2025.05.13. 14:00
Mácsai Pál nem színművészként érkezett, hanem édesapjáról mesélt Zalában
Rendhagyó, személyes tárlatvezetésre várták az érdeklődőket a Városi Hangverseny- és Kiállítóeremben múlt pénteken. Március végén nyílt meg a kétszeres Munkácsy-díjas alkotó, Mácsai István kiállítása, akkor a báty, a zenetörténész Mácsai János emlékezett édesapjára, ezúttal a festő másik fia, Mácsai Pál színművész osztotta meg a család személyes történeteit a közönséggel.
Mácsai Pál az édesapjához fűződő személyes emlékeit osztotta meg a zalaegerszegi közönséggel.
Fotó: Mozsár Eszter / Zalai Hírlap
A telt házas előadás a földszinten kezdődött, hiszen ekkora tömeg nem fért volna el a karzaton. Mácsai Pál mosolyogva jegyezte meg, reméli, hogy az érdeklődés annak a festőnek szól, aki egyébként fél évszázaddal ezelőtt mutatkozott be a zalai közönségnek. A személyes, bensőséges monológ nemcsak a művészt, hanem az embert, a családapát idézte meg. Mácsai István festőnek született, a vérében volt a világ ábrázolása. Soha nem alkudott meg, az izmusok nem érintették, következetesen tartott ki saját szemlélete mellett még úgy is, hogy műveit egyszer pocskondiázták, máskor az egekbe emelték a „kritikusok és ítészek”.
Fotó: Mozsár Eszter / Zalai Hírlap
A családban szállóigévé lett a rajztehetséggel megáldott 3-4 éves Pistuka válasza nagymamájának, aki nem értette, miként volt képes a libát a kacsától olyan ügyesen megkülönböztetni. „Meg köll nézni”, nemes egyszerűséggel ennyit válaszolt a kisgyermek. A színművész úgy fogalmazott, tulajdonképpen ez lett egész életének ars poeticája, nosztalgikus lényének esszenciája. Mácsai István festőművész a látványt, a látottakat adta vissza zsánerképein, portréin, még a szimbolikus művein is.
Mácsai Pál öröksége: otthonukba költözött az európai kultúra
A háború sokszorosan zilálta szét Mácsai István életét, gyermekkorát, egyetlen vázlatfüzete maradt meg 6 éves korából. Akkor érettségizett le, amikor Hitler bevonult Párizsba. Hihetetlen módon szívta magába az általános és humán műveltséget a reál iskolában úgy, hogy mindezt gyermekeinek adta át a későbbiekben. Származása miatt nem úszta meg a munkaszolgálatot, ám szerencsére a haláltábort elkerülte. 1945-ben vették fel Bernáth Aurél osztályába, ám nem fejezte tanulmányait, diploma előtt hagyta ott a főiskolát, mégis kétszeres Munkácsy-díjjal ismerték el művészetét. Realista festő volt, ám tudta a szocreál ideológiát lelkiismeretesen kiszolgálni. Mácsai Pál így összegezte édesapja életművét, saját hangját: látványalapú, realista festő, ám lírai-groteszk, szürrealista, szubjektív elemekkel fűszerezve.
Mácsai Pál Zalaegerszegen
Fotók: Mozsár Eszter
