2024.07.23. 07:02
Szív nélküli apáca, csecsemőjével együtt mumifikálódott édesanya
Teljesen kiszáradva, mumifikálódva, jó állapotban fennmaradva fekszenek a holttestek. A hűvös terembe lépve balra Fischer Antal chirurgus, a sebész, középen egy húszéves fiú, egymás mögött Borsodi Terézia a csecsemőjével a karján, és a negyvenéves Sándor Terézia apáca, akinek nincs szíve.

Dr. Vinkler Márta Erzsébet, a zalaegerszegi kórház patológusa jobbra, előtérben a húszéves fiú teste
Fotó: A szerző
Mindannyian 1731 és 1841 közötti koporsós temetkezésből származnak. A zalaegerszegi Mindszentyneumban február óta látható kilenc, természetes úton mumifikálódott holttest, melyeket 1994-ben találtak egy váci kriptában. Július 21-én vasárnap dr. Vinkler Márta Erzsébet patológus tárlatvezetése segítségével ismerkedhettünk meg velük.
A páratlan, többféle tudományág számára is korszakos történeti lehetőség megismeréséhez mi, laikusok úgy jutottunk, hogy ez évben Békéscsaba után Zalaegerszegen mutatják be a világhírűvé vált váci múmiákat a Magyar Természettudományi Múzeum és a váci Tragor Ignác Múzeum közös vándorkiállításán. A szeptember végéig látható Rejtélyek, sorsok, múmiák tárlat lakói az alacsony hőmérsékletnek, az állandó légmozgásnak köszönhetik épségben maradásukat, illetve annak a gyantának és nedvességmegkötő faforgácsnak, amit a levegős fenyőfa koporsókban a holttestek alá szórtak. A leletegyüttes és a korabeli anyakönyvi bejegyzések, a város életét feltáró források összevetése után a múmiák többségének tudják a nevét, ismerik az élettörténetüket, sőt még arról is van információ, hogy milyen rokoni szálak fűzték őket egymáshoz.

Fotó: A szerző
A tárlatvezető patológus először kalandos mesetörténetbe csomagolva beszélt a majd 300 évvel ezelőtti Vác lakosairól, akik a törökdúlás után, a Mária Terézia által szorgalmazott betelepítéssel élve német nyelvterületről érkeztek. A váci polgárok a temetkezés során a templom alatti kriptát is használták.
Több száz éves nyugalmuk az ajtó befalazásának köszönhető, ám 1994-ben a domonkos templom felújítása alkalmával a templom alatt, a befalazott ajtó mögött 262 színes koporsóba elhelyezett holttestet találtak. Mind egykori váci polgárok voltak, vannak közöttük gyerekek, nők, férfiak, szerzetesek, mesteremberek, hivatalnokok… A vizsgálatokban, a lelet közkinccsé tételében a Magyar Természettudományi Múzeum segédkezett, a diadalmenetük azóta is tart, olyannyira, hogy a súlyos fejlődési rendellenességgel született és a tbc-től is gyötört néhai Tauber Antónia bárónő múmiája most éppen az Amerikai Egyesült Államokban „turnézik”, Zalaegerszegen az életéről a testről készített röntgenfelvételek üzennek.

Fotó: A szerző
Zalaegerszegen látható az esztergomi és váci seborvos, Fischer Antal teste, a családi végrendeletekből tudható, a família több tagja is az egészségügyben dolgozott.
Elidőzhetünk a néhai Weiskopf József dohánykészítőt őrző, a test állagát biztosító szigorúan klimatizált üvegkoporsó előtt, hogy lássuk, hogy nézett ki egy halotti ing, milyen szalagok díszítették.

Fotó: A szerző
Mellette megkapó pár, anyag és csecsemő gyermeke. Borsodi Terézia három napig vajúdott, de a gyermek nem tudott világra jönni. Ezt onnan tudjuk, hogy az édesanyán császármetszés nyomai látszanak: a kor szokásai szerint az anya halála után próbálták a magzatot megmenteni, de ez esetben nem sikerült, a baba is meghalt. A szomszédos halotti fekhelyen a rendkívül jó állapotban megmaradt apáca egyik ujja jól láthatóan erőszakos beavatkozás miatt hiányzik, valószínűleg még a temetést követően az égi kedveshez kötő jegygyűrűjét szerezték meg illetéktelenek.
A szív nélküli klarissza apáca kiléte sokáig homályban maradt, csak az látszott, hogy szakszerű, de boncolás nélküli volt a szerv eltávolítása. Talán hazavitték távoli szülővárosába a szívét, mivel a szeptemberi halálozásakor a teljes test szállítása nem volt lehetséges.

Fotó: A szerző
A múmiák nagyon sokat segítenek az orvostudomány kutatásainak is. Mint dr. Vinkler Márta Erzsébet elmondta, a kor egyik legtöbb áldozatot szedő betegsége, a tuberkulózis, azaz a tbc volt, amely roncsolta a csigolyákat és a gerincet, ezért jól detektálható a tetemeken. Mivel a kórokozók száz éveket is képesek túlvészelni, a testekben lévő maradványok baktériumtörzsek azonosítását tették lehetővé, de a DNS-ünk változásainak kutatásához is hozzájárulnak. Mivel a kórokozók ennyi idő után is fertőzőképesek, a testeket a vizsgálatok előtt hosszan fertőtlenítették. A múmiák jól tűrik a szállítást, a kiállításokat, csupán nem túl gyorsan változó páratartalomra és állandó alacsony hőmérsékletre van szükségük. Az üveg tárolóedényekben ezeket a paramétereket külön-külön műszer méri.
A kiállításban a kriptarekonstrukció, a falakon és az üvegkoporsó alakú vitrineken elhelyezett információk segítik a látogatót abban, hogy elképzelje és átélhesse, milyen körülmények között élhettek a 18-19. századbeli Vác lakói.
A tárlatvezetés végén hallottunk Arányi Zolikáról. Az 1862-ben hatévesen elhunyt kisfiú édesapja, Arányi Lajos a 19. század egyik legjelentősebb orvosa, a hazai kórbonctan első oktatója volt. A professzor maga mumifikálta halott kisfiát, 100 órán át tartósította, felöltöztetve ülő helyzetben rögzítette, és a kis testet íróasztala mellett tartotta. Az apa halála után a család őrizte a kisfiú múmiáját, majd az orvostörténeti múzeumba került.