Vecsei H. Miklós és zenekara előadása Pilinszky János és Csoóri Sándor életművéből

A performansz határterületein mozgó alkotócsapat minden tagja  elismert művész: Hegedűs Bori (ének), Mihalik Ábel (dob), Frimmel Jakab (billentyű, elektronika) Paczári Viktor (basszusgitár), Ratkóczi Huba (szólógitár). 

Korábbi produkciójuk, a „Párbeszéd, sötétben”  több, mint 50 előadásnál  tart a 2021. júniusi bemutató óta. Új előadásukban, mint az ajánlóban írják, a látványvilág, a zenei komplexitás és a fényművészet elemeit ötvözik a két költő életműve talaján.

Az egerszegi előadás kapcsán Vecsei H. Miklóst elektronikus levélben kérdeztük: 

– Honnan ered a formáció neve, a QJÚB? 

– Ez az összművészeti formáció már közel két éve dolgozik együtt, de mostanra döntöttük el, hogy nevet választunk magunknak és hivatalosan is elindulunk egy közös úton, valamiféle közös identitást keresve. A QJÚB név, az angol cube szó fonetikus kiejtése, a szimbólum pedig Pilinszky János egy esszéjéhez köthető, amiben a kocka, mint a bennünk rejlő ezer és ezer élet lehetőségének a jelképe. Mostani produkciónk címe éppen ezért A kocka kibontása.

– Miért Pilinszky János és Csoóri Sándor?

– Ők ketten a huszadik század legjelentősebb gondolkodói között vannak. Pilinszky tulajdonképpen a szakrális költészet nemzetközi szinten elismert művésze. Az ő irány- és útmutatásuk igencsak hiánycikk a mindennapjainkból, ezért nekünk egyrészt nagy áldás volt az ő életművüket feldolgozni, másrészt szeretnénk elvinni az üzenetüket, ahová csak tudjuk. Nem egyszerű feladat, különösen Pilinszky esetében, akinek a versei annyira sűrűek, hogy egy egész estén keresztül szinte befogadhatatlanok. Ezért próbáltunk meg  olyan intenzív látvány- és zenei világot alkotni, ami befogadhatóbbá teszi az ő szavakon jóval túlmutató dimenzióját. Szerettünk volna intenzív és komplex estet létrehozni, ahol a néző az állandó értés igénye helyett az érzékszerveivel van jelen, és ha nem is ért mindent, de bízzunk benne, hogy mégis érezni tud. Nekem volt pár ilyesmi élményem az életemben, és azokat sosem fogom elfelejteni. Ezt az élményt szeretnénk  átadni a közönségünknek.

– Látvány, zene és irodalmi szöveg hogy kapcsolódik össze?

– A látványvilágért Koltay Dorottya Szonja festőművész 80 perces animációkollázsa felel, amit 36 négyzetméteres megtört vászonra vetítünk, ez a Kiégő Izzók csapatának munkája. Önmagában a látvány felér egy pszichedelikus utazással, de a vászon előtt helyezkedik el a zenekar Mihalik Ábel vezetésével. 12 dal,  12 esszérészlet váltja egymást, főként Pilinszky Önéletrajzaim című írása alapján. 

– Pilinszky Önt régóta foglalkoztatja. Mint mondta nemrég, Ő „szavakkal fogalmaz szavakon túlit”. Hol tart a költő megfejtésében?

– El kellett teljen 13 évnek a pályámon, hogy kimondjam, nem szeretnék máson dolgozni a színpadon, mint a szakrális dimenzió keresésén, megidézésén. Ezeknek a pillanatoknak a lehetősége ott van minden egyes élethelyzetünkben, nem csak a színpadon. Most adott egy olyan magas szakmai színvonalon alkotó komplex érdeklődésű és tudású közösség, amellyel érdemes volt újra belevágni Pilinszky életművének megfejtésébe. 
Február 23-án Veszprémben volt először látható A kocka kibontása, majd a Magyar Zene Házában adják elő, a zalaegerszegi alkalom előtt pedig még Erdélybe is elviszik az alkotók.

– Zalaegerszegi kötődésű alkotótárs is van a csapatban Frimmel Jakab személyében. Milyen az együttműködés?

– Nagy öröm, hogy Zalaegerszegre nemcsak vendégségbe jövünk, hanem Frimmel Jakab barátunkat haza is hozhatjuk. Jakab különleges tehetségű zongorista és sounddesigner, a darab esszéinek háttérzenéi mind az ő alkotásai, melyek jóval túlmutatnak a megszokott hangzásvilágon, olykor univerzum távolságra is repítenek minket.

– Milyen feladatok vannak a naptárában mostanában?

– Szabó Balázzsal, valamint a QJÚB produkcióban is hallható Ratkóczi Hubával együtt készítettünk egy Cseh Tamás-estet. Ezzel a két programmal járjuk majd az országot a következő fél évben. A színházi munkáim pedig tavasszal Mariborra koncentrálódnak.