2025.04.01. 19:30
Az emberiség legszörnyűbb arca - Tragédia, amit máig nem lehet felfogni (galéria, videó)
Nagykanizsán, a Halis-könyvtárban nyílt meg kedden az ARTalakulas Galéria és a város közös kiállítása. A SOA fájdalma - Nemzetünk traumája 80 évvel ezelőtt történt című holokauszt tárlat célja, hogy megszólítsa a fiatalokat.

Holokauszt kiállítás nyílt Nagykanizsán a könyvtárban, képen a diákok műsora a megnyitón
Fotó: Szakony Attila
A holokauszt kiállítás tematikájáról Tölgyesi Katalin, az ARTalakulás Galéria vezetője és a kiállítás kurátora beszélt. Elmondta, a város tanárai és a diákok aktív közreműködésével készültek a rendezvényre, hogy a 80 éve történt fájdalmas eseményekre emlékezzenek. A „soá” a holokauszt héber megfelelője, az Izrael népe elleni borzalmak tanúja. A kiállítás emellett szól a nemzet traumájáról, a traumafeldolgozásról is, mert szükség van arra, hogy egymás fájdalmát megértve, átérezve, empatikusan közeledjünk egymás történeteihez, sorsához, fogalmazott.

Fotó: Szakony Attila
Holokauszt kiállítás nyílt a Halis-könyvtárban
A kiállításon fotók, fotómontázsok, fotógrafikák láthatók. Tölgyesi Katalin kiemelte, a diákok fogékonyak a művészet nyelvére, ebből kiindulva tanítást is terveztek nekik. A következő napokban nyílt tárlatvezetéssel mutatják be nekik a május 10-ig nyitva tartó kiállítást, s közben megemlékeznek a múltról.
A megnyitón Benke Dániel, a Halis István Könyvtár igazgatója vezette fel a tárlat témáját. Arról beszélt, hogy a második világháború megmutatta az emberiség legszörnyűbb arcát, emberek millióit pusztították el egy értelmetlen eszme, ideológia nevében. A nagykanizsai zsidóság a holokauszt idején szinte teljesen elpusztult, s a túlélők sem maradtak a városban.
Holokauszt kiállítás Nagykanizsán
Fotók: Szakony AttilaKöszöntőt mondott Horváth Jácint, Nagykanizsa polgármestere, aki George Steiner irodalmár-filozófus holokauszttal kapcsolatos gondolatait idézte.
Végül a tárlatot Heisler András, a MAZSIHISZ volt elnöke azzal nyitotta meg, hogy 80 évvel a holokauszt után paradigmaváltás előtt állunk, hisz lassan elfogynak a túlélők, a hiteles tanúk. A személyes emlékezést néhány éven belül átveszi a történelmi visszatekintés, az adatok a felkavaró érzelmek helyett. A visszaemlékezések hitelességét s az érzelmek hiányát talán a művészet tudja pótolni.
Ezután a helyi iskolákból érkező diákok emlékező műsora következett.