Filmkritika

2025.01.26. 09:00

A bennünk lakó szörny

Leigh Whannell az egyik legmegbízhatóbb horror alkotó Hollywoodban. Az első három Fűrész, illetve az Insidious filmek írójaként tette le névjegyét, de rendezőként is bizonyított, többek közt a 2020-as A láthatatlan emberrel. Most ismét egy "szörnyfilmmel" rukkolt elő, a klasszikus Farkasember sztorit gondolva újra.

Jelenet a filmből.

Blake (Christopher Abbott) nehéz gyermekkora után, felnőve boldog életre vágyik, mindent meg akar adni lányának, noha feleségével kissé elhidegültek egymástól. Apja halála után elutaznak összepakolni a megmaradt emléktárgyakat, ám a sűrű oregoni erdők sok borzalmat rejtenek.

farkasember
Farkasember újragondolva. Jelenet a filmből.

Whannell remekül ért ahhoz, hogy a kommerszet igényes formában, fogyaszthatóvá tegye, miközben az összképet sem lengi körbe az izzadtságszag. A sokszor látott Farkasember történeten is csavart egyet és önismétlés helyett visszament az alapokhoz. Ez elsőre izgalmasnak tűnik, de kétélű fegyver, mely fordítva is elsülhet. A remek nyitány betekintést enged Blake fiatal éveibe, amikor apja vasszigorral, túlféltve, mégis jobbára szeretet nélkül nevelte. Ugrunk 30 évet előre, hősünk már szülő és nem kívánja elkövetni ugyanazokat a hibákat, imádja a lányát és minden erejével azon van, hogy megvédje, illetve harmonikus életet biztosítson neki. A kihűlt házassága megmentése és az erősebb családi kötelék kialakítása a cél, melyben jó katalizátor lehet az oregoni kiruccanás. Ahogy sejteni lehet, az út rémálommá válik, ugyanakkor az rögtön világos, hogy Whannell műve sokkal inkább rámegy a drámára, mint műfajbéli társai. Már A láthatatlan ember is a családon belüli erőszakra, illetve a toxikus kapcsolatokra fókuszált, emellé kreálva meg a tradicionálisabb paranoiahorrort. Itt szintén a családi egység kerül a középpontba, a szülőktől kapott jellemvonások, melyek a gyermek komplett fejlődését befolyásolják. A rendező igyekszik a lehető legrealistább köntösben körüljárni a témát, így a farkasemberes mitológiára jellemző dolgok kimaradnak. Nem tényező a telihold, nincs ezüst pisztolygolyó, helyette a folyamat egy betegségként van ábrázolva. Könnyen ki lehet találni mit szimbolizál az átalakulás és ezen a fronton működik a film. Az igazi erőssége abban rejlik, hogy hitelesen szemlélteti az eset tragikusságát. Blake és a lánya odavannak egymásért, így amikor felüti fejét a kór, az anyának kell lépnie. A perspektívaváltás azonban nem elég erős, nincs meg a kellő kontraszt a kergetőzős szegmensek és az érzelmesebb részek közt. Akadnak erősebb pillanatok, ám ha tudatos alkotói szándékként a drámára helyezzük a hangsúlyt, akkor elvárható egy fajsúlyosabb emocionális gyomros. A megoldás viszont túl gyorsan érkezik, s hiába nyers és a maga módján hiteles, a felépítettsége nem elég alapos. Az anya-lánya kapcsolat csak lóg a levegőben, nem jön át az egymásra utaltságuk, illetve ezzel a végkicsengéssel az üldözésnek sem volt túl sok értelme.

A Farkasember egyértelműen mást ad, mint előzetesen gondolnánk és emiatt sokaknak nem fog tetszeni. Képes horrorként működni, bővelkedik feszült és izgalmas jelenetekben, ám szellemiségében nem egy sokadik hasonszőrű változat akar lenni. Ez önmagában előny, valahogy mégis túl kis léptékű marad és szerkezetileg nem elég kiforrott. Kétségtelenül megvannak az erényei, autentikus és tartalmas újragondolása egy ismert sztorinak, de ez a vonyítás nem fog a zsigereinkig hatolni.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!