Magyar Tempevölgy, avagy ahol a múzsák élnek

Beleszeretett e vidékbe, olyannyira, hogy telekvásárlásra adta a fejét, és többtucatnyi nyarat töltött el szép kis villájában. A neves füredi Kerektemplom szomszédságában áll napjainkban is az az épület – ma már emlékmúzeumként –, ahol az írófejedelem szintén népszerű feleségével, Laborfalvi Rózával, korának híres színésznőjével és a népes családdal töltötte a mozgalmas balatoni nyarakat. Kezdetben Jókai tüdőhurutját gyógyíttatta ezen a vidéken, majd állandó helyszínné vált életében és ezáltal műveiben is több helyütt feltűnik e vidék. Napjait javarészt írással töltötte, egy korabeli visszaemlékezés szerint szobájában tornyosultak a kéziratok: „Jókai írószobája, mely ablakaival a Balatonra néz, maga az egyszerűség. (…) Itt is, ott is felhalmozott könyvek; egy asztal tele hírlapokkal. Az íróasztalon poharakban régibb hervadt virágok, hihetőleg emlékek kötnek hozzájok; az alezarintinta mellett pedig ívnegyedek, pár ujjnyi szélesen legyűrt széllel; még a betűk alig száradtak meg rajtuk. Másik részen nagy pakéták, levélcsomagok, kéziratok.”

Jókai felesége, Róza asszony híres volt arról, hogy nagy háztartást vitt Füreden is, egyben ő volt a ház lelke, mindenese. Halálával (1886) a nagy vendég­járás abbamaradt, és Jókai eladta egykori szeretett hajlékát. Jókai egyébként második, igen ifjú feleségével, Nagy Bellával szintén többször ellátogatott még Balatonfüredre. A nagy mesélő élete utolsó nyarát is az általa kedvelt vidéken töltötte: 1903-ban feleségével a siófoki Fekete-villában pihent.
Az egyik legismertebb, Jókai tollából származó Balaton-ábrázolás Az aranyemberben (1872) olvasható, amely a téli Balaton egyik legszemléletesebb leírása is egyben. Sziklay János író véleményével egyetérthetünk, miszerint Jókai „nagyon, de nagyon sokat tett ezzel a Balaton népszerűsítésére. Hányan lehetnek szép Magyarországon, akik csak attól fogva érdeklődtek a Balaton iránt, hogy Jókainak ezt a regényét olvasták? Micsoda megragadó, pompás leírása van benne a téli halászatnak, a rianásnak!” De megjelenik a nagy tó a Szegénység Útja (1874) című, majd az Asszonyt kísér, Istent kísért (1880) című kisregényében és a Rémhalász (1891) című regéjében egyaránt. 
A füredi Jókai-emlékházba hangulatos, korabeli elemekkel elevenedik meg Jókai Mór és Laborfalvi Róza színes, balatoni miliője. Beléphetünk a fogadószalonba, megtekinthetjük az étkezőt, a hálószobát, a jellegzetes tárgyi emlékeket. A tárlatnak köszönhetően betekinthetünk az író kedvelt szokásainak világába is: csillagászat, kertészet, csigagyűjtés. Az idézetek, vezetőszövegek segítik a látogatót a tájékozódásban, a korszak jellegzetességei­nek megértésében. Idén nagy jubileumot tarthat a magyarság: 200 éve lesz annak, hogy az írófejedelem megszületett. Bár országosan több emlékhely, emlékszoba is ápolja szellemi örökségét, a balatonfüredi Jókai Emlékház fontos színtere az emlékőrzésnek és a hatalmas életmű felidézésének.

Dr. Kovács Emőke