Versek a víz világnapjára

Ezek egy része a vízhez kötődik, melyek a 2020-ban megjelent Gondolatcseppek a vízről, illetve az egy évre rá kiadott Forrás című kötetében is olvashatóak. Dr. Csider Sándor versei a víz csodáit mutatják be, végigkísérve útjukat a forrástól a patakon, folyón át a tengerig, a földtől az égig. A költő számára a víz többek között a tisztaságot, a törvények szerint működő szabadságot, az önzetlen adni tudást és a befogadás fontosságát jelenti. Írásai kétségbeesett kiáltások a víz védelmében, aggódást fejeznek ki a természet és az emberiség jövőjéért. Költeményei forrásként szolgálhatnak a víz és a környezet védelmét szolgáló előadók, szónokok, műsorszerkesztők számára, de örömét lelheti bennük minden olvasó. Most egyik legújabb versét – amely a Himnusz a Zalához címet viseli – a víz világnapja alkalmából ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Csider Sándor: Himnusz a Zalához

Az Őrség szívében mélyen

kristályos forrás fakadt,

Fekete tó tőzegében

ered a Zala patak.

Keletre, északra indult,

majd délre kanyarodott,

folyamát jó sors vezette,

táplálja a Balatont.

Partjain nemzetek éltek,

honvédők és hódítók,

magyarrá forrottak össze

völgyében megmaradók.

Vármegye viseli nevét,

falvak és szép városok,

hullámát csodálva várják

hajnalok és alkonyok.

Kövei hangszerén játszik,

lassulva elcsendesül,

partjait építi, bontja,

öblök ölén szenderül.

Rétjein lovak legelnek,

édeni tájon halad,

habjai csordákat látnak,

őzet és szarvasokat.

Liliom nő a szegélyből,

szirmokon szitakötő,

gyűjti a csermelyek kincsét,

duzzasztja édes eső.

Fák védik kanyargó medrét,

halakat, kis rákokat,

fürdőző gyermekek hadát,

forgókat, nádasokat.

Madárdal szól ligetekben,

lepkéket röpít a szél,

vízre dőlt odvas törzsek

rejtekén bogárraj él.

Hozz örök békét e tájra,

Istenünk, segíts nekünk,

áldd meg a Zalának vizét,

éltetve éljen velünk!