Évtizedek óta gyönyörködhetünk évadzáró műsorukban - részletek a 65 éves Zalai Táncegyüttes őskorából

A Zalai Hírlap 1959. augusztus 5-ei száma már hírt ad arról, hogy a Zalai Együttes tánckara megkezdi munkáját. Hat-nyolc kisebb lélegzetű kompozíciót tanulnak be elsőnek, azzal a céllal, hogy a táncosoknál kialakítsák az egységes táncolási módot. Majd az október végére tervezett bemutató anyagát dolgozzák fel. Ez egy zalai, baranyai, Kalocsa vidéki és egy Szatmár megyei cigányanyagból, egy legényes és egy leány táncból áll. Az októberi bemutatón szerepel egy hat tételből álló történelmi sorozat, amelynek forgatókönyvét Háromfai Sándor, zenéjét Vannay János, koreográfiáját pedig Orsovszky István készíti.

A Zalai Táncegyüttes harmadik önálló műsoráról a Zalai Hírlap 1961. február 8-ai száma közölt kritikát: „Első megállapításként mindjárt ez kívánkozik: az együttes mostani műsora jelentős fejlődésről ad számot. Míg korábbi szerepléseik alkalmával gyakori volt a darabos, kiforratlan mozgás, az összecsiszoltság hiánya, most ezek a produkciók értékét csökkentő momentumok szerencsésen eltűntek. Az ok nyilván ott van, hogy egy kialakult törzsgárdával való rendszeres foglalkozás hosszú és fáradságos munkájának gyümölcsei értek most be, s innen az, hogy a táncosok képessé váltak felülemelkedni a koreográfiai utasítások merev megvalósításán, táncoltak, a szó teljes, igaz, ábrázoló értelmében. (…) A kilenc táncszám zömét vegyes táncok adták, s köztük különösképpen a Csalogató csárdás és a Kapuvári verbunk és csárdás mutatta a néptáncra támaszkodó önálló koreográfia munka eredményeit. (Előbbi Orsovszky, utóbbi Molnár István koreográfiájával.) A férfi és a női kar összehangoltsága, a ritmikai és kifejezésbeli precíz kidolgozottság is itt érződött a legjobban. Hasonlóképpen dicséret illeti a Bihari verbunk férfikari táncot, s az életvidám, színes Menyecsketánc nőikari táncot. Ezekben lehetett a legalaposabban felmérni azt a jelentős fejlődést, amelyben az együttes tagjai egyenként is átmentek.”