a betegségekkel szemben. Hosszabb életű a lónál, eléri a 40-50 éves kort. Két-három éves korától ivarérett. Szőrzete szürke vagy barna. Jellegzetes a nyak- és fejdísze, s a farok végének bojtossága. Magassága 90 centitől másfél méterig terjed. A lónál sokkal korábban háziasították. Már időszámítás előtt 4000 évvel a Nílus völgyében munkára fogták. Az első példányai i.e. 1000 körül érkeztek görög földre.

A szamártej nem okoz allergiát

Tejének külön hasznát veszik. Táplálkozási szakemberek szerint e fehér ital sok összetevőben azonos az anyatejjel, így azok a csecsemők is fogyaszthatják, akik allergiások bizonyos fehérjékre. Szőrtelenített, simára kidolgozott bőréből pergamen készült a középkorban, amelyre egykoron írtak. A juhtenyésztésben a mai napig hasznát veszik a nyáj kolomposaként (vezetőjeként) és a juhász teherhordójaként.

E sok dicséretes jellemvonás ellenére a mesék és mondák gyakori negatív szereplője, ahol keményfejűként, ostobaként tűnik föl. Ezt a bélyegét ma is rásütik bizonyos emberekre. Ismert Jean Buridan 14. századi francia filozófus példázata, mely szerint egy éhes szamár elé két teljesen egyforma, jó minőségű szénaköteget tesznek, ám ő döntésképtelenség okán nem tud választani, így éhen halhat.

Dalmáciában bronzszobrot állítottak neki 

Leginkább a melegebb égövben fordul elő, Észak-Afrikában, Egyiptomban, Szíriában, Perzsiában, Dél-Európában. Dalmáciában olyannyira becsülik, hogy még bronzszobrot is állítottak neki a Hvar szigeti Jelsa városkában. Arrafelé a vidék egyik szimbóluma, az ember nagyra tartott segítője. Adria partjai mentén a tovar nevet kapta, aminek a jelentése teherhordó. Az amatőr művész életnagyságú alkotásának a mindig forgalmas part menti sétányon találtak helyet, ahol a turisták örömmel fotózkodnak előtte, s olvashatják a kétnyelvű – horvát és német - feliratot, mely szerint „A tovar a mediterrán család történelmének része, aki fölnevelt minket, azzá tett, amivé lettünk.”

Nem könnyű megülni

Máshelyütt, a Šibenikhez közeli Tribunj nyaralóhelyen évtizedek óta tartanak szamaragoló versenyeket. A sokszor engedetlen jószágokat nem könnyű megülni nyereg nélkül, szőrén, hát még ha a páratlanujjú patás megmakacsolja magát. Ilyenkor komikus jelenetek sora adódik, a rivát elözönlő szurkolók nagy-nagy derültségére. Nem egy csökönyös csacsi leblokkol, ilyenkor a gazdiknak külön kell ösztökélniük őket.

A jószág, a számos haszna ellenére, gyakran negatív színben tűnik föl mesékben, szólásokban-mondásokban. Ez utóbbiakból idézünk néhányat: 

• „Ha a hajcsár változik is, ott marad a nyereg a szamáron; 
• A szamár csak szamár, ha Bécsbe viszik is; 
• Aranyat hord a szamár, bogáncs-kórót eszik; 
• Diófának, szamárnak, asszonyembernek verve veszik hasznát; 
• Elszenvedi szamár a verést, csak enni adjanak neki; 
• Ha a szamárt virágvasárnap imádnák is, mégis csak szamár; 
• Hozzászokott mint szamár a böjthöz; 
• Kecskét szakálláról, szamarat füléről; 
• Kitűnik mint birkák közül a szamár; 
• Kutyaugatás, szamárordítás nem hallatszik mennyországba; 
• Rámaradt mint szamárra a füle; 
• Szamár a füléről, bolond beszédjéről ismerszik; 
• Áll, mint Bálám szamara (azaz megrökönyödve; Barangol, mint Baranyában a szamár (vagyis céltalanul jár-kel.)

A Bibliában szent állatként tisztelik a bárány mellett. Az Újszövetség tanúsága szerint a hátasállaton Jeruzsálembe érkező Messiást a béke fejedelmeként fogadják a szenvedése előtti héten. Érkezését virágvasárnap néven jegyzi az egyháztörténet, midőn tömegek jöttek ki a Megváltó elé, pálmaágakkal köszöntve őt. A szamarat azóta a Szentírás a béke szimbólumaként ábrázolja. A lovon való bevonulás a háború jelképe lett volna, ám Jézus a megjelenésével békét hirdetett…