Zalaegerszegi színház: A lebénult milliomos és a bevándorló srác

A történet egy súlyos ejtőernyős balesetet szenvedett, emiatt megbénult, kifinomultan művelt, gondolkodásában elegáns francia milliomos és az ő ápolását végző, kissé bárdolatlan, ám ősi beleérző ösztönökkel megáldott bevándorló (a filmben fekete, a zalaegerszegi színház színpadán török) srác közötti kapcsolat barátsággá fejlődése.

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház e darab műsorra tűzésével két alaposan kidolgozott, átélt, megkonstruált alakítással ajándékozza meg a közönséget, egyben a társulat két tagját, Bellus Attilát és Helvaci Ersan Davidot.  Egyszerűen szólva, Funtek Frigyes vezetésével, instrukciói nyomán mindketten beletették mindazt, amit a világról és magukról tudnak. A gazdag Philippe szerepében Bellus Attila szinte önmaga hivalkodásmentes eleganciájába bújik, disztingvált, pasztell személyiség. Az alakítás szakmailag is megoldott, pedig a mozdulatlanság bizonyára nehéz. 

A színház zalaegerszegi életrevalói

Nem tudom, mióta várt főszerepre Helvaci Ersan David, de ha tudjuk, hogy már 2017 óta játszik Zalaegerszegen, azt kell mondanunk, van türelme. Neki sem kell máshonnan, mint saját magából építkeznie: török származású, de nemcsak ezért ismeri az élet keményebb oldalán, így a jég hátán is megélők indulatait. A munkanélküliség és a zűrös családja anyagi gondjai közt evickélő Driss, a nyaktól lefelé béna Philippe mellett rálát a gazdagok, műveltek kipárnázott életére, amiből csak a lényeg hiányzik: a mágnás a kerekes székhez van szögezve. Igaz, Driss tud jönni-menni, de valójában csak körbetéblábolja a kiemelkedés esélytelenségét. Találkozásuk kétfelé nyíló kapukat tár ki számukra. Ahogy a Csík György Jászai-díjas tervező alkotta tér: ki-be forgathatók a kulisszák, ha akarom, fényes kastély, ha akarom, külvárosi konyha, amiben a frigó az egyetlen luxus. 

Az életuntság két szinten játszik, mígnem a mindketten életre emelik a másikat. Ki is tanít kit? Driss megoldja a helyzete miatt szorongó Philippe szerelmi sóvárgását, Philippe pedig a művészetbe, mint az élet értelmébe meríti gondozóját. Opera, meg festés? Bénáknak veszélyes éjjeli séta kis füves cigivel a fényfestett Párizsban?  Levelezés Philippe helyett sosem látott nővel? Pici csalással vagyonért eladott Driss-kép? Sznobok és lúzerek. Az egészet plasztikussá teszi a humor majdnem mindenre jó ereje. Az arisztokratikus távolságtartás és a tenyeres talpas egyszerűség az emberség talaján ér össze.

A két főszereplő erőteljes támasztékot kapott a többi figurában, illetve a játszó színészekben. Alig van időnk rájuk csodálkozni, pedig kéne. Belegondolni a munkakeresők kínjaiba: a Philippe gondozására jelentkezők mindegyike egyedien fura élethelyzetre utal. Vagy Philippe nevelt lánya és annak kretén szerelme egyenlőtlen csatája. És a személyzet tagjai, külön-külön univerzum mindegyik. Pláne Driss családtagjai. Szóval Ecsedi Erzsébet, Czegő Teréz, Bálint Péter, Andics Tibor, Magyar Cecília, Mikita Zsuzsanna Lilla, Kováts Dóra, Kovács Martin, Kovács Virág, D. Varga Ádám, Fritz Attila, Kiss Szilvia végtelen alázattal keretezi a főszereplők jutalomjátékát, nélkül, hogy megfeledkezne a saját arcéléről. 

A záró jelenetben, amikor végre találkozik Eleonore és Philippe, mosolyogva "kerekeznek" a távolba a rokkantkocsival az óceán partján. Ennyi kimódoltan derűs melankólia belefér. 

Az Életrevalók valós történeten alapszik,  Eric Toledano és Olivier Nakache filmforgatókönyve alapján Molnár Anna magyar szövegének felhasználásával színpadra írta Perczel Enikő és Szabó Máté. 

Főszereplők: 

• Bellus Attila
• Helvaci Ersan David
• Ecsedi Erzsébet
• Magyar Cecília
• Kovács Virág
• Varga D. Ádám
• Czegő Teréz